A vers egy rizikós művészeti forma, vallja az új kötettel jelentkező debreceni születésű költő

---

Budapest - Krusovszky Dénes tavaly a Libri közönségdíját zsebelte be, s úgy tűnik, az azóta eltelt egy évben sem tétlenkedett. Áttetsző viszonyok című frissen megjelent művéről Turi Tímeának, a Magvető Kiadó főszerkesztőjének mesélt.

---

Az Elégiazaj című verseskötete öt éve, 2015-ben jelent meg, ezt követően három évet a regényírásnak szentelt, ebből született a nagysikerű Akik már nem leszünk sosem című műve. A regény után novellás kötetet tervezett írni – mondta el a szerző, ám folyamatosan olyan problémákba, kérdésekbe futott bele az írásfolyamat során, amelyekre nem a próza világa, hanem újabb és újabb versek adtak választ. Így született meg az új kötet, az Áttetsző viszonyok, aminek a bemutatója a járványhelyzetre való tekintettel online formában valósult meg. 

„Az összeomlás előtt/ kellene megnézni/ mindent, csak azt nem/ tudom,/ hogy az összeomlás előtt vagyunk-e még.” áll a kötet hátsó borítóján. Ugyan ezek a sorok akár rá is montírózhatnának az elmúlt időszak helyzetére, Krusovszky elmondása szerint, még jóval a járvány előtt jegyezte le őket, az élet furcsa fintora, hogy olyan, mintha erre az időszakra vártak volna ahhoz, hogy a nyilvánosság elé kerüljenek.

Míg az Elégiazajban az emlékezet mechanizmusát, a múlttal való szembenézést, a felnőtté válás melankóliáját, a mihez nem kezdés problémáját vitte színre, addig

az új kötet a lírai én jelenéhez kötődik, arról szól, hogy az adott pillanat megélése mennyire lehetséges.

- A jelen fura, köztes idő, nehéz tetten érni, mert folyamatosan felszámolja önmagát. Az Áttetsző viszonyok verseinek jelentős része valami módon erre igyekszik lírai választ adni. Van egy fanyar íz ezekben a versekben, ami annak köszönhető, hogy a jelen pillanatában mindig van valami ironikus. A versekben sokszor a hétköznapiságból bontakozik ki egy különös, földhözragadt szürreália. Mintha mindenben a különöst keresném, ezt érzem a versek összekötő kapocsának – mondta a szerző, aki a furcsa szituációk mellett a talányos címekhez is vonzódik.

Az Áttetsző viszonyok mindkét szava nagyon adta magát a számára, az áttetsző éppen a rejtélyesége miatt, "hiszen az áttetszőben mindig van valami homályos" – magyarázta. De ugyanilyen fontos a cím másik eleme, a kötet összes versében ugyanis a valamihez való kapcsolódás, viszonyulás a kérdés. Erre, ember és környezetének kapcsolatára rímel a kötet borítója is, ami Martinkó Márk munkáját dicséri. 

Bár szeretne még regényt is írni, úgy érzi, mindig vissza fog csábulni a versíráshoz, hiszen annak annyira erőteljes sűrítettsége van, amit más műfajban nem talál meg – árulta el beszélgetőpartnerének.

- A líra hajtóanyagát az adja, hogy olyanról tudunk rajta keresztül beszélni, ami nem nyilvánvaló, a vers egy rizikós művészeti forma, nem érezzük pontosan a kereteit. Az a jó a versben, hogy totálisan szabad

– mondta. 

Néhány évnyi útkeresés párlata a mű, valahol álom és ébrenlét határán, egy műfajilag sokszínű kötet, amelyhez ha kedvet kapott, már meg is vásárolhat a könyvesboltokban. 

A teljes beszélgetést pedig itt tudják megtekinteni.