Miért is jelölték négy Oscar-díjra ezt a japán filmet?
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2022.03.20. 14:30 | Frissítve: 2022.03.22. 09:28
Debrecen - A Vezess helyettem háromórányi gyászmunka végtelenül hosszúnak tűnő autókázások alkalmával. Rétegfilm, ami biztosan megtalálja közönségét. Kritika.
Az Oscar-díjra jelölt alkotások listájának kihirdetése minden évben nagy izgalommal tölti el a filmkedvelőket: mindenki kiválasztja a maga kedvencét, szurkol neki a díjkiosztón, aztán bosszankodik, ha épp egy túlértékelt mozi nyer, vagy örül, ha a személyes favoritja. Tavaly A nomádok földje című csodálatos alkotás tarolt, 2019-ben pedig a legfontosabbnak számító legjobb film kategóriában a koreai Élősködők nyert díjat (és további hármat, köztük a legjobb idegen nyelvű filmnek járót). Idén egy japán alkotás követheti az ázsiai sikerek útján: a Vezess helyettem című drámát négy kategóriában jelölték (nemcsak a legjobb nemzetközi film, hanem egyenesen a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb forgatókönyv kategóriákban), ám ahogy néztem, az a kérdés kavargott a fejemben, hogy miért? Később választ is kaptam.
Vezess helyettem
Kötelezően szeretni kell azt a filmet, amit díjak sorára jelölnek és egy részüket el is nyeri?
Az elismert színházi rendezőt, Kafukut (Hidetoshi Nishijima) megcsalja bájos felesége: a férfi úgy tesz, mintha nem sejtené, hogy Oto (Reika Kirishima) viszonyt folytat a fiatal színésszel, Takacukival. A problémák elől menekülne, ám nem sokkal azután, hogy évekkel korábban elhunyt kislányukról megemlékeznek, az asszony agyvérzésben meghal. Két évvel később a férfi egy színházi fesztiválon újra belebotlik neje egykori szeretőjébe, s egy csöndes nő személyében sofőrt is kap a kéthónapos hiroshimai látogatása idejére. A fiatal lány és a rendező egyre közelebbi barátságba kerül, s titkaikat kibeszélve képesek szembenézni saját legnagyobb félelmeikkel...
Attól, hogy szép párbeszédek, erős gondolatok vannak egy alkotásban, s azok meg is érintik a nézőt, még nem feltétlenül fogja azt érezni, hogy jó filmet lát. Vagy mondjuk úgy, jónak értékeli a filmet, de nem kedveli meg. Ugyanis egy háromórás mozit végigülni már alapjáraton embert próbáló feladat, de abban az esetben, ha elnyomott feszültségekkel teli párbeszédek és apátiába süllyedt arcok sorát látni benne jelentősebb fordulatok nélkül, még nehezebb.
Ez a film érdekes, de valahogy mégsem képes fenntartani ennyire sokáig az érdeklődést. A sodrása, lüktetése nagyon más, mint amit megszoktunk, ezért rá kell hangolódni: ha erre a néző nem képes, folyton kizökken. Ez egy igazi rétegfilm, ami biztosan megtalálja a közönségét, ám korántsem fogja minden néző szívébe belopni magát.
Nem is csoda, hogy egy Csehov művel kerül párhuzamba főhősünk élete: Ványa bácsit is csúnyán elárulja a felesége, aki lelécel egy másik férfival. Az orosz drámaíró nem a pezsgő lendületű alkotásairól híres, hanem arról, hogy a legérdekesebb történések mindig a színfalak mögött, a két felvonás közötti időszakban történnek.
Ugyanez igaz a Vezess helyettemre is (ismét milyen remek magyar címfordítás!): Kafuku és Oto életében a valódi dráma a háttérben, mélyen belül játszódik le, nincs érdemi, őszinte párbeszéd, az indulatok felrobbanása is elmarad, így a megnyugvás, békére lelés is várat magára.
Szépek a metaforák is, és az, ahogy férj és felesége kitalált történeteket mesélve lép egymással párbeszédre olyan témákban, amelyekről másképp beszélni nem tudnak, mernek. Ám úgy tűnik, a művészet erejét használó társalgásuk mégsem ért célt, hiszen gyermekük halála után teljesen elhidegülnek egymástól – annak ellenére, hogy a szeretet továbbra is él bennük a másik iránt, egy részük végérvényesen megfakult.
Hétköznapi emberi dráma ez: távol tőlünk, mégis akár a szomszédban is történhetnének hasonló események.
A japánok visszafogottsága viszont izgalmas pikantériát kölcsönöz a mozinak: a felszarvazott férj bámulatra méltóan képes kontrollálni magát a fiatal, jóképű, ám teljesen üres és felborult értékrendű kihívójával szemben.
Ahogy jobban eltöprengek ezen a mozin, kezdem megszeretni: fura ez azután, hogy távoztam a vetítőből, illett volna már ott is kedvelni, nem igaz?
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 1050 Ft, 2D gyermek/diák – 950 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 850 Ft, 3D normál: 1280 Ft, 3D gyermek/diák – 1180 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1080 Ft.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Az egész család a szívébe zárja az imádnivaló új Disney-filmet | 2022.03.13 |
Különösen kegyetlen világba kalauzol el az új Batman-film | 2022.03.05 |
Zajlik a történelem? Én inkább fociznék és csajoznék | 2022.02.26 |