Reggel hatkor is képes felkelni egy Loki-meccsért az amerikai karriert építő Pávkovics Bence

---

Rengeteget edz, bejárja az Egyesült Államokat és a válogatottságra hajt a DVSC egykori védője. Interjú.

---

Pávkovics Bence négy év és 118 mérkőzés után, tavaly májusban hagyta el a DVSC-t. Bár hónapokig csapat nélkül volt, januárban meglepő helyen, az amerikai második ligás El Paso Locomotive csapatánál jelentkezett játékra. Nyugodtan állítható, a váltás remekül sikerült a még mindig csak 26 éves védőnek, hathatós közreműködésével nyolc bajnoki találkozó óta veretlen a texasi alakulat. Négy találkozón ráadásul gólt sem kapott és a második helyen van a magyar labdarúgó csapata. A váltásról, a Lokihoz fűződő élményekről és az amerikai álomról a Dehirnek adott exkluzív interjút.

Fotók: Pávkovics Bence/El Paso Locomotive

Dehir: Hogyan értékeled az eddigi teljesítményeteket?

Pávkovics Bence: Úgy gondolom, hogy elég jól összeállt a csapat. Az első három találkozónk nem sikerült, hiába volt már ott is jó a játékunk, balszerencsés gólok hátráltattak bennünket. Onnantól azonban kijöttünk a gödörből, és nagyszerűen szerepelünk, a bajnokság egyik legjobb kerete a miénk. Ebben a ligában nincs feljutás, rájátszás van. A legjobb nyolc csapat a másik konferencia első nyolc gárdájával csap majd össze. Öt éves klubról van szó, ez az első szezon, amelyben igazán jól teljesítünk. Rajtam kívül magyarként Militár Iván, a Puskás Akadémia egykori szakembere, illetve az U17-es válogatott Demko Márton is El Pasoban építi a karrierjét. 

A következő világbajnokság társrendezője az Egyesült Államok, így ennek megfelelően nagy figyelmet fordítanak a honi bajnokságokra. Szépen fejlődik a liga, ez a játékoseladásokban is meglátszik: akadnak 1 millió dollárért elkelő futballisták.

Dehir: Milyennek értékeled az amerikai másodosztályt?

Pávkovics Bence: Amikor kikerültem, azt gondoltam egy picit gyengébb lesz a színvonal az NB I.-hez képest. Sajnáltam, hogy kiesett egy félév, mindenképpen játszani akartam, és az edző – aki egyben sportigazgató is – meggyőzött, hogy vágjak bele. Magyarországról is voltak megkereséseim, de úgy éreztem, jobb döntés egy olyan bajnokságba igazolni, ami még nem kezdődött el, így ezzel egy teljes szezont tudok játszani. A mexikói ligából sokan játszanak a bajnokságunkban, volt MLS-csapattagok is szerepelnek, ha a Fradit nem vesszük bele, ez a szint az NB I.-et tükrözi. Az első három-négy helyezett felvenné a versenyt az MLS-klubokkal is.

Dehir: Hogyan telnek a hétköznapjaid El Pasóban?

Pávkovics Bence: Ez egy „kisváros”, 1 millió ember lakja, 700 ezren élnek hivatalosan a településen és több százezer vendégmunkás érkezik a közeli Juárezből, mely a világ talán legveszélyesebb városa. Az egyik legnagyobb amerikai katonai bázis is itt helyezkedik el, így ha bemegyek egy boltba és látják rajtam, hogy külföldi vagyok, rögtön katonának néznek. Az emberek többsége spanyolul beszél, ami az edzéseinkre is jellemző.

A meccsek miatt egyébként sokat utazunk, bejárjuk az országot, amit kifejezetten élvezek. Hatalmas kaland számomra, ez az első alkalom, hogy Amerikában élek, így ha tehetem, mindig elmegyek egy kis városnézésre. Általában egy szombati meccs előtt – a hosszú út miatt – már csütörtökön elutazunk, és vasárnap jövünk csak vissza. Legutóbb San Diegoban néztünk szét a csapattársakkal, egy volt La Liga-játékos segített a szervezésben. Néha vannak meccsnélküli, szabad hetek is. Ilyenkor Mexikóba utazik a többség, vagy Los Angelesbe, direkt járattal. Én például egy ilyen szünet során Miamiba repültem el, igaz, kissé meg is jártam: akkora vihar volt, hogy nem engedték felszállni a gépemet, így ottragadtam. Ez itt persze gyakori, a klub is normálisan kezelte.

