A világ legvidámabb temetője Debrecentől három órányira található
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2012.11.11. 11:06 | Frissítve: 2012.11.12. 10:33
Debrecen – Kék fejfák, színes képek, vicces sírfeliratok alatt nyugszanak Szaplonca egykori lakói. A világ legvidámabb temetője megér egy kirándulást a cívisvárosból.
Halottak napja környékén az ember tekintete hamarabb elkomorul. Ilyenkor, ősszel mindenkit könnyebben megérint az elmúlás gondolata. Tömegek kerekednek fel, s vonulnak a temetőbe virággal, koszorúval és mécsessel szeretteikre, családtagjaikra, barátjaikra emlékezni.
A halál, a temető kultúrája azonban nem mindenütt egyforma. Európa talán legértékesebb temetője, melyet világviszonylatban rögtön az egyiptomi Királyok Völgye mögé soroltak egy amerikai tanácskozáson 1998-ban, az a szaploncai. Ez színes képekkel pingált fejfáiról és vicces, verses sírfeliratairól nevezetes – nem véletlen, hogy Vidám temetőnek nevezik. Hihetetlen, de egészen közel van Debrecenhez. Míg a fáraók földjére utazni hosszasabb szervezést igényel, ellátogatni Szaploncára és megnézni a világ legvidámabb temetőjét, belefér egy egynapos autós kirándulásba. A Máramarosszigettől 20 kilométerre fekvő település távolsága Debrecentől mindössze 193 kilométer. Vámospércsen át, Nagykároly és Szatmárnémeti irányába célszerű haladni. Figyelembe véve a hagyományosan nem sztráda-minőségű romániai közutakat nagyjából 3 órás utazással érdemes számolni. Cserébe a táj kellemes látványt nyújt. Nem olyan vidék ez, mintha a havasok felé mennénk, de hangulata van – most, ősszel is, amikor egyre sebesebb tempóban vetkőzik le sárguló levélruhájukat a fák.
Szaplonca a Tisza bal partján fekszik. Mint az utazás során idegenvezetőként hozzánk csatlakozott Gönczi István, a nagybányai egyetem professzora meséli, megszenvedték az e vidéken élők a történelmet. Amikor a huszadik században átszabták a térképet, hirtelen került több környékbeli falu egyik fele Magyarországról Romániába, a másik meg Ukrajnába. „Gyakran megesett, hogy az erőszakosan kettészakított családok a folyón keresztül átkiabálva tudtak csak üzenni egymásnak: Meghalt az anyád, Kovács!” – idézi fel a múltat Gönczi professzor. S kicsit még jobban visszaugrik az időben, felelevenítve az anekdotát, miszerint a szaploncaiaknak nagyon rossz híre volt a régi Magyarországon. „Mária Terézia megtiltotta nekik, hogy tanúskodjanak bármiféle bírósági ügyben, olyan megbízhatatlannak ítélte őket. Azt tartották róluk, mindegy, mire esküsznek, úgyis hazudni fognak...” Ez persze csak vicc, az viszont tény, hogy a faluban az 1700-as években a románok mellett még nagyon sok ruszin élt. Nem véletlenül volt az egyik leggyakoribb név az Oros – azaz Orosz. Később zsidók is letelepedtek errefelé, de mára alapvetően szinte teljesen román település lett Szaplonca, azaz románul Săpânța. Tíz éve a falu 3267 lakosából 3240 volt román nemzetiségű; 2936 ortodox, 257 adventista, 65 pedig görög katolikus vallású.
A falu a Vidám temetőről lett világhíres, melynek létezése egy fafaragó mesternek köszönhető. Stan Ioan Pătraș 1935-től (1977-es haláláig) készítette tölgyfából és festette élénk, némileg a híres voroneti kolostor falfestményeinek színét idéző kék olajfestékkel a fejfákat. Később tanítványa, Dumitru Pop-Tincu folytatta a munkáját. Jelenleg nyolcszáznál is több fakereszt látható a temetőben. Bár a kapuban tábla tiltja a fényképezést, mi nem tudtunk ellenállni a látványnak...
