Születésnapos debreceni sakkozók
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2021.12.01. 20:26 | Frissítve: 2021.12.01. 20:38
Debrecen - Túl a hetvenen is aktív szereplője a város sakkéletének Mile Kálmánné és Fekete István.
A napokban ünnepelte 75., illetve 74. születésnapját a cívisváros sakkéletének két ismert szereplője, kiket Áts László, régi sakktársuk és barátjuk köszöntött rövid ismertetőjével.
Mile Kálmánné és Fekete István egy évnyitó debreceni versenyen
- Mile Kálmánné, Valikával a "mi kapcsolatunk" 1981-ben indult, amikor jómagam 6 éves gyermekként, első hivatalos sakkversenyem egyikén megismertem egy kedves, mindig mosolygós nénit. Emlékeim szerint az Alföldi Nyomdával játszottunk megyei versenyt, ahol Valika a kedvenc Caro-Cann megnyitásával verte éppen az akkori edzőmet, én meg ifitáblán igyekeztem minél jobb eredményt elérni, de sikertelenül. A vereség miatt elpityeregtem magam, Valika odajött, s vigasztalt. "Ne sírj Lacika, előtted még az élet, fogsz te még sok győzelmet aratni" - emlékezett vissza a negyven évvel ezelőtti történetre Áts László, elmondva, hogy a napig visszacsengenek a sakkozó hölgy motiváló szavai.
- Valika 1980-tól 2006-os nyugdíjba vonulásáig az Alföldi Nyomda megbecsült munkatársa volt, mai napig szívesen emlékeznek vissza rá kollégái. Harminc esztendőn át, 2010-ig a Nyomda sakkcsapatában játszott, amikor 2010-ben áthívtam a Debreceni Sakkbarátok Klubjához, mert rutinos női versenyzőre volt szüksége a csapatnak. Betegségei miatt már nem annyira aktív, de ha egy jó sakkversenyre hívjuk, Valika most is kapható rá. A DSBK-szeniorok öt fős csapatában játszik, ahol minden csapattársa betöltötte már a hetvenet, együttesen 362 évet számoltak egyik fordulóban. Megye 1-ben és NB-s csapatban már nem vállal játékot, mert 75 évesen már a 4-5 órás koncentráció nem olyan egyszerű, így inkább elmegy szurkolni csapattársainak, de asztalhoz nem ül ilyenkor. Kedvenc versenye a nyíracsádi, derecskei és mikepércsi falunapos megméretés.
Fekete Istvánnal a nyolcvanas évek végén ismerkedett meg Áts László.
- Vele 1988 körül indult az ismerettségem, a debreceni termálfürdőbe jártam sakkversenyeim relaxációjaként. Egy kedves "idős bácsi" (akkoriban 13 évesen nekem az ő 41 esztendős kora idősnek számított) minden nap ott volt, bottal, bicegve érkezett. Beszélgetésbe keveredtünk, megtudtam, egy kamionnal történt autóbalesetéből igyekszik regenerálódni. Mutatott brutális fotókat, mai napig nem értem, hogy egy kis Skodából hogy szállhatott ki élve egy ilyen ütközés után. Elmondta, szeret ő is sakkozni, de nincs hol, mert egyesületbe nincs igazolása. 1991-ben elhívtam egy sakk-szimultánra, amit barátom, a magyar sakk-olimpikon Almási Zoltán tartott. Majd egy csapatban játszottunk, szintén a Debreceni Sakkbarátok Klubjának csapatában. Ő is tagja a DSBK-szeniorok 5 fős csapatának. 2012-ben a második Almási szimultánon is részt vett. Mostanában sok idejét unokáinak szenteli, öröm-nagypapa szerepben. Ő is aktívan sakkozik mind a mai napig és minden sakk győzelemnek tud örülni.