Sok hűhó: szerelem, cselszövés és intrika Debrecenben
Szerző: Piskóty Teréz | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.07.03. 10:28 | Frissítve: 2016.07.04. 09:26
Debrecen – A hazugsággal fel lehet fedni az igazságot? Ki tudja: de veszélyes játékot űz, aki belevág. Kritika.
A Centrál Színház Shakespeare klasszikusát hozta el a Nagyerdei Szabadtéri Színpadra. A Sok hűhó semmiért még mindig üdítő, különösen egy forró nyári estén. Azt hiszem, kiállta már az idő próbáját ez a komédia.
Valószínű, hogy senkinek sem kell elmesélni a Leonato-házban megtörténteket, hiszen mindenki ismeri. A háborúból hazatérő katonákat örömmel fogadják a hölgyek, s kezdetét veszi a kacérkodás és a nemek közti szópárbaj. A herceg öccse viszont féltékeny, így megragad minden alkalmat arra, hogy testvérének és hű barátainak elrontsa a kedvét minden eszközzel, ami egy ilyen békés környezetben, Messinában megadathat neki. Így az egymásra talált szíveket próbálja szétzúzni.
A szerelem, a féltékenység, a cselszövés és az intrika mindig jó fegyverei voltak Shakespeare-nek, ha tollát csatába hívta elméje. A Sok hűhó semmiért komédiából sem hiányzik egyik alkotóeleme sem, csak itt a bűnös megkapja méltó büntetését, a szerelmesek egymásra találnak és boldog a vég, bár nem ennyire egyszerű. Szereplőit nem hagyta magára. Mindegyik tanult, fejlődött az események sokasága közben. Sőt, egy igazán fontos dolgot is meg lehet figyelni ebben a könnyednek tűnő komédiában, mégpedig azt, hogy valóban egy hajszál választja el egymástól a tragédiát a vígjátéktól. Minden szereplő a legokosabbnak hiszi magát, és úgy gondolja, ő irányítja a szálakat. Ebből tragédia is lehetett volna, ha a gondviselés nem ébreszti fel a lelkiismeretét néhány gonosztevőnek.
A kérdés lehetne az is, ha a komédiát vizsgáljuk, hogy kik a főhősök ebben a történetben: az ifjú szerelemesek, akik nehézségek árán találnak egymásra; a másik pár, akik eddig azt sem tudták, hogy szerelmesek; az apa, aki mindent megtenne lánya és unokahúga boldogságáért; a herceg, aki családi kapcsolatait akarja rendezni; esetleg a lökött polgárőr, aki egyedül is, de csatlósaival biztosan, elég lenne már egy komédiához? Talán nem is fontos választ találni erre a kérdésre, mert ők mind alkotóelemei egy szórakoztató műnek.
A Nagyerdei Szabadtéri Színpadon már a díszlet tökéletes volt, sőt visszaidézte a hangulatát a Kenneth Branagh által rendezett filmnek, amely kihagyhatatlan, ha Shakespeare-adaptációkról van szó. Bár talán még viccesebb lett az előadás a magyar humorral megfűszerezve. Olyan rekeszizom-csiklandozó jelenetek születtek az angol és a magyar humor ötvözéséből, hogy kár volt akár egy pillanatát is elmulasztani.
A kosztümök különös keveredést mutattak a korokat illetően, de így még kifejezőbbek voltak. A színészek is hozták a formájukat, nem kímélték magukat. Ha szökőkútba kellett ugrani, megtették, ha vívni kellett, lendületesen kaszabolták egymást, de eközben a közönség arcára mosolyt csalva tudtak nevetni a színpadon.
Pokorny Liának jól állt a férfiakat kinevető és perlekedésben jártas szerep. Schmied Zoltán sem maradt el mellőle a nőgyűlölő szerepben, ráadásul megcsillogtathatta komikusi képességeit is. Ahogy bujkálva „kihallgatta” a herceget és Claudiót, azt nem lehetett nevetés nélkül kibírni. Arról nem is beszélve, amikor csurom vizesen találkozott először Beatrice-vel, akiről már úgy tudta, szerelmes belé. Rada Bálint, Ágoston Katalin és Papp János kitűnően játszották szerepüket, ahogy Borbás Gabi, Szabó Éva, Botos Éva, Simon Kornél és Vári-Kovács Péter is. Magyar Attila, és a jobb kezét játszó Cserna Antal pedig fantasztikusak voltak. Magyar Attilának különösen nyelvtörő szerep jutott, de a leghálásabb is. Cserna Antal jellegzetes mozdulatát pedig már a közönség soraiban is utánozták. A két idétlen, de jószívű bolond mindenki szívébe belopta magát.
Az előadás végére megtanulhatták a nézők, hogy a hazugság felszínre hozhat olyan igazságokat, melyekről senki sem gondolta valójában, hogy igazak, de nagyon veszélyes játékot kezd, aki ilyen módszerekhez folyamodik.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)