Tour de France az ablakunk alatt
Szerző: Ambrus Niki | info@dehir.hu Közzétéve: 2010.07.18. 08:30 | Frissítve: 2011.10.21. 15:53
Niki jó pár éve Franciaországban, egy Rodez nevű kisvárosban él. Szombaton ezen a városon kerekezett át a Tour de France mezőnye, pont az ablakuk alatt. A háztetőre egy I ♥ Debrecen feliratú lepedőt erősítettek, így üzenték meg a világnak, milyen jó hely a cívisváros.
Az utcánkat már péntek este lezárták, és tele volt rendőrökkel, akik nyílván boldogok voltak, hogy a Tour 13. etapjának indulásához szükséges kordonok szabályos rendjéről gondoskodhatnak a szokásos iskolák előtti zebrák felügyelete helyett. Egyébként annyi autó, kamion, TV-s és meg számtalan más érkezett, hogy nem is tudjuk elképzelni, hogyan fértek be aprócska városkánkba.
Eddig nem voltunk őrült kerékpárverseny-fanatikusok. Én kifejezetten azért nem kedvelem az országúti bicikliseket, mert minden nyáron attól rettegek, hogy elütök egyet, ugyanis szeretnek hármasával egymás mellett tekerni. Néha pedig szeretnék megállni mellettük, és elhívni őket inkább tollasozni egyet, mert szegényeknek olyan gyötrelmes mindig az arcuk, hogy a sport nyújtotta élvezetnek nyoma sincs arcukon, csak a keserű szenvedés íródik a vonásaikba.
Az indulást megelőző éjszaka nyugodt volt, csak a kordonokat felügyelő rendőrök hangoskodnak. Reggelre már leváltottak a kis helyi rendőröket, mégpedig a marseille-i CRS nagyhírű kommandósai őrizték az etap kezdetének biztonságát. Mindez egyébkent abból állt, hogy sípoltak azoknak nézőknek, akik valamilyen őrült késztetést éreztek, hogy rohangáljanak az úttest két oldala között, mikor már elindultak a felvezető autók.
A házunk előtt is állt egy csinos kis rendőr. Megfigyeltem, hogy nagyjából minden mellette elhaladó megállt, hogy kérdezzen tőle valamit. Mintha az emberek úgy éreznék, hogy ezzel részesévé válnak a dolognak. A sok rendőr látványa egészen lehangolóvá tette volna a reggelt, ha tízpercenként nem ment volna el előttünk egy reklámautó, amiből vagy szörnyű zene szólt - rosszabb, mint a cirkuszosoké - vagy valaki kiabált a mikrofonba: Bonjour Rodez! Bonjour!
Úgy gondoltuk, kifeszítjük az I ♥ DEBRECEN feliratú lepedőnket a tetőre (a helikopteres közvetítésben bízva), és nyugdíjas kényelemmel nézzük az eseményeket az ablakból, de szerencsére időben észbe kaptunk, hogy ez rossz ötlet, és úgy döntöttünk, lemegyünk.
Furcsa volt a lépcsőházból kilepve egy világversenybe csöppenni. Mi is megkérdeztük rendőr pajtásunkat, hogy pontosan mikor indul a verseny. „12h30” – mondta, de a „caravan” már elindult. Mi is az a caravan ? Először virágkarnevál jutott eszünkbe róla, virágok nélkül. Körülbelül egy órán keresztül a csapatok szponzorainak reklámautói vonultak fel, miközben reklám mosóport, reklám baseballsapkát vagy éppen reklámsütiket dobáltak. Minden kocsiból kiabált valaki : Hello Rodez, köszönjük, hogy ilyen sokan itt vagytok, ça va????
Egy suti nekünk is pottyant, de más nem, mert az előttünk álló férfi Iker Cassillas-t megszégyenítő módon vetődött minden repülő tárgy után. A mellette lévő nő meg is jegyezte, hogy ez mar több a soknál, és a következő elkapott sapkát ki is cibálta a kezéből.
Akkora tömeg nem volt, mint vártuk. Ennek egyébként hamar megfejtettük az okait. Sokan - főként helyiek - azért nem jöttek el, mert zavarta őket, hogy Rodez beszállt a Tour de France szervezésébe, és ez meggátolta őket abban, hogy elmenjenek a szombati piacra. Ők dühösen magukra zárták az ajtót, ablakot, vagy elmentek egy másik varosba, ahol volt piac.
Mások meg azért nem voltak ott, mert fennmaradtak a főtéren, hogy a Balázs Pali szintű francia előadok hakniját kísérjek figyelemmel, és integethessenek a kamerának.
Voltak azonban fanatikusok, akik már tegnap kinn aludtak a hegyekben, hogy egy jó emelkedő mellett nézhessek a versenyzők küzdelmét, és voltak a nálunk kicsit okosabbak, akik lentebb mentek 5 kilométerrel, mert az igazi rajt ott volt, előttünk csak egyszerűen elgurultak. Azért így is felemelő volt az egész, sikerült megéreznünk néhány percre a Tour de France-kultuszt. Láttuk, sőt le is fotóztuk Lance Armstrongot, és lett egy kedvencem is, mégpedig Andy Schleck, mert ő az első biciklis, aki mosolygott. Bár lehet, hogy csak azon mókázott, hogy az utcánk közepére felállított kordon megzavart két versenyzőt, és a kis buták rossz irányba mentek.
A Tour 13. szakaszát, a Rodez és Revel közötti 195 kilométeres távot egyébként a kazah Alekszandr Vinokurov nyerte, összetettben pedig az én új kedvencem, Andy Schleck vette át a vezetést. Vasárnap már a Revel és Domaines közötti 184 kilométeres etap vár a mezőnyre.
Mi mindenesetre nagyon élveztük, jövőre megyünk emelkedőt nézni.
Ambrus Niki írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)