Páncélba zárt unalom lett Scarlett Johansson új filmje
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2017.04.08. 09:10 | Frissítve: 2017.04.08. 09:11
Debrecen – Miért gondolják a rendezők azt, hogy egy csinos csaj és a népszerű előd kombója csakis siker lehet? Kritika.
Mindig érdekes látni azt, hogy egyes alkotók hogyan is képzelik el a jövőt, vagy épp egy párhuzamos univerzumot. Mindegyik más sajátosságot igyekszik kidomborítani, de alapvető hasonlóságok mindig akadnak közöttük: élhetetlen városok, az érzelmi sivárság kombinációja a furcsa közlekedési eszközökkel, brutálisan nagy reklámfelületekkel, és az extravagáns öltözékek egész sorával.
A Páncélba zárt szellem egy népszerű, 1995-ös japán anime amerikanizált, élőszereplős filmverziója, amihez egyértelműen szükséges – mondhatni, illik – ismerni az eredeti történetet ahhoz, hogy értsünk is valamit. Vagy legalábbis nem elhanyagolható szempont az, hogy a néző vonzalmat érezzen a japán kultúrkörhöz és a mangákhoz. Az előzetes ismeretek nélkül ugyanis a film teljesen élvezhetetlen és követhetetlen. Az események sodrodnak a maguk kis medrében, jelentős fordulat vagy izgalmas jelenet, érdemi párbeszéd nélkül.
A történet szerint az Őrnagy (Scarlett Johansson) egy különleges kiborg, a Hanka Robotics cég fejlesztette ki: emberi agyát egy teljesen szintetikus testbe helyezték. A múltjára részlegesen emlékező halálosztó gépezet feladata a kiberterroristák kiiktatása. ezt gond nélkül teljesíti is rendre, ám egy idő után felsejlenek benne az emberi érzések és az emlékek felidézésének igénye, így egy szupergonosz főellenség felkutatása közben kell azon őrlődnie, vajon honnan is származik...
A film egyik legnagyobb erénye – a bosszantó hiányosságait leszámítva – az, hogy elképesztő látványvilágot tár a nézők szemei elé. A vásznon szinte megelevenednek a hatalmas fényreklámok, amelyek a random metropolisz belvárosát uralják. Pazarul megoldották a kiborgok testrészeinek ide-odavándorlását – a doktornők például simán „lekapják” a szemeiket a fejükről –, vagy például azt, hogy Batou (Pilou Asbaek) a szemei elvesztése után pótlást kapjon. (Mondjuk bennem folyton felsejlett az a kérdés, hogy miért érez egy kiborg fájdalmat, ha letépi az arcát, miközben az nagyjából fémből és műanyagból áll csak?!) A „sötét” látványvilág cyberpunkos íze és a fantáziadús jelmezek pedig nagyon király hangulatot kölcsönöztek jövőbelijeinknek.
Az egyik legnagyobb probléma számomra viszont az volt, hogy a film nem kötött le. Hiába a csodás látványvilág, ha Scarlett Johansson unott arca, karót nyelt kisdobosokat idéző robotmozgása és az érdektelen párbeszédek unalomba fullasztották az egészet. Ötpercenként kényszert éreztem arra, hogy a telefonomra pillantsak, és visszaszámoljak, hány perc van még hátra. Emellett az is sajnálatos tényező, hogy alig van zenei aláfestés a filmben, kevés az igazán akciódús jelenet, inkább csak random lövöldözések láthatók benne. A kiborglét és emberség közötti őrlődés árnyalatgazdag ábrázolása sem sikerült: sokkal finomabb érzelemrétegezés is elfért volna itt, ám a forgatókönyvírók egy hatalmas kerülővel kihagyták a filozófiai vekengést, és helyette valami másra koncentráltak (vajon mire?). Totál indokolatlan és érthetetlen jelenetek is helyet kaptak a filmben: az egyikben például az Őrnagy az emberi érzelmei és valós érintések után kutatva rátalál egy csinos, szeplős csajra, akinek bizarr közelségben, az intim szféra teljes ismerete nélkül simogatja az arcát.
A jövő lehetőségeit firtató alkotásokban mégis az a legmókásabb, hogy mai fejjel valamilyennek elképzeljük a több évtizeddel későbbi világot, ami végül úgysem olyan lesz, mint sejtetnénk. Ugyanez igaz a múlt század jövőlatolgatós mozijaira is: továbbra sem állhatunk rá repülő deszkákra, nem tudunk teleportálni, nem küldünk napi rendszerességgel embereket a világűrbe, pedig már bőven elmúlt 2000. A Páncélba zárt szellem egyértelműen egy „értő” közönséghez szól, olyanokhoz, akik elmélyültek a kiborgok, animék és mangák világában. Aki földhözragadt, és a valóságtól (és jelentől) való elrugaszkodás egy kicsit sem érdekli, az inkább hagyja ki ezt a filmet.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: április 12-ig naponta 20.15-től. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 900 Ft, 2D gyermek/diák – 800 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 700 Ft, 3D normál: 1130 Ft, 3D gyermek/diák – 1030 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 930 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)