Ismerős arc a kamera mögül: majd egy évtizede osztozik csapatával örömben, bánatban a Loki videósa
Szerző: Péter Szabolcs | peter.szabolcs@dehir.hu Közzétéve: 2023.02.24. 10:30 | Frissítve: 2023.02.24. 10:40
Halmai Balázs szakmai gyakorlatra jelentkezett gyermekkori kedvencéhez, mára elképzelhetetlenek nélküle a DVSC mérkőzései.
Beadás, gól. A Loki támadója rohanva közelít a szurkolókhoz egy parázs mérkőzés utolsó perces, győztes találatánál. Szinte érezni lehet a kirobbanó örömöt, az eksztázist. A játékos az alapvonal mellett sprintelve megáll egy pillanatra, és dob egy puszit a kamerába. Ismerős a kép? Nem hiába, Halmai Balázsnak köszönhetően hetente találkozhatunk a – szurkolók által oly gyakran megált érzelmi hullámvasutat leképező – videókkal. Munkájáról és megélt élményeiről a szakemberrel beszélgettünk.
Halmai Balázs eredetileg Karcagról származik, arról a településről, ahonnan a nemrég visszatért DVSC-szélső, Varga Kevin is. Az összehasonlítás nem véletlen, édesanyja volt ugyanis Kevin osztályfőnöke általános iskolában, a két srác ráadásul együtt kezdett el futballozni, igaz, nagyon eltérő eredménnyel. Végül azonban mindketten a piros-fehéreknél kötöttek ki.
– Ő egy picit tovább vitte a futball karriert, én a második edzésen, szakadó esőben hányásig futottam, majd megköszöntem a lehetőséget és angolosan távoztam. Utólag már bánom a dolgot – elevenítette fel nevetve a régmúltat.
Szülővárosában érettségizett, majd jelentkezett a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és médiatudomány kommunikátor-moderátor szakára, ahonnan egy szakmai gyakorlat kapcsán jutott el álmai munkahelyére.
- Gyermekként rengeteget jártunk az Oláh Gábor utcai stadionba meccsekre, egészen fiatalon belém ivódott a DVSC iránti szeretet, a mai napig érzem Lulu bácsi szotyijának az illatát.
Szerettem volna valahogy a Lokihoz kerülni, és egy fél éves szakmai gyakorlat által végül ez össze is jött – említette.
Mint mondta, ingyen is szívesen csatlakozott volna, csak hadd lehessen a klub tagja, nézhesse végig az edzéseket, leshessen be a kulisszák mögé. Azóta nagy utat tett meg, mára elismert tagja a szakmai stábnak.
Tíz éve él Debrecenben, nyolc éve dolgozik a piros-fehéreknél, együtt nőtt fel néhány hazai játékossal.
- A gyakorlatom abból állt, hogy mindennap felpattantam a 13-as buszra, kizötyögtem Pallagra és készítettem egy-egy interjút egy adott játékossal, valamint elkezdtem fotózgatni az edzéseken is. Még emlékszem az első interjúra, Szécsi Márkkal. Hatalmas játékos volt a szememben már akkor is, hiába volt csupán egy év közöttünk, remegtem, azt sem tudtam mit kérdezzek – mondta.
Miután véget ért a gyakorlata, az egyik utolsó napon, a nyári hőség elöl bemenekülve ottmaradt még az akadémián ügyeket intézni, amikor is az akkori tulajdonos besétált, ránézett és megkérdezte: szeretnél nálunk dolgozni? Azonnal igent mondott. Utólag úgy véli, a sors fintora, hogy ha akkor nem marad „túlórázni” az edzést követően, lehet, sosem válik belőle DVSC-sajtós.
Apránként ismerték meg
Fiatal egyetemistaként egy tapasztalt, sikeres csapat mellett tevékenykedhetett (Kulcsár, Szakály, Mészáros, Dombi), rangidős futballisták vették körbe. Úgy fogalmazott, sok időbe telt, amíg megszokta a közeget.
- Eltelt úgy négy év, hogy be sem mentem az öltözőbe. Ott voltam velük az edzéseken, és bár soha nem éreztették, hogy kilógnék közülük, igazán nem is kommunikáltam velük.
Apránként aztán kialakult egy jó nexus, egyre több játékos vált kezdeményezővé.
– Nagy Sanyi például tipikusan ilyen ember volt. Emlékszem, Albániában játszottunk a Kukësi csapatával, a félpályánál állva akartam készíteni egy képet, amikor is bemért engem a kapuból és úgy meglőtt a labdával, hogy az állványomban azóta is van egy hullám. Le a kalappal, remekül célzott – nevetett Halmai Balázs.
A szakember gyermekkora óta érdeklődött a közvetítések világa iránt. Tinédzserként az akkori megye I.-es (jelenleg NB III.-as - a szerk.) Karcagi Labdarúgó Baráti Körnek is fotózott már, sőt, a Kisújszállás elleni „Kunsági El Clásico-t” online is közvetítette, ami abban az időben nagy dolognak számított.
Apránként tanulta el a szakmát, videókat, oktató anyagokat nézett, és autodidakta módon fejlesztette magát.
A fényképek után következtek a mozgóképes anyagok, mint mondta, elsőre annyira újkeletű volt a dolog, hogy egy Budaörs elleni másodosztályú találkozót is 100 ezren néztek meg a fanatikusok. Mára ez szinte megszokottá vált, így a kellő nézettség érdekében mindig újítaniuk kell valamit.
