Ennél csak jobb jöhet – unalmas volt a kékfehérek csatája
Szerző: Iván Aurél | ivan.aurel@dtv.hu Közzétéve: 2010.06.11. 23:05 | Frissítve: 2010.06.11. 23:05
Szeretem az őszinte focit és örülök, ha az célravezető. Uruguay-nak drukkoltam, hiába. Franciaország-Uruguay 0:0.
Nem szeretem a francia focit, csak Zidane-t, de ő nem francia. Vagyis nem úgy, mint Voltaire vagy Danton. Mondjuk Gallas sem egy Robespierre. Azt is mondják, hogy a franciák, mint az angolok, évszázadokon keresztül szétlopták a világot, most pedig a gyarmatbirodalom visszacsap. Mindez persze lényegtelen. A lényeg az, hogy az őszinteséget jobban szeretem. Odaállni a másik elé és elmondani, elmutogatni vagy berúgni.
Biztosan sokan emlékeznek arra, ahogy a franciák az írek ellen kijutottak a vb-re. Henry kézzel tolta Gallas elé a labdát, aki nehezen, de begyötörte azt a kapuba. Mindenki, még Henry is elismerte a szabálytalanságot, mégsem történt semmi. Nálam ez nincs rendben. Ugyanaz, mint 90 évvel ezelőtt. Kicsi alkuk, halk sikolyok, aztán úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Ez a francia módi.
Egyébként sem lennék szomorú, ha a franciák már a csoportkörből sem jutnának tovább, de most kifejezetten az uruknak szurkoltam. Egyszerűen azért, mert a játékosok mindegyike énekelte a himnuszt. Ez nekem azt jelenti, hogy itt vagyok a világ végén, nemzeti mez feszül rajtam, eléneklem a harci indulót és nekimegyek az ellenfélnek. Mit csináltak a franciák? Maximum motyogtak. Ezért nem nyertek.
No de nem győztek a dél-amerikaiak sem. Szimpatikus csapat Uruguay, de őszinteségük ellenére ma este nem volt bennünk elég erő. Sokat védekeztek, de csak egy a franciákhoz mérhető játékosuk volt, Diego Forlan. Egy legénnyel pedig nem lehet nyerni.
Óriási esélyt szalasztott el mindkét csapat. Délután a házigazdák nem bírtak a mexikóiakkal, így könnyen elhúzhatott volna a csoportból az esti győztes. Így viszont maradt az egy-egy pont és az unalmas döntetlen. Csak kijött belőlem.
Unalmas döntetlen volt a Franciaország-Uruguay mérkőzés. Igazán egyik csapat sem bűvölte el a nézőket. Képzelem, hogy milyen bosszús lehet az a drukker, aki ezért az egy meccsért utazott ezer kilométereket. Így a végén elárulhatom, elaludtam a tv előtt. Szégyen szemre, Trianonra.
Utóirat: Arra kérem az illetékest, hogy csapja le a dél-afrikai legyet, mert a zümmögés egyre jobban zavar. Még alvás közben is.
Franciaország-Uruguay 0-0 (0-0)
Iván Aurél írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)