Ez nagyon sima volt: Manning csődjével ért véget az amerikai futball-szezon

---

East Rutherford (New Jersey) USA – Nincs rá jobb kifejezés: felmosta a Denverrel a new yorki stadiont a Seattle. Ennyire meggyőző Super Bowl győzelmet hosszú évek óta nem ünnepelt Amerika. A Seahawks vihette haza a Vince Lombardi trófeát.

---

Ráhangolódásként” egy Juve – Inter rangadó Torinóból vagy egy Athletic – Real Bilbaóból, aztán jöhet New York, pontosabban a környékből East Rutherford. Narancssárgában a Broncos, fehérben a Seahawks, a labda itt már nem kerek, a felvezetés persze az: az amerikai himnuszt ezúttal egy operaénekesnő, Renee Flemming adja elő. Csak azon gondolkodunk közben, vajon milyen fogadtatása lenne idehaza, ha a magyar himnuszt is így, kissé szabad stílusban énekelnék el meccsről-meccsre, mint az amerikai futball összecsapásain. Közben tűzijáték a stadion felett, a sötét égbolton elhúznak a vadászrepülők (ez is megszokott eleme az NFL felvezetéseknek). És ami a nagy (öröm)hír: a várakozásokkal ellentétben nincs fagy vagy hó, 11 Celsius fokban indulhat a nagy mérkőzés.

El is indul, de hogy: a nagy esélyes Denver vezethetné az első támadást, de a feldobott labda a saját 14 yardról magas a szupersztár Manningnek, és csak Moreno sporttárson múlik, hogy megmenti a touch down-tól saját csapatát: egy safety-vel, és így két ponttal kezd a Seattle (2-0 az NFC bajnok javára). Tetézi a bajt a Broncos számára, hogy kiváló támadássorozattal kezd a Seahawks, aminek végén csak a 16 yardos vonal környékén áll meg a tudomány: a fiatal irányító, Russel Wilson hiába futott kétszer is jól, a végén hiányzik néhány centi a harmadik próbálkozásnál. Pete Carroll főedző megpróbálkozik a vörös zászló bedobásával, visszanézik, de nincs meg a 10 yard a folytatáshoz, kockáztatni nem szabad: Hauschka mezőnygóljával növeli az előnyt a támadógárda (5-0). Jöhetnek Manningék, most jól kapja a passzt, mennek is vagy húsz yardot, és ennyi: puntolni kell, a labda ismét a Seahawks-é lesz. Jönnek Wilsonék, valami káprázatos támadójátékkal, megint egy kis döccenő a vörös zónán belül, elejtett labdával, Fox főedző bedobott vörös zászlójával (ő is elveszti a challenge-et), Wilson touch down passzával az alapvonal mögé, amit csak Irving védő nem fogad el, és kiveszi a levegőben Kearse támadó kezéből a hat pontot: Hauschka újra mezőnygóllal fejezi be a támadást (8-0). Jöhet a Broncos, de Peyton Manning ismét képtelen haladtatni a legjobbnak kikiáltott támadósorát, és egy perccel a negyed vége előtt az ellenfélhez passzol, interception. Kiváló mezőnypozícióból, az ellenfél 30 yardos vonaláról jöhet a Seattle, de a 16-osnál megállnak, vége az első etapnak. No jó, az amerikaiak végignéznek néhány négy millió dollárba kerülő félperces reklámot, aztán majd meglátjuk utána, meglesz-e a meccs első touch down-ja.

Meglett. Marshall Lynch, a „vadállat” becenévre hallgató csodafutó másodszorra begyötri a tojáslasztit a célterületre, így 18 percnyi játék után megvan az első hatpontos akció, rá a jutalompont, már igencsak nagy az előny (15-0). És akkor végre egy sokáig álomszerűnek tűnő támadássorozat a Denvertől, de a liga legjobb védelme nemhogy megállítja őket, hanem ismét interception-re kényszeríti a minden idők legjobb irányítójának éppen ezen a találkozón készülő Manninget. Sőt, Malcolm Smith 69 yardos visszafutással újabb touch downt hoz a „tengeri sólymoknak” (22-0). Jöhetnek a „vadlovak”, viszonylag könnyen eljutnak a másik oldal 20 yardosáig, de nem megy tovább: nekimennek a negyedik kísérletnek is, és elvéreznek. Nincs pontja a Denvernek. Egy sem! Jöhet a nagyszünet, és ha nem tudnánk, hogy milyen jó csapat a Denver Broncos, talán azt javasolnánk a játékosainak, hogy ha már ilyen közelről végignézték a Seattle ragyogó játékát az első félidőben, maradjanak is kint a pályán, mert mindjárt jön Bruno Mars, csápoljanak neki. Persze Manning és „bandája” beszalad az öltözőbe, hogy megtársalogják, vajon hogyan tudják elkövetni azt a bravúrt, ami eddig senkinek sem sikerült. Az előző 47 Super Bowl-on eddig 10 pontos volt a legnagyobb hátrány, amelyből egy csapat felállt és nyert a végén. Itt és most viszont 22 pont a különbség, a helyszínen erre öblítenek néhány sört, megeszik az összes XXL-es hamburgert, az otthoniak kapnak újabb tucat négymillió dolláros reklámot, mi itthon pedig csak ámuldozunk a hihetetlenül jól teljesítő Seattle Seahawks játékán. Pedig a szakértők megmondták (erről írtunk már a tegnapi felvezető cikkünkben), a Denver ebben a bajnokságban nem játszott a topvédelmekkel rendelkező csapatok ellen, a Seattle pedig messze a legjobb.

