Döntetlennel kezdett a címvédő
Szerző: Czellár Anikó | czellar.aniko@dtv.hu Közzétéve: 2010.06.14. 22:40 | Frissítve: 2010.06.14. 22:40
Éjszaka, több tucat idegen férfival. Egy sörözőben. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt teszem. Mármint, hogy meccset nézek egy szórakozóhelyen. Reméltem, hogy jobb lesz hozzáértők között, mint otthon egyedül. Talán hangulatosabb is.
Világversenyen még soha nem jártam. Eddig csak a tévében láttam a legjobb futballcsapatok összecsapásait. A magyar bajnokik légkörét viszont már nagyon jól ismerem. Eleinte (körülbelül 10 éve) még szerettem is a magyar focit. Mióta azonban megismertem gyermekem apját (kapus), és láttam mi történik a háttérben, a meccsek előtt és után, kiábrándultam. Szigorúan csak a magyar fociból (gyermekem apja nálam egyelőre őrzi vezető pozícióját). De vissza Dél-Afrikába, illetve dehogy, csak a sörözőbe. Az F csoport nyitómeccse. Olaszország-Paraguay. Ez utóbbi csapatról vajmi keveset tudok. Talán annyit, hogy volt, valaha, valamikor egy kapus, Luis Chilavert, aki gyakran tört borsot az ellenfél hálóőreinek orra alá. Hol szabadrúgásból, hol büntetőből lőtt gólt kollégáinak. Világéletemben az olaszoknak szurkoltam. (Na, meg persze a spanyoloknak és a portugáloknak is egy kicsit). Egyértelmű, hogy miért. Nőként a focihoz nagyon keveset konyítok, de a mediterrán férfiszépségek játékát mindig szívesen néztem. Évekig szerelmes voltam Paolo Maldinibe, a gyönyörű kék szemű olasz hátvédbe. Kívülről fújtam a személyes adatait, és az iskolai füzeteimet is az imádott futballista nevével dekoráltam. (Tizenévesen ez még, azt hiszem, megbocsátható.) Paolo mára sajnos kiöregedett az olasz válogatottból. (42 éves!) Új kedvencek után kell néznem! A himnuszok alatt a felhozatallal ismerkedem. Buffon, Cannavaro, Zambrotta. Mind túl vannak már a 30-on. Sokak szerint túl öreg ez a talján válogatott.
Szakadó esőben kezdődik a meccs. Magával ragad a hangulat, alig figyelek a játékra. A paraguay-i gól aztán észhez térít, remélem, az olaszokat is. Az új kedvenc egyelőre sehol. A félidőben felhív a nagyszülőknél nyaraló lányom. Nem érti, hogy anya miért nem mesél ma telefonon és miért néz meccset, mikor azt apa szokott. Magyarázkodom. Közben vége a szünetnek. A második félidőben az olasz drukkerek egyre izgatottabbak körülöttem. De Rossi találata nyugtatja a kedélyeket. Talán ő lesz az? Várok még. Megérte. Feltűnik Antonio Di Natale. Már a neve is gyönyörű. A pályán ugyan nem sok emlékezetes momentuma van. Nem baj, döntöttem. Új kedvencet találtam, akiért érdemes lesz végignézni a Squadra Azzura összes dél-afrikai meccsét. Remélem, július 11-én, a Soccer City stadionban, a döntőben is szurkolhatok az újra felfedezett kedvenceknek. Ja, és azt is elhatároztam, hogy hétfőtől ismét olasz nyelvórákra járok. Ennyi haszna már biztos, hogy volt ennek a meccsnek.
Olaszország – Paraguay 1-1 (0-1)
Fokváros, Green Point Stadion. Vezette: Benito Archundia (mexikói)
Gól: Alcaraz (39. p.), De Rossi (59. p.)
Sárga lap: Cáceres (62. p.), Camoranesi (70. p.)
Olaszország: Buffon 6 – Zambrotta 6, F. Cannavaro 5, Chiellini 6, Criscito 6 – Marchisio 5 (Camoranesi 6 59. p.), De Rossi 7, Montolivo 6 – Pepe 6, Gilardino 5 (Di Natale 72. p.), Iaquinta 5.
Paraguay: Villar 5 – Bonet 6, P. da Silva 6, Alcaraz 7 , Morel 6 – Vera 5, J. C. Cáceres 6, Riveros 6, A. Torres 5 (Santana 60.p. 5) – Barrios 5 (Cardozo 76. p.), Valdez 5 (Santa Cruz 68. p.)
Czellár Anikó írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)