Krajcsi Bence a szarvasi megye I-es focitól Debrecenen keresztül jutott el a futsal válogatottságig

---

A DEAC mindössze 23 éves kapusa sokat köszönhet a családjának, és a barátainak, a találkozása Léo Higuitával pedig megerősítette abban, hogy jó úton halad. 

---

Még 2019 augusztusában egy Veszprém elleni idegenbeli győzelem (4-2) során vétette magát észre Krajcsi Bence, amikor Faragó Ádám és Dobi Attila hiányában egy közel egészpályás gólt rúgott a kapuból a bakonyiaknak.

A DEAC akkor még huszadik életévéhez közelítő portása nagy jövőben reménykedhetett, igaz, nemrég állt át a nagypályás labdarúgásról a kispályásra. Egy biztos, mára kihagyhatatlan a Debreceni Egyetem együtteséből, és betört a válogatottba is. 

Krajcsi Bence a Békés megyei Szarvasról indult, majd a nagypályás álmokat követve az akkori Debreceni Labdarúgó Akadémián bontogatta szárnyait. Ám amikor ott csalódás érte, nem adta fel, és végül a DEAC-nál lelte meg a helyét.

Dehir.hu: Szarvason kezdett el futballozni. Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?

Krajcsi Bence: Minden ott kezdődött. Mai fejjel átgondolva nehéz elhinni, hogy már hatévesen is sikerre éhesen, a játék szeretetéért kezdtem el futballozni. Amikor nagyobb lettem, Kiri Mihály, az akkori edzőm segített sokat abban, hogy elindítsam a pályafutásomat, és Debrecen felé terelt. Persze, a mai napig tartozom neki egy válogatott mezzel, de igyekszem ezt pótolni majd. 

Dehir.hu: Miért döntött úgy, hogy eltávolodik a nagypályás futballtól?

Krajcsi Bence: Nem volt hiányérzet bennem, amikor el kellett jönnöm a Loki akadémiájáról. Végig jártam a ranglétrát, de sajnos a magasságom nem volt elég ahhoz, hogy nagypályás kapus legyek. Pedig volt lehetőségem azokkal is együtt edzeni, akiket addig csak a televízió képernyőjén keresztül csodálhattam. Ráadásul én egy amolyan „tartalékkapus” voltam. Mindig volt valaki előttem. Akkoriban például Deczky Máté volt az egyik „versenytársam”. Napról napra próbáltam jobb lenni és fejlődni, ez volt a legfontosabb számomra. Amikor pedig eljött az idő, váltottam, amiben nemcsak jelenlegi edzőm, Elek Gergő segített, hanem Nagy Imre (az MVFC Berettyóújfalu futsalosa – a szerk.) és családja is. Befogadtak és egy olyan irányba tereltek, aminek hála jobban kötődtem ehhez a sportághoz.

Dehir.hu: Nem volt könnyű a dolga, amikor a DEAC-hoz került, hiszen Faragó Ádámmal és Dobi Attilával kellett versenybe szállnia.

Krajcsi Bence: Mindketten kiváló kapusok, viszont a sors valahogy mindig megadta nekem a bizonyítási lehetőséget. Volt olyan időszak, amikor mindketten kiestek sérülés, vagy más dolgok miatt. Elek Gergő pedig lehetőséget adott nekem, és be akartam bizonyítani, hogy tudok NB I-es szinten teljesíteni, ami szerintem sikerült is. Ám mindez nemcsak nekem köszönhető, hanem azoknak is, akik áldozatot hoztak értem. Édesanyámat kiemelném, aki a nehéz helyzetekben is mindent megtett azért, hogy az álmaimat elérjem. Anyagi áldozatot hozott, belém vetette a bizalmát még akkor is, amikor kiderült, hogy a magasságom miatt a nagypályázást abba kellett hagynom. Egy olyan motor számomra a mai napig, ami hajt engem, hogy menjek tovább és járjam azt az utat, amit elkezdtem. Nagyon sokkal tartozom neki és persze édesapámnak is, aki a meglátásaival, és szakmai hozzászólásaival a pályán kívülről vitt előrébb engem. 

Dehir.hu: Szakmailag akadt olyan, aki nagy hatással volt Önre?

Krajcsi Bence: Volt lehetőségem Léo Higuitával, a Kairat Almaty futsalkapusával találkozni és beszélgetni, amikor Berettyóújfaluban rendeztek Bajnokok Ligája-selejtezőt. Elmondta, anno ő mennyi munkát tett a pályafutásába nap, mint nap a legjobbját kihozva magából. A kapusoknál látott őrült és szenvedélyes viselkedésben pedig a már említett Kiri Mihályra akartam hasonlítani. Nyilván néha a viselkedésemen lehetne csiszolni, de örülök, hogy nem vagyok egy sablonkapus, ezzel hergelem magamat és a csapattársakat is. Olykor akár az ellenfél agyára is megyek kicsit.

Dehir.hu: Korábban bebizonyította, hogy lábbal is jól bánik a labdával.

Krajcsi Bence: U20-as koromban sokszor vettem részt az öt a négy elleni játékban, gólokat szerezve. Örülök, hogy a csapat hasznára tudok lenni ilyen téren is. Itt szeretném megemlíteni, hogy a DVSC-s időszakomat ezért sem élem meg kisiklásként, hiszen Téglási Gábor és Mező Józsi bácsi sokat gyakoroltatták velem a lábbal való játékot, ami ma a hasznomra válik. 

Dehir.hu: A válogatottba nemcsak meghívót kapott, pályára is lépett, Kuvait ellen ráadásul kezdőként.

Krajcsi Bence: Balázs Zolival (a férfi futsalválogatott kapusedzője – a szerk.) beszéltük a Kuvait elleni találkozó előtt, hogy kezdeni fogok, ami miatt nagyon izgatott voltam. Többek között Dróth Zolit is nélkülöztük azon a meccsen, ám így is győzni tudtunk. Úgy érzem, fontos, hogy folyamatosan ott tudok lenni a csapattal. Hidegrázós élmény számomra, amikor együtt reggelizhetek, edzhetek a legjobb magyar futsalosokkal. Erről sokan még álmodni sem mernek. A válogatottság által ráadásul remek embereket ismerhettem meg, új impulzusok értek. Remélem, hogy Izraelbe is utazhatok egy hónap múlva.