Megúsztuk a háborút, elmaradt a vendetta
Szerző: Széles Tamás | szeles.tamas@dtv.hu Közzétéve: 2010.06.16. 22:45 | Frissítve: 2010.06.16. 22:45
A mérkőzés 75. percében dönthette el Padre Suárez, hogy mégsem küld levágott lófejet Don Bussacának. Akinek fia éppen akkor ítélt büntetőt az uruguayi „papa” csemetéje javára. És valószínűleg akkor dönthettek úgy a montevideói külügyminisztériumban, hogy nem rendelik be a svájci nagykövetet. Mert ebből könnyen háború lehetett volna Uruguay és Svájc között...
Suárez (kitalálhatták) uruguayi focista, Bussaca pedig svájci focibíró. Utóbbi - sokáig úgy tűnt - nem kedveli előbbit. Először „elnézte”, hogy rendezi át egy megtermett dél-afrikai amatőr fogorvos (foglalkozását tekintve hátvéd labdarúgó) az „uru kilences” száját. Miután az önkéntes „szájsebész” munkáját helyrehozták a dél-amerikai kispadnál, majd Suárez visszatért, jött egy másik „védő”, és egyszerűen lerúgta őt a büntetőterületen belül. Csak azért nem harapott fűbe, mert egy köteg vatta volt a szájában – így vattába harapott. Bussaca bíró megint nem sípolt.
Valószínű, hogy ekkor helyezték magasabb harckészültségi fokozatba az uruguayi hadsereget, majd elkezdték Európa térképén keresni Svájcot. Suárez „papa” pedig jegyet rendelt a Montevideo – Bern járatra embereinek: „Irány a Bussaca-istálló”. Szerencsére jött a 75. percben egy „kósza” uruguayi támadás, melynek végén a meggypirosba öltöztetett, kapusnak „csúfolt”, nyilvánvalóan pékinas fiú is elrúgta Suárez lábát. Massimo Bussaca konzultált a partjelzővel, majd 11-est ítélt, és kiállította a „meggyes” fiút. Harckészültség leáll, jegyrendelés lemondva – miután Forlán berúgta a büntetőt. Ezzel 2-0 Uruguay javára (a vége ugye 3-0).
Nem úgy indult a világbajnokság „második köre”, hogy most aztán jobb lesz. Öt napja várjuk a jó focit – ma sem kaptuk meg. Igaz, a napok óta folyó „ízléstelen” vitát már ideje lezárnunk: a mérkőzéseket látva egyszerűen hülyeség, hogy a magyar válogatottnak lenne itt bármi keresnivalója is. Észrevehetnénk már, hogy ezek a csapatok jobbak (nem kicsit) a miénknél. És ezt az eredményeink is alátámasztják (sajnos!). Persze ettől még „Hajrá, Loki!”, meg ilyenek, de ez a vb-szint (IS) nagyon magas nekünk. (Most nem hasonlítgatnánk egymáshoz Forlán és Torghelle tudását, mert az tényleg bőven meghaladná az ízléstelenség felső határát.)
Ezen a meccsen volt körülbelül 60 perc, amikor ha elviszik a két kaput „generáljavításra”, senkinek nem tűnt volna fel. Volt egy sárgába bújtatott „láthatatlan” hazai csapat (ami nagyjából azt is jelenti, hogy a jövő héttől már nem is látjuk tovább a Parreira brazil világbajnok trenírozta dél-afrikaiakat a tornán), és volt egy nem túl jó, de az ellenfélnél sokkal jobb Uruguay (ez utóbbi közel került a továbbjutáshoz).
Hogy aztán gyenge meccs volt ez vagy sem? Végül is született három gól, ami kifejezetten „góltömeg” az eddig látottak alapján. De a látvány, a szép és felépített játék, a tudatosság mintha továbbra is hiánycikk lenne! Persze ne ítéljünk elhamarkodottan, mert könnyen úgy járunk, mint Woody Allen a nőkkel. A világ legjobb vígjátékírója-rendezője-főszereplője (legalábbis az 1970-es és 1980-as években) jegyezte meg egyik írásában: „Nem értem, miért mondják rólam a nők, hogy pocsék szerető vagyok! Vajon, hogyan tudnak ilyen végletes álláspontra jutni három perc alatt?”.
Dél-Afrika – Uruguay 0-3 (0-1)
Világbajnokság, A csoport, 2. forduló
Pretoria, Loftus Versfeld Stadion
Vezette: Massimo Busacca (svájci)
Gól: Forlán (24. p., 90.p 11-esből), Á. Pereira (95. p.)
Sárga lap: Pienaar (6. p.), Dikgacoi (43. p.)
Kiállítva: Khune (76. p.)
Dél-Afrika: Khune 4 – Gaxa 5, Mokoena 5, Khumalo 5, Masilela 5 – Letsholonyane 5 (Moriri 5 57. p.), Dikgacoi 5 – Modise 5, Pienaar 5 (Josephs 79. p.), Tshabalala 4 – Mphela 4.
Uruguay: Muslera 6 – Lugano 6, Godín 6, Fucile 6 (Á. Fernandez 70. p.)– M. Pereira 6, D. Pérez 6 (Gargano 90. P), Ríos 6 , A. Pereira6 – Forlán 8 – L. Suárez 7, Cavani 6 (S. Fernandez 90. p.).
Széles Tamás írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)