Diadalok itthon és Európában: remekül sikerült a debreceni kézisek „meg nem történt” szezonja – fotókkal

---

Debrecen – Országos figyelmet érdemlő bravúrokat is hozott a tapasztalat és a fiatalos vagányság jól sikerült elegye. A Loki újra tagja a hazai elitnek.

---

Úgy tekintenek a 2019–2020-as idényre, mintha meg sem történt volna. Ezt Nagy László, a Magyar Kézilabda Szövetség alelnökeként jelentette ki annak magyarázataként, miért úgy rekesztették be a járvány miatt a kézilabda bajnokságokat, ahogy. Engedtessék meg nekünk azonban most, hogy ne fogadjuk meg az egykori világklasszis tanácsát. Mert a DVSC Schaeffler szezonját nagy kár lenne eltörölni... 

Bőven volt ok az örömre (fotók: Gurbán György)

Az újonc Szent István SE elleni idegenbeli biztos, ám nyögvenyelős győzelemmel startolt a Köstner-csapat, majd a hazai bemutatkozás is sikeres volt a fehérváriak ellen. Ám utána csak kapkodtuk a fejünket: először a Fradi pályáján értek el döntetlent Kovács Annáék úgy, hogy a végén Háfra Noémiék harcoltak az ikszért, majd Vácról sikerült elhozni mind a két bajnoki pontot. A Békéscsaba elleni keleti örökrangadót is sikerült behúzni és utána újabb országos figyelmet (is) érdemlő bravúr következett – ezúttal az Érd otthonában. Ezek után nem várt meglepetésnek számított a Dunaújváros elleni hazai döntetlen. 

Innentől következett a csapat kettős terhelése, hiszen elkezdődött az emlékezetesre sikerült menetelés az EHF-kupában. A duplázás hamar visszaköszönt, hiszen az MTK otthonában, a nyolcadik bajnokin megszületett az első vereség. Ezután papírforma eredmények következtek 2019-ben – győzelem Mosonmagyaróvár és Szombathely ellen, vereség Győrben. Az újesztendei folytatás a Kisvárdán elért döntetlennel és a bombaerős Siófok elleni hazai vereséggel indult, ezt a SZISE és a Fehérvár elleni győzelmek követték. Két kulcsfontosságú hazai meccs közé ékelődött be a Békéscsaba elleni idegenbeli, zárt kapus siker. A Vác elleni nagy küzdelemben, egyetlen góllal alulmaradt ugyan a csapat, ám az érdieket szenvedélyes harcban sikerült legyőzni március 6-án. Akkor még nem tudtuk, hogy ez volt a Loki utolsó hivatalos meccse a szezonban, a koronavírus ugyanis megálljt parancsolt.

Így a DVSC Schaeffler 18 mérkőzésből aratott 11 győzelemmel, három döntetlennel és mindössze négy vereséggel a tabella negyedik helyén állt. 

A nemzetközi porondon is sikerült emlékezeteset alkotni, a Loki ugyanis zsinórban hat győzelmet aratott az EHF-kupában. A csoportkörbe jutásért a német Werkselfent, majd a szerb Jagodina együttesét seperték félre az útból kettős győzelemmel, aztán már a csoportkörben bravúros idegenbeli diadal következett Törökországban, a Kastamonu ellen és fergeteges hangulatban sikerült a Hódosban legyőzni a cseh Baník Most csapatát is.

A Thüringer ellen nem sikerült diadalmaskodni – igaz, ekkor már nagyon hiányzott Deszpotovics és Vámos is, akik kidőltek a sorból. Ennek ellenére a visszavágón idegenben remek játékkal csaknem sikerült pontot szerezni Emily Bölkék ellen. Ezután következett a továbbjutást eldöntő Kastamonu elleni harc a Debrecenben, melyben megvolt a győzelem lehetősége, ám a tapasztalt törökök nagy küzdelemben és némi bírói segédlettel nyerni tudtak. A lokisták csapategységét azonban jól mutatja, hogy a csalódottságot félretéve megnyerték idegenben a csehek elleni utolsó, tét nélküli csoportmeccsüket.

Ami a számokat és az egyéni mutatókat illeti, a legtöbb bajnoki Loki-gólt Kovács Anna szerezte. A kiváló átlövő 102 találatával ismét jelezte, hogy otthonra talált Debrecenben. A 2020-as meccseivel pedig azt mutatta: túl tudta magát tenni a balul sikerült világbajnokságon és a két hónap alatt megfelelő bizonyossággal szolgált arról is, milyen teljesítményre képes, ha érzi a bizalmat. 

