Régi álma volt a debreceni gitárosnak, hogy eltekerjen az Atlanti-óceánig – fotókkal és videóval
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2022.01.30. 16:40 | Frissítve: 2022.01.31. 14:11
Debrecen – Két keréken járja a világot Szabó Krisztián, aki azt szereti a bicajozásban, hogy lassú, s lehet közben látni, tapasztalni, megismerni. Interjú.
A kiváló debreceni gitáros, Szabó Krisztián új szerepben tűnt fel az utóbbi időben: bicajra ült és bejárta Európát, utazásairól pedig videókat készített.
Dehir: Hogyan jött a gondolat, hogy nyeregbe pattanjon? A biciklizéssel is olyan régi és meghitt a viszonya, mint a zenével?
Szabó Krisztián: A viszonyom a kerékpározással pontosan egyidős a zenéléssel, pontosabban a gitározással. Már több mint három évtizede bringázok, és autós utazásaink során merült fel bennem, hogy ez nem az igazi, mert minden fontos mellett elsuhan az ember, főleg.
Kerékpárral bejárva a különböző országokat az ott élő embereken keresztül jobban meg lehet ismerni, nem is beszélve a természet szépségeiről.
Dehir: A bicajozás így hobbi?
Szabó Krisztián: Hobbi és szerelem is. Régebben közlekedtem is vele, ma már csak túrázok, illetve edzek. Szeretem a sportnak ezt a fajtáját, mikor egyedül lehetek kint az országúton. S már annyi ideje csinálom, hogy életformává vált.
Dehir: Ez ugye nem jelenti azt, hogy a gitárt végleg szögre akasztotta volna?
Szabó Krisztián: A gitárt nem akasztottam szögre, csupán minőségi változáson megyek át, próbálok újat tanulni, és a saját zenei ötleteimet az útjaim inspirálják. Az utazásokból rengeteg zenei ötlet születik. Amióta pedig filmek is készülnek az utakról, a zenéim tartalmat nyertek, mert keretbe foglalják a filmeket.
Dehir: Hogy jött a gondolat, hogy bejárja Európát, s ráadásul jórészt két keréken?
Szabó Krisztián: Régi álmom volt, hogy eltekerjek az Atlanti-óceánig. Végül majdnem meg is valósítottam, csupán fordítva, onnan jöttem haza, Magyarországra, Siófokig. Természetesen nem ez volt az első utam. Magyarország ismertebb tájain bringával, sátorral már a 90-es években jártunk, külföldön először 2013-ban voltunk Horvátországban kerékpárral. Azóta megjártam Szlovákiát, Lengyelország déli részét, Romániában a Partiumot, Ausztriát, Németország keleti felét, Észak-Olaszország keleti részét. Ezek a túrák mind Magyarországról indultak, s oda is értek vissza. Azért kerékpárral, mert az alapvetően lassú, így marad idő a részletekre, másrészt komoly önismereti tréning is.
Dehir: Nem csak a pedált nyomta, hanem a fényképezőgép meg a kamera gombját is. Eleve így tervezte, vagy menet közben találta ki, hogy élményeit meg fogja osztani a közönséggel?
Szabó Krisztián: Videómegosztó oldalon találtam rá a túrakerékpáros műfajra, s ahogy néztem a különböző videósok munkáit, egyből tudtam, hogy én hogy csinálnám, mármint a filmes oldalát. Amit fontos tudni, hogy az átlaggal ellentétben nekem semmilyen külső segítségem nincs sem a szállásban, sem a logisztikában, s az utak fontos tematikája a minimális költségvetés.
A szállásom leggyakrabban vadkemping, ami azt jelenti, hogy az erdőtől kezdve, a kukoricáson át a buszmegállótól kezdve – volt olyan, hogy egy osztrák múzeum tetején aludtam.
