Spanyolok vagy olaszok? Egy biztos: a legjobb jut Európa „csúcsára”

---

Kijev – Az eddig látottak alapján nagyjából egy Juve-Barca derbire számíthatunk, de a győztes Európa legjobbja lesz. Nem érdemtelenül – veretlenül. Döntőt rendeznek ma este Kijevben.

---

Már előre sajnálkozhatnánk, hogy véget ér a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság, hiszen összességében remek kis tornát láthattunk Lengyelországból és Ukrajnából. Kevesen gondolhatták előre, hogy nem fogunk unatkozni mondjuk az utolsó csoportkör meccseit nézve, míg az egyenes kieséses szakaszban kevésbé izgalmas találkozókon dől el a továbbjutás. Saját szurkolóikon kívül aligha várták sokan a cseheket és a görögöket a negyeddöntőbe, na meg az olaszokat a döntőbe. Bejutottak. Ráadásul az itáliai válogatott – amely esetében a soros olasz bundabotrány miatt még az is felmerült, hogy visszalép az Eb-től – akár megnyerheti az esti döntőt. Az lenne az igazi bravúr!

Spanyolország és Olaszország vívja tehát az Európa-bajnokság fináléját. A spanyolokra számított a közvélemény, arra azonban már kevésbé, hogy ennyire görcsös, majdhogynem rossz játékkal is elvergődnek az utolsó meccsig. Ettől függetlenül ma is ők a torna favoritjai. Szinte a tökéletes focit mutatják be, uralják a mérkőzéseket, alig hibáznak, ám fájó, ahogy csatárjáték nélkül búcsúztattak el mindenkit, aki az útjukba került. Kivéve az olaszokat, hiszen velük – éppen a legelső találkozón – döntetlent játszottak. Aztán mindenki mást meg-, illetve kivertek. Az olaszok döntőbe jutása

bravúrnak számít. Igaz, alapból rájuk nem gondoltunk, amikor a torna felvezető írásában akár „dánokat” – azaz kevésbé nagy és esélyes csapatot – vártunk a végére. De ha jól végiggondoljuk, hogy morálisan mennyire padlón lévő, a felvezető mérkőzésein vergődő, igazi sztár nélküli gárda utazott olaszhonból az Eb-re, akkor ők mégiscsak közel vannak a „dánokhoz”. Ahhoz a csodához, ahogy Dánia húsz évvel ezelőtt szinte a semmiből megnyerte a svédországi kontinensviadalt. Prandelli szövetségi kapitány még az Eb előtti héten is arról beszélt, hogy az akkor kirobbant bundabotrány miatt megértené, ha szövetségük visszaléptetné őket, ám ezt most már bizonyára megbánná. Az olaszok csodát tettek, ráadásul a mutatott játékuk folyamatosan javul. Csak nem a végén lesznek a legjobbak?

Az Anglia elleni negyeddöntőben közel háromszor annyi gólhelyzetet dolgoztak- és hagytak ki, mint az ellenfelük. Persze abban biztosak voltunk, hogy az angol-olasz párharc lesz a legkiegyensúlyozottabb találkozó az elődöntőkért vívott harcban. Igaz, a két résztvevő válogatott inkább a múltja, mint a jelene miatt számított nagy csapatnak. Aztán kellemes meglepetést okozva, mindketten továbbmentek a csoportjukból, és a  végén a győzelmet jobban akaró olaszok mentek tovább – igaz, idegőrlő tizenegyes-párbaj után. Hogy aztán a legjobb négyig a hibátlanul, azaz csupa győzelemmel menetelő Németországot kiváló játékkal üssék el a döntőbe jutástól.

Hogy mi az olaszok titka? Csapattá értek. Ehhez nagy segítséget jelent, hogy a kezdő tizenegy gerincét a

veretlenül bajnok Juventus adja. És ne feledjük: Buffon, Chiellini, Marchisio és Pirlo nemzetközi szinten komolyan mérhető klasszisnak számít a saját posztján, míg a többiek: a milános Cassano, az udinei DiNatale, a római De Rossi, vagy a manchesteri Balotelli szintén remek focista. Amit pedig a végső győzelemre sokkal esélyesebb németek ellen műveltek, az maga volt a csoda. Tökéletes mezőnyjáték, extraklasszis csatárteljesítmény (Balotelli), és a győzelembe vetett hit – ezek segítették „Juve-Olaszországot” a döntőbe. Ahol majd „Barca-Spanyolországgal” mérkőznek az aranyéremért.

