Újra itt lesz a nagy csapat! Egy legendás Lokinak tapsolhatunk ismét!
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@dehir.hu Közzétéve: 2015.05.20. 08:06 | Frissítve: 2015.05.20. 13:14
Debrecen – A pénteki, Békéscsaba elleni meccsre eljönnek a Loki kézis ikonjai is. Húsz éve ők emelhették magasba az EHF-kupát.
Két évtizede, 1995 májusában jutott el a DVSC női kézilabda csapata történetének második csúcspontjára. A 1987-es – és mindmáig egyetlen – bajnoki cím után a Loki sokáig ostromolta a nemzetközi porondon is a csúcsot, de hiába. A fantasztikus győzelem előtti esztendőben is majdnem sikerült a nagy bravúr, hiszen ismét finalisták lettek az EHF-kupában Csapó Erikáék. Az akkoriban feltörekvő dán kézilabda reprezentánsa, a Viborg állt a siker kapujában. A debreceni reményeket csak fokozta, hogy az első mérkőzésen, idegenben csak háromgólos hátrány alakult ki. A vasárnap délelőtti debreceni visszavágón a hangorkán majd szétvetette a Hódost, a közönség állva tombolta végig a hihetetlenül izgalmas meccset és élte meg a nagy drámát. Mert az utolsó fél percben úszott el a kupagyőzelem, amikor már csak egyetlen gól kellett volna a diadalhoz. Támadhatott a Debrecen érte, ám a bírák a végső támadásnál elvették a labdát Jeddi Máriától, így dán örömünnepet könnyezett meg a Loki-tábor.
1995-ben aztán ki volt adva a jelszó: megint megpróbálni. A Loki hatalmas meccseket vívva megint beverekedte magát a döntőbe, ahol ismét egy északi csapat, a Bakkelagets Oslo jutott a debrecenieknek. Ezúttal az első meccs volt itthon, ahol a csapat elképesztően nagyon játszva, kiütéses vereséget mért a norvégokra. Nagy volt tehát a bizakodás, népes debreceni szurkológárda vágott neki a hosszú útnak, mely az Oslo melletti lévő Gjövik hatalmas sportcsarnokáig vezetett. Az első játékrészben semmi nem utalt arra, hogy gond lehet, az élete meccsét játszó villámszélső, László Krisztina vezetésével kézben tartotta a meccset a Loki, sőt egyes szakaszokban vezetett is. Ám a második játékrészben megváltozott minden. Néhány bírói ítélettől megtáltosodva vérszemet kaptak Kjesti Griniék és a mérkőzés hajrájára bizony meleg lett a pite, mert az oslóiak ledolgozták tetemes hátrányukat, sőt az utolsó másodpercekben egy rohamot indíthattak a kupáért. De a remek kapus, Heidi Tjugum indítási kísérlete hosszúra sikerült, így sírva-nevetve borulhattak egymás nyakába a debreceniek a pályán és a nézőtéren egyaránt. Sőt a Loki egy évvel később arra is képes volt, hogy megvédje az EHF-kupát.
Csapó Erika, a csapat legnagyobb gólvágója évekkel később, így emlékezett:
- Hihetetlen, milyen mentalitásbeli különbség van közöttünk és az északiak között – emlékezett a nagyszerű átlövő, aki a Loki történetének legeredményesebb játékosa lett. – Amikor mi 1994-ben elbuktuk a finálét, olyan mély depresszióba zuhantunk, hogy egy hétig szinte hozzánk szólni sem lehetett. Ezzel szemben a norvégok, akik pedig ugyanúgy hazai pályán vesztettek, mint mi a Viborg ellen, körülbelül tíz perc alatt tették túl magukat a dolgon. Már az eredményhirdetés alatt tudtak mosolyogni. Ha pedig valaki csak az esti bankettre toppant volna be, talán meg sem tudta volna állapítani, melyik a győztes és melyik a vesztes csapat. Mert ugyanúgy buliztak, mint mi. A hazatérés Debrecenbe felejthetetlen volt, rengeteg szurkoló fogadott bennünket a Debreceni Repülőtéren. Mikor kinéztünk a gép ablakán, olyan volt, mintha kijött volna elénk az egész város...
A csapat másik gólfelelőse, Jeddi Mária a klub történetét feldolgozó könyv számára elmondta: már állt a repülőgép a földön és az ajtaja nyitva volt. De sokáig nem indult el senki lefelé. Mert az egész csapat sírt a boldogságtól.
Erre a felejthetetlen győzelemre emlékezik a klub május 22-én, pénteken. A Loki a bajnokság utolsó meccsén a Békéscsabát fogadja. A tét nélküli presztízsrangadó előtt vonulnak be a húsz évvel ezelőtti hősök arra a pályára, ahol legnagyobb sikereiket aratták.
Köstner Vilmos, a klub jelenlegi szakmai igazgatója, a csapat akkori sikeredzője érdeklődésünkre elmondta: a többség megígérte, hogy eljön az „érettségi találkozóra”. Igazoltan marad távol az Amerikában tartózkodó Zupkó Judit és kétséges László Kriszti eljövetele is, továbbá a győzelem idején még nagyon fiatal beálló, Csirinyi Csilla hollétét nem sikerült kideríteni. „Így aztán lehet, hogy a balszélre nem tudunk majd tenni senkit”, mondta Köstner mester. Ám a többiek jönnek, ígérte érkezését Erdei Zoltán egykori klubelnök, Komáromi Ákos szakosztályvezető, a szakosztály ügyeit intéző Németi Gyula és Gurics Attila, sőt a gyúró, Tordai Mihály is.
A hölgyek a köszöntés után megnézik majd az utódokat, majd egy közös vacsorán vesznek részt, ahol lehet majd nosztalgiázni, sztorizgatni, felemlegetni a daliás időket...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)