A kék színű kereszteken tarka, naiv festmények virítanak, és láthatóan versformába tördelt szövegek. A maguk módján afféle „fiktív monológok” ezek. Gönczi professzor kapásból fordított néhányat: a polgármesterről, aki azzal búcsúzott az emberektől, hogy csak értük dolgozott; a kislányról, aki alig néhányévesen halt meg és kérte a testvérét, legyen jó gyerek, és szeresse szüleit; vagy a katonáról, aki soha nem tért haza a harcmezőről. Mi Cseke Gábor honlapjáról kölcsönzünk két, az eredeti szövegek hangulatát és stílusát teljesen visszaadni szándékozó sírverset. „Itt nyugszom én idelenn / Braic Ileana a nevem / Volt öt legénygyermekem /Isten tartsa valahányat / Neked Griga megbocsátok / Bár a késed belémvágtad / Mikor leszúrtál részegen / De eltemettél tisztesen / Itt a nagy templom tövén / Te is megtérsz majd mellém.” Míg itt egy verekedés áldozata vesz búcsút a földi világtól, a következőben egy gyermek „vall” rövidke életéről: „Nyugszom én idelenn / Pop Griguta a nevem / Szegény bölcsőm siratlak / De korán elhagytalak / Jaj anyukám édsanyám / Nem lesz fijad ezután / Csinálj más ficsúrt ha kell / Az Istennel ne perelj / Hét hónapra mentem el.”
Sokféle kép látható a fejfákon, ahogy nyilvánvalóan sokféle ember nyugszik a temetőben is. A képeken traktoros, kaszáló, disznót vágó, kertészkedő, autót vezető, íróasztalnál ülő, újságot olvasó, gyermekét ringató, vadászó, katonaként fegyvert fogó emberek egyaránt előfordulnak. A nyelvet beszélő szociológusok számára nyitott könyv lehet ez a hely, hiszen tökéletesen leolvashatják a keresztekről a település társadalmi rétegzettségét. De annak is élményszámba mehet itt sétálni, aki csak a hangulatba „kóstol” bele.
Szórakoztató, bár alapból nem feltétlenül a helyhez illő jelenet szemtanúi voltunk a Vidám temetőben. Egy láthatóan félnótásnak látszó, kopott és koszos munkaruhát viselő beszélő férfi – akiről utóbb megtudtuk: szélütés érte – szórakoztató „esztrádműsort” kerekített. Odaosont a fejfák mellett sétáló román családhoz, és látványosan belecsípett a terjedelmes méretekkel megáldott, ötven körüli édesanya fenekébe. Aki először meglepődött, majd harsányan nevetni kezdett – férjével és nagyra nőtt kamaszgyerekeivel együtt... Hangosan kacagva vonultak végig a sírok melletti úton, s minduntalan hátralestek, a magát ártatlannak mutat csínytevő nem akar-e ismétlést.
Az elmúlás gondolata érdekes módon mintha egyébként is kevésbé lenne nyomasztó a templom köré épült temetőben. Ebben talán az is szerepet játszik, hogy a temető kapujától nem messze kocsma nyitott ajtaja várja a vendégeket, s tarka kirakodóvásár. Néhány pavilon, melyek Romániában különösen népszerűek. Lehet itt hímzett terítőt, színes szőttest, meleg pulóvert, bőrövet, faragott tárgyakat, üvegpoharakat is kapni. Mi több: még westernkalapot is – alig 10 lejért, ami azt jelenti, hogy nyolcszáz forintot sem kell fizetni, ha Clint Eastwood szerepében szeretnénk tetszelegni. (Ám ezt nem tesszük...)
Mindenesetre ha már eddig elautózott valaki, érdemes tenni egy kis kanyart: nem messze a temetőtől található a falu mellett, ihletett, gyönyörű környezetben, magasba nyújtózó erdei fák között a szaploncai kolostor. A 2003-ban befejezett, 75 méter magas épület Európa legmagasabb fatornyának számít.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)