Azért persze igaztalanok lennénk, ha csak a Barcelonára épített spanyol válogatottról értekeznénk, hiszen alig valamivel kevesebb játékost ad a nemzeti csapatba a Real Madrid. Ráadásul Xabi Alonso, Sergio Ramos, és Iker Casillas legalább annyit tett a döntőbe jutásért, mint Iniesta, Xavi vagy Cesc Fabregas. Eljutottak hát az utolsó meccsig a címvédők, de korántsem meggyőző teljesítménnyel. Az olaszok elleni kezdőremi után az elődöntőig hozták a meccseiket (Írország, Horvátország, majd a nyolc között Franciaország), de a portugálok elleni mérkőzésen már szerencséjük is volt. Ha Portugália előző két találkozóján az extraklasszis labdarúgó jeleit már némiképp mutogató Cristiano Ronaldo most nem játszik annyira önzőn és öncélúan, és legalább egyszer képes lett volna eltalálni a kicsinek egyáltalán nem nevezhető kaput, akkor ma ő és társai készülhetnének az olaszok ellen. De Spanyolország szerencséjére volt az ellenfélnél egy „nagy C”, aki ezt a meccset nem tudta megnyerni egyedül (merthogy társai jelenlétét mintha nem vette volna észre a pályán).

Szóval a spanyolok. Az előző Európa-bajnokság és a 2010-es világbajnokság győztese úgy játszhat most döntőt, hogy gyakorlatilag csatárjáték nélkül jutott el ideáig – veretlenül. Az FC Barcelona passzolgatós játékát mutatja be meccsről-meccsre (úgy, hogy a soros ellenfél csak szaladgál a pályán, és alig birtokolja a labdát). Ezzel rendben is volnánk, ha figyelmen kívül hagynánk két fontos tényt. Az egyik, hogy ehhez a játékhoz nagyon hiányzik két focista, Lionel Messi és Dani Alves. Persze ők itt nem indulhatnak, hiszen egyikük argentin, a másik pedig brazil, de ezt ugye tudtuk az Eb előtt is.

Szóval elkelne Messi virtuozitása és Alves lendülete a jobb oldalon (Arbeloa ugyanis enyhén szólva kilóg a világ legjobb válogatottjából). Mint ahogy hiányzik az igazi „barcás” lendületes beindulások egész sora. Mert Iniesta és Xavi, de még Xabi Alonso és Busquets is remekül passzolgat középen, de egyszerűen képtelenek a védelem mögé belőtt passzokra, mert a szélről nem indulnak be az előre tett társak. Különösen a portugálok elleni találkozón volt feltűnő, hogy az alkalmi és „valós” csatárok (Negredo, Navas, Fabregas) állva várják a középpályáról érkező passzokat. Egyedül a későn beállított Pedro mutatott be két-három jó megmozdulást, de ez nem meglepő: ő mégiscsak együtt játszik a Barcában Iniestáékkal.

Mindettől függetlenül a döntő esélyese Spanyolország. Még akkor is, ha a nézők sokat unatkoznak a meccseiken, a sok labdajáratást látván (hihetetlen adat: eddig 734 a csapat meccsenkénti passzátlaga!). Még akkor is, ha az „agytröszt” a vártnál tompább, és a tempójuk a vártnál lassúbb. Még akkor is, ha Portugália ellen szerencséjük volt a büntetőpárbajjal. Még akkor is, ha Olaszország már sokkal „szerethetőbb” focit mutatott be eddig, mint ők. Mert ne feledjük: ez a spanyol gépezet szinte hibátlan. Szinte.

A kérdés csak az: vajon a Juventus képes lesz-e legyőzni ezen a tétmeccsen a Barcelonát, azaz Andrea Pirlo vagy Xavi Hernandez viszi győzelemre csapatát? Akár így, akár úgy: a győztes veretlenül zárja az Európa-bajnokságot. Tehát megérdemelten, vitathatatlanul megérdemelten emelheti magasba Európa kupáját.