Szentek vs. Vikingek – ez a játék vérre megy
Szerző: Széles Tamás | szeles.tamas@dtv.hu Közzétéve: 2010.09.09. 08:35 | Frissítve: 2011.10.13. 12:24
A liga hivatalos honlapján már számolják vissza a másodperceket, csütörtökön New Orleans-ban az ellenfél a Minnesota, helyi idő szerint este fél kilenckor elrúgják a „tojáslabdát”. Megkezdődik az amerikai fociszezon. A két főcsoportban (AFC, NFC) 32 csapat, 17 hétvégén küzd a rájátszást jelentő helyekért, hogy aztán az egyenes kiesési szakaszból eljusson a főcsoportdöntőkig, majd annak két nyertese megmérkőzzön a Vince Lombardi trófeáért.
A nagydöntőt, a 45. Super Bowlt 2011. február 6-án a Dallas Cowboys stadionjában rendezik. A tavaly átadott arlingtoni komplexum 110 ezer néző befogadására képes, és ne legyenek illúzióink: bármely két csapat is játssza a döntőt, biztosan telt ház lesz. Mint ahogy nem marad el a televíziós nézőcsúcs sem, amikor a közvetítés közbeni egy-egy fél perces reklám ára körülbelül 3 millió dollár. Hiába, ez Amerika, egy háromszázmilliós „piac”, a football pedig az első számú nemzeti sport.
Először 1997-ben volt szerencsém amerikai focit látni: középiskolások játszottak egy számomra teljesen érthetetlen menetű meccset. A legizgalmasabb az volt, hogy egy anyuka közel négy órán át folyamatosan etette a családját a közeli büféből. Úgy a hatodik fogásnál már rosszul voltam (ők nem!), amikor néhány cukormázba mártott sült almával loholt az enni még mindig bíró családtagok felé. De ez a sport ilyen is: jó kis családi kikapcsolódás és étkezési lehetőség (mert enni nagyon szeretnek az amerikaiak).
Aztán 2007 őszén – már a szabályok ismeretében – látogattunk ki a Los Angeles-i olimpiai stadionba. Egyetemi csoportmeccset játszott a helyi USC Trojans a Stanford Cardinals ellen. Telt ház, közel százezer néző látogatott ki a derbire. A hatás leírhatatlan volt. Igaz, a helyieknek lenne még mit bepótolni az európai történelmi ismeretükből, náluk ugyanis a „körítésnek” használt trójai harcos felszerelése inkább hasonlított egy római légióséra, de végül is mindegy: ókori és jó távoli ez is, meg az is!
Magyarországon néhány éve kezdődött az amerikai foci láz. Egyre többen nézik és szeretik, sőt már bajnokságot is szerveznek (Debrecenben is van csapat, a Gladiators). Nyilvánvaló, hogy nem forog veszélyben mondjuk az európai foci vagy éppen kézilabda helye a népszerűségi listán, de egyértelműen növekszik a rajongótábor, mert ez – ahogy előszeretettel hirdetik – a 21. század sportja. Ránézésre két tucat nagy dagi pacák gyűri egymást jól beöltözve a füvön, birkóznak, néha futnak a labdával, néha passzolják azt, aztán egyszer csak pontokat kapnak vagy éppen átadják az ellenfélnek a támadás jogát. Ki érti ezt? Szerencsére egyre többen...
Minden héten háború (Any Given Sunday) – ezzel a címmel készített egy remek filmet Oliver Stone az amerikai fociról (a filmről bő kritikát olvashatnak kultúra rovatunk film alrovatában Hősök, áldozatok, sztárok címmel). És valóban: minden vasárnap egymásnak gyürkőznek a csapatok, ezzel szerezve kiváló szórakozást és egy remek délutánt vagy estét rajongóiknak. A heti rangadó hétfőre marad (Monday Night Football), így aztán mind a hétfők, mind a keddek kiváló alkalmat adnak a munkahelyi vitákra. Ki miért nyert vagy vesztett, miért játszott gyengén Brady vagy Manning, hová tűntek a chicagói medvék, és így tovább.
Az idény első összecsapását szokás szerint csütörtökön rendezik, a címvédő New Orleans Saints a Minnesota Vikings csapatát fogadja. Pikáns kezdés, annyi szent, hiszen a Szentek drámai csatában nyertek januárban a Vikingek ellen az NFC döntőjében és jutottak be a nagydöntőbe. A minnesotaiak irányítója (az egyik legjobb a ligában), a 41 éves Brett Favre 28-28-as állásnál, két perccel a meccs vége előtt, közel a mezőnygólt ígérő távolsághoz, elrontott egy passzt. Maradt a döntetlen, következett a hosszabbítás, amit megnyert a New Orleans.
Aztán megnyerte a Super Bowlt is a sokkal esélyesebb Indianapolis Colts ellen. Igazi hollywoodi sikerfilm készülhetne (bizton állítom, hogy fog is!) a történtekből: az esélyesek elől az a csapat hozta el a trófeát, melynek otthonát 2005-ben teljesen lerombolta a várost „lenullázó” Katrina hurrikán. Mesébe, de legalábbis Steven Spielberg vagy Oliver Stone kamerája elé kívánkozik a történet: a katasztrófát átélt város focistái öt évvel később Miami-ból hazahozzák az irigyelt Vince Lombardi trófeát. A legértékesebb játékos az irányító Drew Brees lett, míg a liga legkiválóbb quarterbackjeinek többsége (Tom Brady, Eli Manning, Brett Favre, Ben Roethlisberger) csak a tévén keresztül bámulták a Szentek mennybemenetelét. A legrosszabbul Payton Manning, a Colts irányítója járt, aki – a vesztes csapat tagjaként – a pályán élte át a vereség keserű perceit.
Ami a 2010-es esélyeket illeti: nos, meglepetés lenne a címvédés. Bár a Saints szervezett és egységes csapat, de a Colts, a Vikings, vagy a Pittsburgh Steelers, a New England Patriots, a Dallas Cowboys általában megalapozott reményekkel indul harcba a bajnoki gyűrűért. Ráadásul a Cowboys számára a tét óriási: bár évek óta nem nyertek Super Bowlt, de mindig legerősebb a keretük (hogy akkor miért nem nyernek, jó kérdés), most pedig a kihívás dupla: ha eljutnak a döntőbe, hazai pályán, 110 ezer néző előtt játszhatnak. Persze, a favoritok árnyékából az idén is kibújhat egy „kiscsapat”, hogy végigpáholja a mezőnyt.
Hogy így lesz-e, még nem tudjuk. De hogy kinek érdemes drukkolni? Magam a New England Patriots híve vagyok, elsősorban Tom Brady játéka miatt. Most azonban új kedvencünk lehet, hiszen egy erdélyi magyar fiú is bemutatkozhat az NFL-ben: várhatóan Meskó Zoltán lesz éppen a Patriots punt-ere. A 24 éves fiú végigjátszotta az előszezont, feladata pedig az, hogy amikor a csapat elrontja a támadását, a kezéből a lehető legmesszebbre elrúgja a tojáslabdát, hogy minél messzebbről kezdje támadást az ellenfél. Nézzék majd meg, megéri. Hiszen ez az a játék, ami „vérre megy”.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)