A kemping akkor játszik szerepet, ha tölteni kell az elektronikus eszközeimet, például a kamerákat. Az utazásaimról filmet készítek, amihez a zenét én írom. A nyersanyagokat én vágom és szerkesztem egésszé, a saját látásmódom szerint, próbálom azt az érzést és gondolatokat visszaadni a nézőknek, amit ott, akkor érzek, így elég nagy tere van a spontaneitásnak és a rögtönzésnek.
Dehir: Szeret utazni akkor eszerint?
Szabó Krisztián: Imádok! Számomra az utazás olyan, mintha új lehetőséget kapnék egy új élet elkezdésére. Szoktam mondani, nem az a célom, hogy eljussak, hanem minél tovább az úton lenni.
Dehir: Miben más két keréken, mint hagyományos, kényelmesebb módon?
Szabó Krisztián: Mindenben más. A legfontosabb, hogy ez egy életforma, mert a jó kondi az alap – bár az e-bike korában ez kezd elveszni.
Egy túrakerékpáros onnan kezdve, hogy hazajött, két nap múlva a jövő évre készül lélekben.
Más a minimális felszerelésben, más abban, hogy az időjárás elemeinek ki van téve a perzselő napon keresztül a hidegen át az esőig, a hegyekben az emelkedőknek, és a forgalmi helyzetek veszélyeinek. Sokkal nagyobb a kiszolgáltatottság érzése, mint autóval. S egyben a legnagyobb érzés, a szabadság súlya. A lelkem egy része ott marad, ahová eljutottam.
Dehir: Milyen hosszú volt ez az út? Hogy fért bele a szabadidejébe?
Szabó Krisztián: Ez a legutóbbi utam a szükséges transzferekkel 20 nap volt, ebből nettó 18 napot tekertem, 1950 kilométert töltöttem nyeregben, 1600 méter szintet emelkedtem, 14 napot töltöttem el ismeretlen erdőkben, útszélen, a többit kempingben, illetve egy éjszakám volt motelben, mert a francia-középhegységben 2 napot mentem 10 fokban, esőben, mindenem átázott.
A túrát roppant sok szervezés, logisztika előzte meg, ahogy hazajöttem, szinte azonnal mentem vissza dolgozni. Az élményeknek hetek-hónapok kellettek, hogy emlékké érjenek össze.
Dehir: Mi volt a legkedvesebb emléke az út során?
Szabó Krisztián: Az óceán elemi erejének és szépségének a látványa, az utamat keresztező jóindulat az emberek részéről és a tenger. A mindennap máshol alvás, s hogy azt éreztem, hogy még több is van bennem. Végül a hazatérés öröme.
Dehir: S mi volt a legnagyobb nehézség, amivel megküzdött?
Szabó Krisztián: Mivel szoros költségvetésem volt, tartani magam hozzá, hogy ne költekezzek túl, és az időtényező. Másrészről az óceán mellett igen nagy a nappali és esti hőingadozás, ez megviseli a szervezetet. A nomád szabadság nem egyszerű dolog. Kényelmetlen.
Dehir: A folytatás? Tervek, álmok? Kerékpár, zene, mi lesz 2022-ben?
Szabó Krisztián: Tervem, hogy szeretném folytatni idén is ezt a kalandot, és olyan helyekre eljutni, ami kevésbé populáris, ám természeti látványaiban, történelmi értékeiben lenyűgöző. Minden évben próbálok újulni technikailag, képileg, zeneileg és tartalmilag. Sokan írták kommentben, hogy nagyon inspirálóak a filmek, és sikerült akaratlanul is kirángatnom az embereket a fotelből, a természetbe. Továbbá célom az is, hogy a filmjeim minél több természetkedvelő, a kerékpározásra, utazásra, túrázásra nyitott embert szólítsanak meg.
Úgy is fogalmazhatnék, hogy a filmek megtekintése utazási rohamokat és kulturális sokkot okozhat, ezért megtekintésüket minden korosztálynak ajánlom.
Szabó Krisztián zenés videóit itt nézhetik meg, kerékpáros útifilmjeit pedig itt.