Bulath Anita 81 találata is kalaplengetést érdemel – de nem csak a gólok száma miatt. Az irányító ugyanis igazi vezér volt a pályán, tanári módon szervezve a játékot óriási rutinját bevetve. Nagy kár, hogy többet már nem látjuk a pályán.

Jeca Despotovics (68 gól) külön kategóriát képvisel. A közönségkedvenc bombázó alkalmankénti szertelensége ellenére klasszissá érett a Lokiban. Legyűrhetetlen harcos, aki igazi őserő, de ha kell, finom megoldásokra is képes. S ami talán a legfontosabb: nem hajlandó megtörni, soha nem alibizik, mindig vállal felelősséget. Erre a legszemléletesebb példát az idény utolsó meccsén szolgáltatta – először kihagyott egy olyan ziccert, ami miatt a serdülő kettőben is jutna némi dorgálás, közvetlenül utána viszont beakasztott két elemi erejű bombagólt. Hát lehet őt nem szeretni?

Vantara-Kelemen Éva most is csapatkapitányhoz méltóan hozta magát, mint ahogyan szinte mindenki hozzá tudta tenni a magáét a szezon sikereihez. Elke Karstentől kellene még több a következőkben, mert bizonyára a kellő önbizalom hibádzik még mindig ahhoz neki, hogy kihozza magából a maximumot. Karnik Szabina védekezésben megtette a magáét, ám a támadójátékát sajnos nem sikerült „Loki-kompatibilissé” tenni.

A csapatban szép számmal jelenlévő fiatalok önálló fejezetet érdemelnek.

Élre mindenképpen Vámos Petra kínálkozik, hiszen a még csak most érettségiző irányító valósággal berobbant a Lokiba. A teljesítménye annyira meggyőző volt, hogy egyszerre tagja a junior és a felnőtt válogatottnak, megtette a magáét a nagyok Japánban rendezett vébéjén is. Tóvizi Petra fejlődése is töretlen, remek párost alkotnak Bordás Rékával. Arany Rebeka is egyre ígéretesebb a szélen, méltó arra, hogy átvegye a visszavonuló klubikon, Varsányi Nóri helyét. Emlékszünk a törökországi „gólözönjére”? A hosszú sérülésből visszatérő Borgyos Panna is nagy dícséretet érdemel, mert Vámos Petra hiányzásakor remekül oldotta meg a pótlását. És ott vannak még a legifjabbak, Petrus Mirtill, Poczetnyik Luca és Vámosi Panna, akiket bátran dobott a mély vízbe a fiatalságot és a rutint remekül ötvöző Köstner Vilmos. Ők pedig vagányul éltek is a lehetőséggel. 

Kapusposzton is volt bőven okunk az örömre. A búcsúzó Triffa Ági végig stabil volt, gyakran klasszis produkciókkal előrukkolva, Oguntoye Viktória a csonka bajnokság második felére jött bele. És itt is van egy nagyon ígéretes fiatal: Szabó Dorci őrületbe kergetett a szezon folyamán sokakat, amikor a heteseknél a kapuba állt. 

Így álltunk, aztán az élet közbeszólt, április 9-én az MKSZ bejelentette: nem fejezik be a 2019/20-as szezont, ami sok más minden mellett azt is jelenti, hogy nem lehet a pályán játék után elbúcsúztatni a visszavonuló Bulath Anitát és Varsányi Nórát – pedig nagyon megérdemelték volna.  

A lezáró döntést senki nem vitatta – a befejezés módját annál inkább.

Ugyanis nálunk nem hirdetnek sem bajnokot, sem érmeseket, ahogy nem lesz kieső és feljutó sem, sehonnan sehová, annak ellenére, hogy a meccsek jelentős többségét lejátszották. A kupaindulásoknál pedig az egy évvel korábbi végeredményt veszik figyelembe. Ez az Európában egyedülálló, "magyaros" megoldás nagy vihart kavart a sportág berkeiben, hiszen súlyos érdeksérelmekhez vezetett – tovább növelték a zűrzavart, hogy az utólagos megmagyarázások is tragikusan rosszul sikerültek. Sokan vélekednek úgy, hogy az idei tabella jobban tükrözte a jelenlegi erőviszonyokat, mint a tavalyi...

Mindenesetre még nem tudni, mikor indulhat el a 2020/2021-es bajnokság, miként azt sem, hogy melyik klubot mennyire viseli meg a járvány okozta gazdasági visszaesés. Abban azonban bízhat minden debreceni sportbarát, hogy erős Loki készülhet a folytatásra...