A debreceni túrakerékpáros nem cigizik, inkább körbetekeri a történelmi Magyarországot

---

Debrecen – A határ menti utazás tíz országot érint. Erdélyi Zsolt útitársával 6 ezer kilométert fog biciklizni – medvék és aknák között is. Interjú.

---

Erdélyi Zsolt debreceni túrakerékpáros nem mindennapi teljesítményt hajtott végre tavaly. Az ország valamennyi régióját átszelve mindössze 44 nap alatt 4.327 kilométert kerékpározott le: ezzel teljesítette a Magyar Kerékpáros Túrázók Szövetsége által kiírt Országos Kerékpáros Körtúrát (OKKT). Erről az útjáról a Dehir.hu is beszámolt.

Zsolt jelenleg sem tétlenkedik, a folytatás a küszöbön: nyár végén, augusztusban ezúttal másodmagával, a sombereki Antal Bélával indul útnak. Mint mondja, közel 6 ezer kilométer megtételére vállalkoznak. A 10 országot átívelő, határ menti utazás során felkeresik a történelmi Magyarország legjelentősebb kulturális-, néprajzi- és történelmi örökségeit is. Az október végéig tartó teljesítménytúrán dokumentálják a naponta megtett távokat, az út során felkeresett településeket és nevezetességeket.

Az utazás nem lesz veszélytelen. Elég, ha csak annyit említünk, hogy Erdélyben bárhol lehet barna medvével találkozni, ezért kizárt, hogy éjszaka az erdő közepén tábort vernek. Bosznia-Hercegovinában viszont még mindig nagyon sok az aknamező, és ezt is csak nagyon pontos útvonaltervezéssel lehet majd kikerülni.

Erdélyi Zsolt: Már a tavalyi országos körön felmerült ez az ötlet, mint egy lehetséges következő nagyobb erőpróba, hogy a történelmi határokat bringával járjuk végig. Lassan érlelődött a gondolat, majd a tettek mezejére léptünk és elkezdtük a túra tervezését-szervezését. Augusztus végén indulunk idei kihívásunkra, amit így akár tekinthetünk a tavalyi OKKT folytatásának is. A természeti csodák, a kaland és a megmérettetés mellett felkeressük a lehető legtöbb történelmi nevezetességet is, ami küldetésünk egyik legfontosabb célja.

Dehir.hu: Hogy akadt társ az útra, hogyan találkoztak?

Erdélyi Zsolt: A legnagyobb internetes közösségi oldalon regisztráltam több kerékpáros csoportban. A tagok itt osztják meg ügyes-bajos dolgaikat, kérdéseiket, tapasztalataikat. Ötletekkel, útvonalakkal vagy éppen műszaki megoldásokkal segítik egymást. Nagyon sok baráti kapcsolatom alakult ki, és túratársamat, Antal Bélát is így ismertem meg. Egyébként nagyon érdekes, hogy míg tavalyi nem igazán volt komoly túratárs érdeklődő, az idén őszi jóval hosszabb távra és ezzel együtt nagyobb kihívásra mindketten folyamatosan kapjuk a jelentkezéseket. Ugyan már eldöntöttük, hogy ketten vágunk neki a teljes útnak, de elfogadjuk a helyi bringások csatlakozását és segítségét rövidebb távokra.

Dehir.hu: Honnan ez a hobbi, ez a szerelem? Ahogy az előző cikkben is olvashattuk, a kedvesével is szokott biciklizni.

Erdélyi Zsolt: Talán meglepő lesz, amit most mondok, de nem igazán kerekezünk sokat a hétköznapokban. Bár persze nekem az átlagosnál valamivel több kilométer jön össze így is egy év alatt, a párommal inkább csak a tavasztól őszig tartó időszakban teszünk hosszabb-rövidebb távokat, elsősorban helyi nevezetességeket, országosan kiemelt turisztikai célpontokat látogatunk meg.

Én inkább a nagyobb kihívásokra koncentrálok, időben kezdek felkészülni ezekre és egyhuzamban egy-két hónap alatt letekerek pár ezer kilométert. A kerékpáros sport nagyon tagolt, sok fajta szakág van és mindenki megtalálhatja benne a számára megfelelőt. Nekem valahogy ez a fajta bringázás jött be.

De visszatérve az eredeti kérdésre: fiatalon sokat bringáztunk, a barátokkal bejártuk a Debrecen környéki tavakat, mindig bicajjal jártunk horgászni. Aztán az élet elvitt más területekre, és ez a tevékenység sokáig nem volt jelen az életemben. Pár éve az egyik kollégám, Zsupos Sándor, aki ismert név a debreceni kerékpáros versenysportban, egy nap biciklis szerkóban becsattogott az irodába, elkezdtünk beszélgetni erről az egészről, és valahogy lassan visszatértem a bringázáshoz.

Dehir.hu: Sportol egyébként mást is? A bicajozás mellett mire marad ideje?

Erdélyi Zsolt: A bringázást űzzük rendszeresen, bár mostanában felvetődött a gyalogtúrázás és a futás is kiegészítésként. A család és munka mellett sajnos nem nagyon marad idő másra, ezekre a hosszú távú kerékpáros kihívásokra is elég nehezen tudok elszabadulni.

Dehir.hu: Hogyan készül fel egy-egy nagyobb túrára?

Erdélyi Zsolt: A túra kezdete előtt 4-5 hónappal elkezdődik egy intenzívebb edzésterv megvalósítása, ebben az időszakban folyamatosan emelem a napi távokat. Mivel idén ősszel sok emelkedős, hegyi szakasz lesz a Kárpátokban és a Tátrában, így sikerült beiktatnom az edzéstervbe több kört a Bükkben, Zemplénben, Mátrában is.