- Mostanra az érzelmekre próbálunk hatni, egy győztes gól, egy remek mozdulat… Rövidebb, de tömörebb tartalmak. Illetve vannak kreatív anyagok is, mint a nemrég kitett freestyle challenge, mely a TikTok fiókunk kezelőjének köszönhető. Jól érzem magam a klubnál. Mindig is bennem volt a fejlődésre való hajlam, hiszen régen sokkal kevesebben voltunk és az összes szegmenssel meg kellett ismerkedni. Mára van fotós, Instagramos, TikTok-os munkatársunk, kezdjük szépen kinőni magunkat – emelte ki.
Bár munkáját egyre többen elismerik a szakmában is, mivel a klubnál cseperedett fel, és Loki-szíve van, nem tudná elhagyni szeretett csapatát egy jobb ajánlatért sem.
- Érdekes látni magamon, de akár a tőlünk el-, vagy hozzánk visszaigazoló futballistákon is, hogy fiatal srácokból hogyan lettünk felnőtt férfiak. Nem érzékeljük hétről-hétre, de mikor visszanézzük a pár éves videókat, rájövünk, mekkorát fejlődtünk – hangsúlyozta.
Elismerő közeg
Apropó focisták: mára baráti kapcsolatot ápol egy-egy Loki neveléssel: Barna Szabolccsal, a DVSC egykori védőjével (legutóbb a Győr játékosa volt – a szerk.), Belényesi Csabával, az idén tündöklő Kecskemét védőjével, vagy Kundrák Norberttel, aki jelenleg kölcsönben szerepel a Szeged színeiben. De akadt olyan sportoló, edző is, aki külön felkérte fotózásokra.
Halmai Balázs a mai napig kint van az edzések java részén, szélben, sárban, esőben, kánikulában. Emellett adminisztratív, marketing és kommunikációs feladatokban is szívesen részt vesz. Munkáját a klub és az ellenfelek stábtagjai is elismerik, sőt, a már említett albán találkozó után a Nemzeti Sport címlapon hozott egy általa készített fotót. Úgy érzi, a meccsnapi videók talán nem is most érnek igazán sokat, sokkal inkább az utókornak lesz hasznos a meglétük.
Amikor a csapathoz került, hatalmas álma volt, hogy külföldre is el tudja kísérni a Lokit. Szerencséjére ez azóta többször is megadatott neki, öt éve folyamatosan utazik a csapattal edzőtáborokba, nemzetközi meccsekre.
Ez pedig nemcsak szakmailag felemelő érzés, de a futballkedvelő szakember személyes élményeit is jócskán gazdagítja.
- Egy edzőmeccs alkalmával a Frosinone stadionjában játszottunk, az AS Roma ellen. Két irányba, lépcsőn vezetett fel a játékos kijáró. Lefelé ballagva a második félidőre pont velem szemben érkezett egy munkatárs. Először csak a lábát és a Roma-s melegítőt láttam, azon nevettem magamban, milyen menő lenne, ha José Mourinhoba botlanék. Pár másodperc múlva kiderült, valóban a portugál tréner sétál ki az öltözőből. Egymás mellett haladtunk, így megkérdeztem tőle: ha vége a meccsnek, lehetne készítenünk egy közös fotót? Nem akartam zavarni őt a felkészülésben, gondoltam, fejben már a második 45 percre koncentrál. Megállt, rámnézett és visszakérdezett: ha már úgyis együtt megyünk, miért nem csinálunk most egy képet? Pár szót váltottunk, remek élmény volt – mesélte.
Csak a Loki
A szép emlékekből hosszúra nyíló listát tudna írni, igaz, egy-egy nehéz időszakot is megélt már. Legrosszabb élménye a Paks elleni kiesés volt, melyet szintén a pálya mellől tapasztalhatott meg. A mai napig vele van, ahogy lefújják a meccset és rohannak be a pályára a szurkolók. Szerencsére azonban a pozitív élmények bőven kárpótolták őt azóta.
- Annyi mindent adott nekem ez a lassan egy évtized, hogy felsorolni is nehéz. Egy videó miatt megkeresett például a Kowalsky meg a Vega, két évig koncerteken videóztam nekik. Olyan helyekre jutottam be, ahova addig csak vágytam. Hálával tartozom mindenért. Nem beszélve a szurkolók reakcióiról! Amilyen félelmetesnek tűnhet egy átlag nézőnek az ultrák csoportja, annyira rendes srácok.
Le a kalappal előttük, parádésan szurkolnak, idegenbe is rengetegen elkísérnek minket. Hallom a rigmusokat a hátam mögül, miközben szinte páholyból ünnepelhetem a gólokat, a kaputól 1-2 méterre. Leírhatatlan érzés. Régebben mérges is voltam magamra, mert NB II.-ben kiabáltam a gólnál és behallatszott.
Mostanra azért már próbálom türtőztetni magamat, de a csapathoz kirohanás megmaradt, mint „szakmai ártalom” – összegezte.
Bár mindene a DVSC, szabadidejében maga is rúgja a bőrt, nemrég például megnyerte csapatával a Buzánszky Kupa Divízió II. döntőjét. Külföldi klubok közül a Real Madrid áll közel hozzá, de mint említette, ritkán ül le meccset nézni, mert általában ütközik az NB I. találkozóival, vagy az azt követő utómunkával. A Lokit pedig még holmi Real Madrid sem előzheti meg a fontossági sorrendben…
Ha kívánhatna a jövőre nézve, dobogó és kupagyőzelem lenne az első helyen, a Puskás Arénában. Hosszú távon pedig talán egy szerencsés Konferencia-liga csoportkör kiharcolása.
A hétvégén újra élesíti a kamerákat, hiszen parázs meccsre készül a csapattal. - Nem féltem a srácokat, most végre tényleg elhiszik, hogy bárhol, bárkit meg tudnak verni. Remélem, összejön a Fradi elleni győzelem!
Örömteli pillanatok Halmai Balázs kameráján keresztül: