Szarvas József elárulta a debrecenieknek, miért könnyű neki

---

Debrecen – Pustol a hó: önéletrajzi játékával és könyvével érkezett a Nemzeti művésze az Arany János utcai lakásszínházba.

---

El tudják képzelni, milyen esélye van annak, aki valahol a Hortobágy vidékén, egy aprócska faluban – nagyjából a világ végén… – cseperedett fel, hentesnek tanult Debrecenben, és érettségit esti iskolán szerzett (munka mellett) arra, hogy fellépjen a világot jelentő deszkákra? Színész legyen – s nem is akármilyen, hiszen a korábbi elismerések mellé idén egy újabb, egy Kossuth-díj is érkezett?

Fotók: Páholy

Szarvas József lassan húsz éve a Nemzeti Színház társulatának tagja. Nem túl régen, 2018 a Csokonai Színházban is láthattuk, ahol Dandin Györgyöt alakította Molière vígjátékában, június első hétvégéjén pedig az Arany János utcai lakásszínházban találkozhattunk vele, ahova sajátos hangulatú előadásával érkezett.

Négy éve Könnyű neked, Szarvas Józsi… címmel jelent meg a színész Bérczes Lászlóval közösen írt önéletrajzi könyve. Ebben kendőzetlen őszinteséggel vallott az életéről, arról, honnan indult, s milyen hihetetlenül kemény és viszontagságos úton jutott a színház világába. A kötet alapján készült Pustol a hó címmel színpadi játék.

A színész ebben önmagát adta, s játszotta a Páholy színpadán. Fesztelen könnyedséggel mesélt arról a szegénységről, amiben része volt, a kónyai hétköznapokról, milyen volt a gyermekkora, majd hogyan ingázott fiatal felnőttként Ebes és a debreceni vágóhíd között, hogy a munka és tanulás mellett ne kelljen feladnia a színházról szőtt álmait sem. Ismerős nevek és helyszínek sorakoztak a párhuzamos idősíkokkal játszó darabban.

Miközben bevezetett őrségi életébe is – ott vett egy vidéki házat, s mint mesélte, először fenetlen kaszával vágta le a derékig érő füvet… –, felidézte azt is, milyen volt

állni a vágóhídon taglóval a kézben, töprengve, az elméletben tanultakat hogyan is kellene átültetni a gyakorlatba.

Majd munkásfiatalként az Unió Mozgásszínben dolgozni Tóth Dénessel a hetvenes években. Segédszínészként játszani a Csokonai Színházban, egy színpadon Kóti Árpáddal, Csikos Sándorral, Sárközy Zoltánnal, Sárosdy Rezsővel. Ott aludni a 22 emeletes egyik pici lakásában egy fiatal lánnyal. Miközben haladtunk az egyik szálon a régi időkben, s megtudtuk, hogyan álmodozott gyerekként Kovács Katiról, vagy hogyan vették fel színművészetire, milyen volt az első filmes főszerep (Az új földesúr, 1989), ami Sinkovits Imre barátságát is meghozta neki – a másikon átéltük vele a régi barát, Kaszás Attila távozását és a Tündérkert születését is. Észre sem vettük, hogy röpült az idő, miközben Szarvas József játszott. Játszott? Vagy mesélt? Magával vitt minket az életébe.

S még azt is elárulta, miért volt neki könnyű. Ahogy egy debreceni kollégája Varga Éva mondta neki egyszer: "mert nehéz gyermekkorod volt”...

Ahogy megszoktuk, Végh Veronika, a Páholy művészeti vezetője faggatta a vendéget előadás után. Majd a szépen felújított térben – igazi „nagyszínház” lett, s mégis intimmaradt, egyszerre elegáns és laza – a közönség dedikáltathatta a színésszel a kötetét. Ami szintén a varázslatok kategóriájába tartozik – a 2018-ban megjelent könyv ugyanis ma már nem könnyen elérhető, de Veronika a Páholy lelkes támogatói segítségével szerzett néhány példányt az érdeklődőknek...

(További fotókat, illetve információt a Páholy programjairól itt találnak. Legközelebb Pogány Judit és Molnár Piroska lesz a lakásszínház vendége.)

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Senki nem marad színház nélkül Debrecenben	2021.05.19