Nyolcvanévesen sem tud kigyógyulni a fociból a megyei futball nagykövete
Szerző: Nádasdi Anikó | nadasdi.aniko@dtv.hu Közzétéve: 2016.07.07. 12:04 | Frissítve: 2016.07.07. 15:34
Debrecen – Évtizedekig állt a hazai labdarúgás szolgálatában Csende Sándor. Munkáját az UEFA és az MLSZ is elismerte. Olyan nagyszerű labdarúgók kerültek ki a kezei közül mint Sándor Tamás, Dombi Tibor, Bernáth Csaba, vagy Böőr Zoltán.
Csende Sándor a mai napig rendszeresen bejár a Magyar Labdarúgó Szövetség hajdú-bihari igazgatóságának irodájába. Nemcsak szó szerint, hanem években kifejezve is hosszú út vezetett idáig. Sanyi bácsi, ahogy ma mindenki szólítja, 1958-ban került Debrecenbe a Tóth Árpád Gimnázium testnevelő tanáraként, ezzel egy időben rögtön bekapcsolódott a megyei labdarúgó szövetség munkájába, és végigjárta a ranglétrát.
- Először az edzőbizottság tagja voltam mint friss diplomás, utána az edzőbizottság vezetője, majd bekerültem a megyei szövetség elnökségébe és 1989-től 21 éven keresztül voltam annak elnöke. Közben tíz évig az MLSZ elnökségi tagjaként, 5 évig pedig a Magyar Amatőr Labdarúgó Liga alelnökeként tevékenykedtem – emlékszik vissza pályájára a nyolcvan esztendős szakember.
Tiszteletbeli elnökként továbbra is szívügyének érzi a megyei és a hazai focit, s mint mondta, van egy nagy hibája, amit kicsit előnyének is tart: maximalista és munkamániás.
Csige László, az MLSZ megyei igazgatóságának vezetője azt mondta róla, hogy a labdarúgás területén tényleg mindent megkövetel, mindig is a szabályzat szerinti működést preferálta. Szerinte ez meg is látszik, mert más megyékkel ellentétben a hajdú-bihari egyesületeknél nincsenek problémák.
Sanyi bácsi a mai napig követi a hazai labdarúgás minden mozzanatát, így természetesen az EB-t szakmai szemmel is figyeli.
- Le a kalappal a magyar csapat előtt, de azt is tudni kell, hogy Portugália, Németország, Olaszország, Franciaország azért más szinten játssza ezt a játékot. Jól mutatta a belgák elleni súlyos vereség is ezt. Ezzel azonban semmit nem veszít az értékéből az, amit a magyar csapat elért, és ami a legnagyobb tanulság, hogy ma is vannak tehetséges labdarúgók Magyarországon. Talán az a fajta munka hiányzik a mostani játékosokból, amit más sportágban, mondjuk a teniszben, a birkózásban vagy az úszásban el kell végezni ahhoz, hogy valaki kikerüljön az olimpiára – mondta Csende Sándor.
A szövetségi munka mellett az élete más területén is fontos szerepet kapott a futball. 1963-ban került az NBII-es DEAC csapatához, 37 éven keresztül dolgozott az egyetem testnevelési tanszékén. Kulcsszerepet játszott az utánpótlás-nevelésben, megtanította a sport iránti alázatot.
- Húsz év következetes munka eredményeképp jött ki a legjobb gárda. Ide tartozik Sándor Tamás, Dombi Tibor, Madar Csaba, Bernáth Csaba, Böőr Zoli. Ezek a fiúk rengeteg munkát végeztek, sokszor őrültnek is tartottak engem, mert például pont azért, hogy érezzék, milyen munkát kell végezni, hogy a lehető legjobbak legyenek, sokszor még az atléták mezei futóversenyén is elindultunk – emlékszik vissza.
Munkáját a szakma is elismerte, átvehette a magyar labdarúgásért érdemérem arany fokozatát. Ezt a több évtizedes, labdarúgásban kifejtett tevékenységért, utánpótlás-nevelésért, a szövetségben végzett munkáért kapta meg. Óriási megtiszteltetést jelentett a számára az, hogy olyan legendákkal együtt vehette át az elismerést, mint az Aranycsapat tagjai, Grosics Gyula, Sándor Károly és Buzánszky Jenő.
Sanyi bácsi szívesen tölti a szabadidejét a DEAC-pályán, mint mondta, a családi fészek után az az ő első otthona, hiszen 1963 és 2000 között 37 éven keresztül dolgozott a testnevelési tanszéken és húsz évig volt a DEAC ügyvezető elnöke. Edzett a pályán NBII-es csapatot és gondoskodott más sportági szakosztályok működéséről. Ahogy fogalmazott: élete nagy részét ezen a pályán töltötte.
- Eljöttem reggel 8 órakor, közben esetleg órám volt és este 8-9 volt, mire hazatértem. Csak dicsérni lehet a feleségemet, aki mindezt eltűrte – mondta viccesen.
Sanyi bácsi életét végigkísérte a foci, gyerekkorában is rúgta a bőrt, később pedig ez lett a hivatása. A labdarúgás egy olyan hobbi a számára, ami egyben szerelem is, nem lehet kigyógyulni belőle. Úgy véli, talán még több is mint szerelem, mert abból időnként mégiscsak ki lehet gyógyulni.
Azt mondta, pályája során arra a legbüszkébb, hogy sikerült válogatott labdarúgókat és kitűnő edzőket kinevelnie, és hogy az egyetemen olyan reformok bevezetésében volt főszerepe, melyekkel az egyetemisták megszerették a testnevelést.
A Csende Sándorról készült portrét megtekinthetik csütörtökön este a Debrecen Televízió Hajrá című műsorában 19 órától. Az ismétlést pénteken reggel 9 óra 45-tól, vagy aznap este 22:45-től lehet megnézni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)