Az első két hónapban kint volt velem a barátnőm, de a vízum miatt nem maradhatott. Nincs itt a családom, és a barátok, így napi szinten sokkal többet edzek, mint azt otthon tettem. Reggel 7-től ott vagyok az edzőközpontban délig, ebédelek, pihenek egy keveset, délután pedig újra edzek. Még otthon sem tréningeztem ennyit! Amíg Magyarországon egy délután például elmentem moziba, vagy valami más programot csinálni, itt semmi más nem jöhet szóba a konditermen kívül. Fél év után ennek látszik is az eredménye, azt gondolom, a jövőm szempontjából jól jártam azzal, hogy ilyen messzire igazoltam. Ez a mentalitás egyébként az egész csapatra jellemző: az edzőm felesége osztrák, de nem itt él, így ő is beleveti már reggel 6 órakor magát a munkába.

Dehir: Ha Amerika, akkor baseball, amerikai foci és kosárlabda. Kilátogattál már bármelyik csapat meccsére?

Pávkovics Bence: Hogyne! Bakancslistás volt, hogy egy NBA meccsre elmenjek. Miamiban az Atlanta, illetve a Chicago Bulls elleni összecsapáson is kint voltam, hatalmas élmény volt. Nem a foci a legnépszerűbb sport az USA-ban, de a labdarúgás iránti érdeklődést sem kell lebecsülni, volt olyan találkozónk a másodosztályban ugyanis, amelyre több mint 10 ezer ember kilátogatott.

Dehir: Mennyire vonz az amerikai életstílus? El tudsz képzelni egy country kalapos, pickupos Pávkovics Bencét?

Pávkovics Bence: Azt azért nem, de valóban cowboycsizmában, kalapban járnak a helyiek. Talán még a fegyver is ott van egyeseknél, hiszen itt legálisan tarthatják maguknál. Amikor kijöttem, pont volt egy lövöldözés, de én is csak a családom üzenetei, valamint a hírek alapján tudtam meg. Hiába egymilliós város, két részre oszlik, nagy területen elnyúlva. Kelet a kissé zűrösebb rész, nyugat a jobbmódú, alapjában véve azonban biztonságosnak mondható.

Dehir: Mi a reális célkitűzés jelenleg számodra?

Pávkovics Bence: Azért is jöttem ki anno, hogy az MLS-ben futballozhassak. Egyeztettünk néhány csapattal, többek között nyáron még a Philadelphiával, Gazdag Dani együttesével is volt kommunikáció, ahogy a Cincinnatival is. Nem kaptam azonban szerződést, onnantól viszont elkezdtem figyelni a bajnokságot. A magyaroknak itt szinte mindig extrán megy a szereplés: Nikolics anno gólkirály lett, ahogy Németh Krisztián is remekelt, most pedig az említett Gazdagon kívül – aki a bajnokság Top 5 játékosainak egyikeként van számon tartva jelenleg – Sallói is meghatározó tagja a klubjának. Vágytam ide, de egy időben az érdeklődések elhalkultak: majd jött egy megkeresés a Tulsatól, aztán megírták a Twitteren, hogy aláírok az Orange County-hoz. Ebből adódóan az itt dolgozó szakemberek elkezdték lenyomozni, hogy ki is ez a magyar srác? Így talált rám az El Paso, akikhez már valóban leszerződtem. Sok helyen nem szeretik, ha kimondja egy futballista, hogy magasabb szintre szeretne lépni az aktuális csapatából. Itt azonban ők is ezért dolgoznak, növeli az értéküket, ha valaki tőlük vált egy jobb helyre.

Dehir: Hogyan gondolsz vissza a debreceni időszakra?

Pávkovics Bence: Csak jó szívvel. Nagyon szerettem ott focizni, ha a Loki játszik, az időeltolódás sem állít meg. Van, amikor reggel 6-7 körül kapcsolom be a tévét, vagy követem telefonon a meccsüket. Más hazai találkozókat is nézek persze, de a Debrecen egyértelműen prioritást élvez. Ferenczi Janival együtt lettünk válogatott kerettagok, Dzsudzsák Balázzsal, Bévárdi Zsomborral napi szinten együtt lógtunk. De említhetném Bódi Ádámot, Szecskát is (Szécsi Márk), aki most az egyik legbiztosabb pontja a Lokinak, vagy Kusnyír Eriket, aki a sérülései után végre folyamatosan játszik. A belső védőkre is büszke vagyok: mind Dreskovic, mind Romanchuk hibátlanul teljesítenek. Megyeri Balázs a kapuban brillírozik, Dorian Babunski elől remekel… egyszerűen jól néz ki ez a csapat, nagyon összeálltak!

Dehir: Gondolsz még a válogatottra?

Pávkovics Bence: A válogatottságért folyamatosan küzdeni fogok. Ez az álmom, ehhez azonban elsőosztályban, vagy egy topliga másodosztályában kell játszani (Championship, Serie B, stb.) Júniusban nyit az európai piac, Amerikában pedig draftolás van. Vannak megkeresések magyar kluboktól is, ha az MLS-szerződés nem sikerül, egy európai csapat is szóba jöhet. Minden a játéklehetőségtől és az adott bajnokság presztízsétől függ. Nekem viszont novemberig szerződésem van, de a fociban bármi megtörténhet.