Szegeden nyílt kiállítása a Debreceni Hetek+2 csoportosulásnak
Szerző: Cs. Tóth János | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.03.01. 11:57 | Frissítve: 2012.03.01. 13:22
Szeged – A Szegedi Egyetem képzőművészeti oktatói hívták meg egy bemutatkozó tárlatra a Debreceni Hetek+2 csoportosulást.
Aki Kelet-Magyarország képzőművészetéről szeretne többet megtudni, nem kerülheti meg a Debreceni Hetek+2 csoportosulást, ezért is hívták meg a Szegedi Egyetem képzőművészetet oktató művész-tanárai kilenc Debrecenhez és Hajdú-Biharhoz kötődő alkotót. Burai István, Durucskó Zsolt, E. Lakatos Aranka, Fátyol Zoltán, Lukács Gábor, Subicz István, Tamus István, Varga József képzőművészek és Máthé András fotóművész arra vállalkoztak, hogy a multikulturális tendenciákkal szemben felmutatják ennek a régiónak képzőművészetét.
Ernst M. Gombrich világhírű kötetének kezdőmondata lehetett az inspiráció: „Művészet valójában nem létezik, csak művészek vannak”. A rendszerváltoztatás után hatványozottan alakultak és máig szaporodnak a képző- és iparművészeket szakmai, műfaji, területi vagy hagyományőrző alapon összefogó egyesületek, szimpóziumok és társaságok. Ilyen például a Grafikus Művészek Ajtósi Dürer Egyesülete, vagy a Pasztellfestők Egyesülete Debrecenben, a Kecskeméti Képzőművészek Közössége, a Békéstáji Művészeti Társaság Békéscsabán, valamint a Szög-Art Szegeden. A világ támasztotta újabb és újabb felvetésekre az alkotóművész egyedül és közösségben is keresi a válaszadást. A képzőművész hiteles létrehozója mindazon alkotásoknak, melyeket egy civilizáció – jelen esetben a 21. századelő – felmutat. A Debreceni Hetek+2 csoportosulás művészi örökséghez kapcsolódik, és komoly értékorientáció jellemzi a tagok életútját, munkásságát.
A megyéhez és Debrecenhez való kötődés, mint első meghatározó tényező itt éri őket. A hortobágyi sík táj, benne geometrikus gémes kutakkal, a debreceni Nagytemplom tekintélyt parancsoló architektúrája, a Nagyerdő hangulatos sétányai, a Gúthi, a Pallagi úti erdő sűrű természeti képe, mind-mind egy vizuális alkotónak teremtett közeg. A Debrecent körülölelő bevásárló áruházak sora egy új, bántó kihívás a képi gondolkodó számára, amit csak egy szóval tudunk jellemezni: közöny. Talán Marcel Duchamp, és az ő talált tárgyai árasztanak magukból olyan közönyt, mint ezek a bolti hálózatok. Annak ellenére, hogy reklámozóik a tiri-tarka színek minden keverékét bevetik, hogy magukra vonják a látogatók tekintetét. Szerencsére a világháló nyújtotta lehetőségek számos, eddig ismeretlen képi információval látják el az alkotókat, de továbbra is az első számú inspiráló közeg az ember-ember kapcsolat.
A kiállítók, jeles festőelődök munkásságát kísérhették figyelemmel ifjúkorukban. Ezen a „Hortobágy mellyéki” tájon – ahogy Veres Péter jellemezte a vidéket – alkotott Bíró Lajos, Félegyházi László, Gáborjáni Szabó Kálmán, Holló László, Káplár Miklós, Maghy Zoltán, Móré Mihály, Vadász Endre és még sorolhatnánk a kitűnő festő- és grafikus elődöket. Évszázados a debreceni grafikai hagyomány is.
Összesen tizenhét művésztelep, ebből öt jelentős nemzetközi művésztelep teremt alkotási lehetőséget Hajdú-Bihar megyében. A Debreceni Hetek+2 tagjai ezeken az alkotótelepeken a zászlóshajó szerepét töltik be. Burai István a több évtizedes múlttal rendelkező Hortobágyi (átmenetileg nem működik) és Hajdúböszörményi Művésztelepek vezetője, Máthé András a fotográfusok számára adott útmutatást, szervezett alkotótábort Hortobágyon. Derecskén Tamus István, míg Vámospércsen Fátyol Zoltán vezet nemzetközi tábort. Nyíradonyban a képzőművészek házigazdája Lukács Gábor és Subicz István.
A csoport tagjai közül számosan pedagógusok, munkásságuk meghatározza Hajdú-Bihar megye felnövekvő művésznemzedékének vizuális kultúráját. Közép és főiskolai tanárok, szabadiskolák vezetői. A minőséget, az igényességet, a képzőművészeti szakma alapját jelentő rajztudást tartják mindenek előttinek, ezt műveik is visszaigazolják.
Nem sokkal a II. világháború után született nemzedék tagjai, kivéve a 30-as éveiben járó Durucskó Zsoltot. Zömében a Kádár korszak éveiben tanulták a szakma alapjait, szocializálódtak a zsűrizések kemény világában. Mégis, a sors fintora, hogy a rendszerváltozásra érett alkotóként érkeztek, mert az alkotómunkát mindennapjaik részévé tették. Egyre több kollektív és egyéni tárlaton vettek részt és megnyílt a nemzetközi porond is számukra: az Atlanti-óceántól a Japán-tengerig sorolhatók városok, ahol megjelentek műveik. Önálló, szuverén alkotók ők, mert műfaji sokféleség, egyedi motívum-kincs jellemzi munkásságukat. Az alkotásuk technikája és a szakmai felfogásuk különböznek, de a művészi üzeneteik közel esnek egymáshoz. Az emelkedett szépség és esztétikum tisztelete jellemzi őket.
Burai István grafikákat állított ki Szegeden. A motívumai között sokszor főszerepet kapó álarcos figurák kavarognak, ütköznek, néha felszállni készülnek kompozícióin. A pozitív és negatív nyomatok variációival új értéket teremt és új vizuális mondandót hoz létre Durucskó Zsolt. Visszafogott színvilágú kiállított művei hangolása. A plasztika minden lehetőségének felkutatását tapasztalhatjuk E. Lakatos Aranka esetében. Szinte a textil könnyedségével bánik a bronzzal és változatos kő posztamensei segítik értelmezni a mondandót. Fátyol Zoltán meg most éppen elhagyta két kiállított képén az ismertté vált pálcaemberkéket és a gondolatoknak szabadabb asszociációt nyújtó művekkel jelentkezett. Lukács Gábor a diófapácot hívta technikai segítségül lendületes és erőteljes képein a nagylélegzetű gesztusok megalkotásával: Máthé András a tiszta fekete-fehér fotózás híve, hiszen mindent el tud mondani a formák, a fény és árnyék viszonylatáról ezzel a technikával is, bár egy „színes” képet is kiállított, de annak a visszafogottsága is erről tanúskodik. Subicz István grafikáit a könnyed szárnyalás, a szellős, de intenzív képalkotás jellemzi. Minden kompozíciója nyitott maradt Tamus Istvánnak, aki az ismert debreceni szimbólumot, a Nagytemplomot is grafikája tárgyává tette. A magyar grafika formavilága köszön vissza Varga József alkotásain, a síkszerűség és a meditáció egyaránt tetten érhető az opuszokon.
A Debreceni Hetek+2 csoportosulás aktívan ható szellemiségével részese és továbbvivője Kelet-Magyarország egyre színesebben rétegződő tárgyi és szellemi kultúrájának. Legalább százan jöttek el Szegeden a kilencszázhúszas években épült szép, klinkertéglával borított épületbe, hogy meggyőződjenek egy másik tiszántúli képzőművészeti világ gondolatfolyamáról. Ősszel a szegediek jönnek Debrecenbe.
A kiállítás március 18-ig látható a Szegedi Egyetemen.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)