Rengeteget csajoztam úgy, hogy verset mondtam a lányoknak
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.03.13. 14:30 | Frissítve: 2017.03.13. 14:37
Debrecen – Jókedvűen szeretnék élni - mondja a Nemzeti színésze, aki a büfében találkozik a debreceni közönséggel. Interjú.
Hazát és szerelmet keresek: a fiatal, ambiciózus művész, aki a Nemzeti Színházban kezdte pályáját és ott kapott lehetőséget arra, hogy édesapja, Osztojkán Béla verseiből önálló estet komponáljon, most a cívisvárosba készül. Szombaton, a színház büféjében a debreceniek is megnézhetik 18 órától, milyen témák foglalkoztatják Farkas Dénest.
Dehir.hu: Egy fiatalember találkozása önmagával vagy egy identitáskeresés az előadás?
Farkas Dénes: Reggeltől estig önazonosnak érzem a cselekedeteimet. Ilyen szempontból az előadás nem találkozás önmagammal, hanem egy szándék arra, hogy megmutassam másnak, amit gondolok. Az előadás egy önkifejezési forma, ahogy a színészi létezés maga is az. Olyan témákat dolgoztam fel, amik foglalkoztatnak. Egyrészt az édesapám költészete miatt is eléggé személyes a viszonyom ezzel az önálló esttel, másrészt pedig meglepően hasonló dolgokat gondolok a világról, mint amiket megfogalmaz.
Dehir.hu: Mi volt a válogatásnál az elsődleges célja? Egyes szám első személyben beszélni egy költő szövegein keresztül vagy az édesapja hangját megszólaltatni?
Farkas Dénes: Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert sok dolog köt össze minket. Érdekes a szituáció, mert azt szokták mondani, ha egy színész verset mond a színpadon – akármilyen formában –, akkor tulajdonképpen magát a költőt játssza el, abban a pillanatban, amikor megfogalmazódik benne a gondolat. A költő személyiségét, a stílusát kell utánozni. Ezt Latinovits is elmondta, hogy amikor Ady Endre versét mondja, akkor Adyt próbálja eljátszani. Ilyen szempontból apámat akarom eljátszani, ráadásul nagyon sok közös van bennünk. Ezért nem nagyon kellett erre külön koncentrálni, jött magától. Nem is tudtam, de megdöbbentő módon nagyon hasonlóan élt ő, mint ahogy én élek. Ráadásul azokat a verseket, amiket mondok, nagyjából annyi idősen írta, mint amennyi most én vagyok.
Dehir.hu: Osztojkán Béla azt írta, hogy keserves életforma költőnek lenni. Keserves életforma lenne színésznek lenni is?
Farkas Dénes: Nem, sőt ez egy fantasztikus dolog. Nagyon szerencsések vagyunk szerintem, hogy olyan dologgal foglalkozhatunk, amit élvezünk. Rengeteg elfoglaltság és rengeteg munka. Nincs túl sok időm magánéletre és barátokra. Ilyen szempontból picit nehéz, de olyan dolgot csinálhatok, amiben sikerélményeim lehetnek. A „Költőnek lenni kötelesség, mégpedig keserves; életforma, amelyre a szerencse istenasszonya is bizonyára csak szánakozó fejcsóválással felelne, ha a költő szerencséjéről kérdeznék.” Itt egy egzisztenciális dologról is szó lehet szerintem. Nem biztos, hogy kifizetődő ez a dolog. Meg hát az hiszem, hogy a költő munkája az elég magányos hivatás. Azok az emberek, akik publikával foglalkoznak, tudják, hogy ez egy magányosabb terület.
Dehir.hu: Megtalálta a feladatot, mint színész, konkrétan ezzel az előadással kapcsoltban? Szintén édesapja mondja, hogy „feladatot kerestem és találtam (…), ahol rangvesztés nélkül jelen lehet minden ember”.
Farkas Dénes: Az előadás konkrétan nem tesz érte. Egy exibicionizmusból is fakadó dolog a részemről, meg egy emlékműsor az édesapámnak. Mindezek mellett nemes cselekedet ezzel a témával foglalkozni, felrakni a színpadra és embereknek megmutatni, beszélni róla… De én igazából nem is foglalkozom ezzel. Ami a dolgom, mint művészember az foglalkoztat igazán. Közvetíteni olyan értékeket, amikről azt gondolom, hogy fontosak. Például a szolidaritás, az empátia, az elfogadás, a szeretet, a szerelem. Ezek olyan alapvető emberi értékek, amiket a dolgom közvetíteni és felvállalni. Nagyon sokat szeretnék dolgozni, játszani. Jókedvűen szeretnék élni, szeretném szeretni a barátaimat, szeretném szeretni a barátnőmet. Édesanyám sokat foglalkozik hátrányos helyzetű romák felzárkóztatásával. Én kifejezetten ezzel nem foglalkozom annál többet, mint hogy elkészítettem az előadást.
Dehir.hu: Van saját haza és szerelem fogalma vagy egy víziója, amit szeretne elérni ezekkel kapcsolatban?
Farkas Dénes: Nincs. Vízióm nincs, mert nem is jó, ha van. Nincs ideám. Ha van az embernek egy ideája, akkor az gyanús szerintem. Inkább magamban keresem a hazát és a szerelmet is. Szeretnék az évek során egy olyan személyiségű emberré válni, aki nyitott tud lenni ezekre a dolgokra. Aki nyitott tud lenni és tud közeledni egy olyan nő felé, akit alkalmasnak tart rá. A haza inkább belső dolog számomra. Nem a praktikus ország vagy az országban lévő politikai és társadalmi helyzet. Ezt is jelenti természetesen, de nekem kevésbe. A saját hazámat, a belső békémet szeretném megtalálni, hogy ne kelljen állandóan keresgélni, legyen valami belső biztonságom. Ezt például a munka útján nagyon jól el lehet érni. Minél többet tapasztal az ember, többet tud, annál nagyobb biztonságban érzi magát a bőrében.
Dehir.hu: Mi jelent Önnek a vers?
Farkas Dénes: Mindent. Nagyon régóta mondok verseket és nagyon szeretem ezt az önkifejezési formát, azt a színpadi szituációt, amikor verset mond az ember. Kicsi korom óta bennem van, ez vezetett el a színházhoz is. Az apám költő volt, a kettő együtt jól összepasszolt. Mondjuk az ő verseivel nagyon későn találkoztam. A költészetével igazán csak ennek az estnek az apropóján kezdtem el foglalkozni. Nagyon szeretem azt a tömör világot, amit a költészet megfog. A szó nemes értelmében patetikus és az nekem nagyon vonzó. Rengeteget csajoztam úgy, hogy verset mondtam a lányoknak. Ez szórakoztatta őket, meg én is jól szórakoztam. Minden célra használom a verseket.
Bővebben az estről a színház honlapján olvashatnak.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)