A fizikai felkészülés mellett a kihívás előtti utolsó hónapban vitaminokat és porcerősítő készítményeket szedek. A vitaminoktól jobb étvágyam lesz és rendszerint elhízok. Biztos fura, amit mondok, de úgy vettem észre, hogy ez a plusz súly is szükséges ahhoz, hogy egy ilyen több hónapos fizikai igénybevételt végig tudjon vinni az ember. Ugyanis tavaly tavasszal az OKKT teljesítése alatt 12-13 kilót fogytam, idén nem lennék meglepődve, ha 20 kilót dobnék le a több mint két hónap alatt. Reméljük az időjárás kegyes lesz, mert a „három hétig esőben tekerés hazai bajnokságán” már dobogós helyezett vagyok.

Dehir.hu: Nem lesz veszélytelen ez az út. A medvék és az aknamezők mellett nem tartanak az emberektől is?

Erdélyi Zsolt: A mai nemzetközi viszonyok között sajnos nagyon jogos a kérdés. Most mondhatnám a „frankó marketing szöveget”, hogy persze, mi baromi kemény arcok vagyunk és nem félünk semmitől. De az igazság az, hogy igenis van félsz bennünk, ami egyfajta kíváncsisággal is párosul.

Sajnos reális veszély a medvetámadás Erdélyben, a háborús helyzet Ukrajnában, a szerb határon kialakult menekültinvázió, vagy a délszláv háborúból megmaradt aknákkal fertőzött területek Boszniában. Nyilván nagyon fontos lesz, hogy a helyi lakosokkal kommunikáljunk egy-egy esetleges nehéz pillanatban. Lélekben már felkészültünk ezekre a helyzetekre, reméljük a gyakorlatban nem lesz semmi problémánk.

Egyébként 2-3 hét után már úgy fogunk kinézni, mint az ősemberek, legalább a medvék már futva fognak menekülni előlünk. De a viccet félretéve, természetesen váratlan helyzetekre nem tudunk vagy nagyon nehéz felkészülni, viszont megpróbálunk legális önvédelmi eszközt is beszerezni, amiket a nemzetközi jogszabályok megengednek és a határokon át magunkkal tudunk vinni.

Dehir.hu: Ezek a túrák nem csak időigényesek, de gyaníthatóan költségesek is. Vannak támogatói, vagy egyszerűen ez a mániája, s összegyűjti rá a pénzt?

Erdélyi Zsolt: Ezt a kérdést sokan felteszik, egyfajta slágertéma. Téves az a nézet, hogy csak nagy költségekből lehet kihozni egy-egy ilyen hosszabb utat. De örülök, hogy legalább most el tudjuk oszlatni a félreértéseket. Összehasonlításképpen végezzünk egy gyors számítást. Sajnos, a magyar társadalom híres a túlzott dohányzásról és alkoholfogyasztásról, vegyük ezt a példát. Egy átlagos dohányos napi egy-másfél doboz cigit elszív, ez kb 30-35 ezer forint havonta. Ha még óvatosan piál is, akkor ehhez simán hozzájön további 20-25 ezer forint, s még az is lehet, hogy nagyon alulkalkuláltam. Ez évente közel 600-700 ezer forintra is rúghat. Szerintem ezeket az összegeket sokan még saját maguknak sem merik bevallani.

A mi napi átlagköltésünk 6-7 ezer forint, és ezzel mi már a magasabb kategóriába tartozunk. Vannak olyan bringások, akik napi két és fél ezer forintból simán kijönnek, bár ők már az extrém nomád kategóriába tartoznak, ami a másik véglet.

Szóval nem árulok zsákbamacskát, mindenki ki tudja számolni, hogy jobb esetben napi 6 ezerrel és 60 nappal számolva mibe kerül ez az út. Természetesen ehhez hozzátartozik még a kerékpár, a felszerelés, de ugye ezt nem két hónapra veszi az ember, sok évig el lehet lenni ugyanazzal a felszereléssel. Persze, lehet vitatkozni, hogy ez most sok vagy kevés, vagy az átlagember meg tudja-e engedni magának, de a lényeg, hogy mi erre költünk, nem a cigire meg a piára.

Támogatóink általában eszközökkel segítenek, például szervizeléssel. Az idei évtől már komolyabb, pénzügyi támogatókkal is tárgyaltunk, meglátjuk lesz-e időnk végigvinni a tárgyalásokat az indulásig.

Dehir.hu: A pénz mellett az idő is lényeges: hogy tud ennyi szabadságot összehozni?

Erdélyi Zsolt: Ez a kérdés is sűrűn elhangzik. A válasz erre az, hogy sajnos rendkívül nehezen, ezt talán még nehezebb összehozni, mint a túra anyagi részét. Jó előre le kell szervezni mindent, és átadni a családnak, amit csak lehet. A túratársam például egy jól fizető német állást ad fel ezért a kéthónapos útért. Szóval el lehet képzelni, milyen lemondásokkal jár mindkettőnk részéről, hogy ebben a nem mindennapi kalandban részt vegyünk.

Azt is kevesen tudják, hogy tavaly a napi távok megtétele után minden este a vállalkozásom ügyes-bajos dolgait intéztem – levelezések formájában.

Egyébként nekem még valamennyire szerencsém is van, mert magamnak osztom be az időmet, és az itthoni kollégáim tudják és teszik a dolgukat. A mai fejlett digitális világban pedig már elegendő egy laptop, amivel tudom a kapcsolatot tartani és ellenőrizni a munkájukat.