Remek mozis élmények 2022-ben: ezek voltak a kedvenc filmjeink – videóval
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2022.12.31. 13:30 | Frissítve: 2023.01.02. 08:28
Debrecen - Szuperhősfilmeket, kőkemény drámákat és poénokban lubickoló vígjátékokat is láttunk idén: nagy kedvencünk volt a Larry, az Elvis és a Csodálatos teremtmények, az Avatar folytatásáról viszont vegyes érzéseink vannak.
Ahogy az évek során olvasóink megszokhatták, minden héten a legfrissebb mozis újdonságokat értékeljük hétvégenként jelentkező kritikáinkkal. Idén ismét rengeteg szuper alkotást láthattunk, de csúfos lebőgéseknek is szemtanúi voltunk, ezért a tavalyi évhez hasonlóan listába szedtük tapasztalatainkat.
Összeállításunkból megtudhatja, mely filmek azok, amelyeket – szerintünk – érdemes lesz a következő években újra megnézni, s melyek azok a csalódások, amelyeknek legszívesebben a létezéséről is megfeledkeznénk.
A leglátványosabb film egyértelműen az Avatar várva várt folytatása volt: bár a Víz útja sztorija annyira nem lopta a szívünkbe magát, bámulatos látványvilágát felállva tapsoljuk, James Cameron ezúttal is magasra helyezte a lécet, és sikerült is megugrania. A történet bő tíz évvel az első film lezárása után folytatódik: Jake-nek (Sam Worthington) és Neytirinek (Zoë Saldana) már három gyermeke született, egyet örökbe is fogadtak, békésen élik életüket, ám az első rész végén meggyilkolt ezredes új alakban, avatarként, hatalmas bosszúvággyal tér vissza a Pandorára. A család nyomába ered, útját pedig pusztítás övezi.
A legszuperebb hazai film a Larry volt: a lenyűgözően tehetséges Vilmányi Benett és a szintén brilliáns Thuróczy Szabolcs főszereplésével készült dráma nagyon komoly társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet, az elszegényedett régiók leszakadásáról és a családon belüli erőszakról egyaránt kendőzetlenül beszél.
A szeretet, a remény, a kilátástalanság és a bánat különös egyvelegéről valló alkotás szöget üt a nézői fejébe: vajon hányan kénytelenek így élni?
A Larry felvillantja azt, hogy talán van kiút, viszont azt is bevallja, hogy nagyon ritka az, amikor erre rá is találnak a peremterületeken tengődők.
Fanyar humorú, elgondolkodtató északi filmek is a terítékre kerültek ősszel: a díjnyertes A szomorúság háromszöge mellett nagy kedvencünk volt a Rosszul vagyok magamtól című norvég film, ami a legjobb vígjáték volt számunkra idén. A fiatal és bájos Signe (Kristine Kujath Thorp) minden alkalmat megragad, hogy valamivel magára vonja a figyelmet: ám mivel sem munkája, sem személyisége nem túl érdekes, elnyomva érzi magát nárcisztikus párja, a sikeres művész, Thomas (Eirik Sæther) mellett.
Miután rájön arra, hogy csak akkor veszik észre létezését, ha beteg, vagy valami tragédia érte, egy tiltott szert kezd szedni, amitől csúnyán eltorzul az arcán és felsőtestén a bőre. Abszurd pillanatokban természetesen nem volt hiány.
A legnagyobb csalódás a Dwayne Johnson főszereplésével készült szuperhősös mozi, a Black Adam volt számunkra: a film eléggé unalmas, klisék egész sorát tolja le a néző torkán, a DC-nek ismét nem sikerült nagyot dobnia, s egyre inkább lemaradtak az idén több közkedvelt filmmel – Fekete Párduc 2., Thor: Szerelem és mennydörgés, Doctor Strange az őrület multiverzumában – is jelentkező Marveltől.
A sztori szerint 5000 évvel a mi korunk előtt egy kitalált országban, Kandakban a népet elnyomásban tartják és igazságtalanságok egész sorát kell elszenvedniük. Bajnokuk, Black Adam szabadítja fel őket, aki ezután hosszú álomba szenderül, ám a mai kor Kandakjának is elkéne a védelmező, hiszen ismét elnyomás alá került.
A legnagyobb meglepetésnek a Vörös rakéta bizonyult: a Floridai álom című csodálatos dráma rendezője, Sean Baker újra mélyen elgondolkodtatta nézőit, s egy hanyatló amerikai kisváros lerobbant lakóinak életéről vallott őszintén. Van itt drogos prosti, szexéhes tinilány, kivénhedt pornósztár és sok egyéb, bizarr arc is. Mikey Dorong (Simon Rex) pénz és lakhely hiányában évek után visszaszambázik feleségéhez Texasba: egykor együtt csináltak felnőttfilmeket, ám mára az egykor vonzó nő egy anyagozó prostituált lett, aki az anyjánál húzza meg magát.
Napjaik cigizéssel és tévézéssel telnek: bár Mikey megpróbál munkát szerezni, múltja miatt nem veszik fel sehova, így elszegődik füvet árulni. Egy fánkozás alkalmával megismerkedik a 18. születésnapjára készülő Eperkével (Suzanna Son): kapcsolatba kezd vele, miközben éjjelente feleségével is ágyba bújik. A Vörös rakéta igazi rétegfilm, de a legjobb fajtából.
A legjobb zenés film "díjáért" két versenyző is rajthoz állt: nagyon szerettük a csodás Whitney Houston életéről szóló filmet, ám a szívünkbe igazán az Elvis lopta be magát. Ez a mozi nemcsak az Elvis-rajongóknak szól, hanem mindenkinek, aki szeretne egy látványos, sodró erejű, izgalmas, fordulatos filmet látni. Ez a film egy különleges, magával ragadó alkotás, ami a két és fél órás játékideje alatt sem válik unalmassá. A Király életműve él, s mi nem tudunk betelni időtlen, remek dalaival.
S hogy mi volt az összes közül a legnagyobb kedvencünk idén? Ezen még tanakodnom sem kellett, egyértelműen a Csodálatos teremtmények című izlandi film: egy kőkemény szociodráma, ami egy fordulatos, erőszakos felnövéstörténet a 2000-es évek elejéről, négy reményvesztett fiúról. Három tinédzser barát, a szinte őrületig agresszív Konni (Viktor Benóný Benediktsson), az érzékenyebb Addi (Birgir Dagur Bjarkason) és a bizonytalan, betoji Siggi (Snorri Rafn Frímannsson) összebarátkozik a páriaként kezelt Ballival (Áskell Einar Pálmason). A fiatalok közösségében burjánzik az erőszak, a megalázás, a szüntelen szívatás és durvaság. A drogfüggő anyjával élő Balli lepukkant otthona lesz a társaság főhadiszállása: közös drogozások, csajozások és balhézások kezdődnek.
A Csodálatos teremtmények kegyetlenül erős és őszinte dráma fiatalságról, szexuális erőszakról, szülő-gyermek kapcsolatokról, barátságról és függőségről, ami jól megmutatja azt, hogy mindig annak van a legnagyobb szüksége a szeretetre és elfogadásra, aki a leginkább ellöki magától a jó szándékú segítőket.
Megérint, a földhöz vág, elszomorít és mégis felemel: sokat elmond a hatásáról az, hogy már több mint negyed éve láttuk ezt a filmet, és még most is rendszeresen beszélgetünk róla.
2023-ban is minden héten ott leszünk az Apolló moziban, hogy a legújabb filmes csemegékről beszámolhassunk olvasóinknak. Tartsanak velünk, olvassák kritikáinkat a Dehiren!