A futball egy európai sport
Szerző: Iván Aurél | ivan.aurel@dtv.hu Közzétéve: 2010.07.03. 22:55 | Frissítve: 2010.07.03. 22:55
Még élénken élnek bennem azok a „szakmai” kommentárok, amik az európai nemzeti futball végéről és Dél-Amerika megállíthatatlan dominanciájáról szóltak. Hajlandó voltam elhinni, hogy valóban: az argentinok és a brazilok egészen más kategóriát képviselnek, mint az olaszok vagy a franciák. Ez igazolódott is, de még így sem elég jók. A nyolc között négy dél-amerikai és három európai csapat volt. Most meg egy dél-amerikai és három európai. Erre mondom én, hogy a futball egy európai sport.
Száz évvel ezelőtt sokan örültek annak, hogy kitört az első világháború. Úgy volt a művelt európai közvélemény (kivéve a szocik), hogy végre annyi béke év után összemérhetik erejüket a nemzeti hadseregek. Aztán jöttek a frontról a félszemű, féllábú sebesültek, meg a vegyi támadás és rádöbbent mindenki: a háború ebben a formában nem jó. A második világháborúért már egyáltalán nem lelkesedtek Európában. Az ötvenes évektől kezdve pedig egyre inkább a zöld gyepen folytatódott a harc a nemzetek között. Nem olyan véres, és általában csak kilencven percig tart. Emlékezzenek az Aranycsapatra. A regnáló hatalom a kommunizmus győzelmeként adta el a diadalmas éveket. Európa megtanult intelligens módon háborúzni, a futballpályán.
Mindezt csak azért írtam le, hogy igazoljam: a futball egy európai sport. Nemcsak az angolok miatt, hanem azért is, mert az európaiak harcolnak a pályán, saját nemzetükért. Harcolnak a hollandok, a németek és a spanyolok. Úgy harcolnak, mint ötszáz éve a konkvisztádorok, amikro mindent letarolt Latin-Amerikában az európai agresszivitás. A brazilok és az argentinok játszottak, de ez ezen a hétvégén kevés volt. Uruguay nyert Ghána ellen, de a tizenegyeseknél az elméletem már nem érvényesül.
Még valami: a francia lapok és a párizsi közvélemény keresi az indokokat arra, hogy miért szerepelt le ilyen csúfosan a válogatott (tele világsztárral). Olyan vélemény is akad ott, hogy a csapatban nem dolgozott elég erősen a nemzeti érzés, és ha az nincs, akkor nincs siker sem.
Azt nem állítom, hogy Paraguay nem harcolt ma este. Spanyolország viszont úgy harcolt, mint ötszáz éve. Megalkuvás nélkül. Mosoly nélkül. Még a berúgott és kihagyott tizenegyes sem vette el a kedvüket.
Négy csapat, három európai és egy dél-amerikai. A futball európai sport.
Utóirat: péntek délután az egyik kollégám felháborodottan vonta kérdőre egy másik kollégámat: - Te miért a braziloknak drukkolsz, miért nem a hollandoknak? Az egy uniós ország! - Kialakulóban az európai öntudat a mély rétegekben is.
Paraguay-Spanyolország 0-1 (0-0)
Johannesburg, Ellis Park Stadion. Vezette: Carlos Batres (guatemalai)
Gól: Villa (82. p.)
Sárga lap: Piqué (58. p.), Alcaraz (59. p.), Busquets (63. p.), Morel (71. p.)
Paraguay: J. Villar 7– D. Verón 6, Alcaraz 5, Da Silva, 6 Morel Rodríguez 6 – V. Cáceres 5 (Barrios 84. p.), E. Barreto 5 (Vera 64. p.), Santana 6, Riveros 6 – Cardozo 4, Valdez 4(Santa Cruz 72. p.).
Spanyolország: Iker Casillas 7 – Sergio Ramos 6, Puyol 6 (Marchena 84. p.), Piqué 6, Capdevila 6 – Xabi Alonso 5 (Pedro 76. p.), Busquets 6 – Iniesta 7, Xavi 6, David Villa 7 – Fernando Torres 4 (Fábregas 6 56. p.).
Iván Aurél írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)