A Seahawks első félidei show-ja után jön a szüneté: Bruno Mars fergeteges dobszólóval, gyerekkarral és a Red Hot Chili Peppers zenekar hathatós támogatásával megkezdi a koncertjét. Egészen lenyűgöző, ahogy egy sportesemény - mit egy: „a” döntő szünetében percek alatt színpadot varázsolnak a gyepre, lenyomnak egy negyedórás műsort, majd színpad gyorsan el, a pálya talaja természetesen ép, és jöhetnek vissza az est igazi főszereplői.

Jöttek is, és Bruno Mars képtelen volt ellopni a Seattle-től a show-t: a denveri kirúgás után Percy Harvin touch down visszahordással emeli még magasabbra az egyébként Coloradóból érkezett ellenfél előtt tornyosuló hegyet, ami a győzelemhez vezethet (29-0). Két játékkal később ott az esély a Broncos előtt, Demaryus Thomas már a vörös zónán belül jár a labdával, amikor Maxwell kiüti a kezéből. Huszonhat perccel a nagydöntő vége előtt még mindig nincs pontja a végső győzelemre (is) összevásárolt szuper-támadósornak. Mégis igaz az alaptézis, miszerint a védelmek nyerik a Super Bowl-t? Alighanem… Persze kell azért egy jó támadó alakzat is, és ma ez szintén a Seattle oldalán van: egy jól felépített roham végén Jermaine Kearse kap egy remek passzt Wilsontól, és csinál egy 23 yardos touch down-t (36-0). De az ellencsapásból végre hibátlanul végigmegy a Denver, és elmarad a lehető legnagyobb égés: Manning passzát Demaryus Thomas kapja el a célterületen belül, majd a kétpontos kísérletet Wes Welker viszi be (36-8). A baj csak az, hogy a mérkőzés nemhogy eldőlt már, láthatóan a Seahawks játékosai az örömtől nem koncentrálnak úgy, mint eddig.

Az utolsó negyed igazi „ágyúgolyó” futammal kezdődik, melynek végén Doug Baldwin ér el touch down-t (43-8). A fiatal Russel Wilson ott „alázza” Manninget, ahol kell: a pályán. Mindenki arról beszélt a mérkőzés előtt (még a korábbi ikon, Bret Favre is), hogy ha nyer a Broncos, alighanem kijelölhetik Peyton Manninget minden idők legjobb irányítójának. Ehhez képest az eddigi három nagydöntőjéből már a másodikat veszíti el, ez utóbbit ráadásul nem is akárhogyan. Ha nem tisztelnénk kiváló teljesítményéért a Seahawks gárdáját, már régen elmehettünk volna aludni, mert annyira egyértelmű ez a mérkőzés. Három és fél perccel a vége előtt a Denver térfelének közepén kapja meg a labdát a Seahawks, mire Pete Carroll gesztusaként pályára léphet a csereirányító, és szép lassan végéhez közeledik az egyoldalúvá silányodott „nagy” meccs. Még egy kis erőlködés, majd Manning bevonul az öltözőbe, Wilson a pálya közepén ünnepel, Super Bowl győztes a Seattle Seahawks! Története során először.

Nagy várakozás előzte meg a XLVIII. Super Bowlt. Mindenki arra volt kíváncsi, vajon mire képes a legjobb védelemmel rendelkező gárda az (egyik) legjobb támadósorral szemben. Nos, beigazolódott a klisé, bár nem úgy, mint vártuk: valóban a védelem kiváló munkája kellett a győzelemhez, de most a győztes támadók sem szégyenkezhetnek. Negyvenhárom szerzett, és csak nyolc engedett pont Peyton Manning ellen? Nem semmi! New Jerseyben, a Metlife Stadium felett talán még most is ott köröz az a tengeri sólyom. Megérdemli…

NFL, Super Bowl:

Seattle Seahawks – Denver Broncos 43-8 (8-0, 14-0, 14-8, 7-0)

Széles Tamás írása