Meglepően sok lesz a fürdőszobai jelenet a debreceni filmfesztiválon
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2022.09.11. 14:00 | Frissítve: 2022.09.11. 14:00
Debrecen – Az idei filmek történetei jellemzően visszavonultak a négy fal közé – idézte fel Hutanu Emil, akit a Malter fesztiválról kérdeztünk. Interjú.
Ősszel ismét láthatja a közönség a legjobb rövidfilmeket Debrecenben. Ez már a hatodik alkalom lesz, amikor az Apolló mozi helyet ad a Malter fesztiválnak, ám a gyökerek egy kicsit mélyebbre és távolabbra nyúlnak. Hutanu Emillel, a fesztivál ötletgazdájával és főszervezőjével beszélgettünk, aki nélkül nem lehetne részünk egy ilyen rendezvényben.
Dehir: Miért pont rövidfilmek? És miért fesztivál?
Hutanu Emil: 2014-ben két fontos dolog is történt. Egyrészt végeztem az Eszterházy Károly Főiskola Mozgóképművész mester szakán, másrészt a barátainkkal megrendeztünk Nyírbátorban egy „csináld magad” módon megtartott rockzenei fesztivált (mi magunk építettük a színpadot, alakítottuk át a tereket többek között egy pincét mozivá). A kettő ott találkozott, hogy mivel a saját filmemen kívül több másikban is dolgoztam, illetve sok barátom más filmes képzésen szintén készített kisfilmet, úgy gondoltam, hogy akkora mennyiségű anyagot tudok összegyűjteni, ami egy külön műsorelem lehet a saját fesztiválunkon.
Dehir: S hogy került a képbe Debrecen, valamint az Apolló mozi?
Hutanu Emil: Debrecen az első perctől kezdve képben volt, ugyanis már a legelső vetítésekhez kitaláltam, hogy felkérem volt egyetemi tanáraimat egy zsűrizésre. Váró Kata Anna, Pólik József és Beretvás Gábor döntöttek az első három évben a legjobb filmekről, és ekkor még szimbolikus díjakat tudtunk átadni, oklevél, pálinka és ilyen apróságok formájában. Aztán 2017 megint egy olyan pont volt, ahol egyszerre történt több változás. Ekkor lett először több állomásos a Malter a Kerekdomb és az Ördögkatlan Fesztivál jóvoltából. Éppen az első vándorhelyszínen vetítettem Tállyán a filmeket, amikor
Váró Kata felhívott, hogy olyan minőségi alkotásokat kaptunk abban az évben is, ami miatt szerinte itt az ideje, hogy egy igazi díjátadót szervezzünk.
Mint mondta, ő tudna is egy jó csapatot a szervezéshez, így ő kötötte össze Fejér Tamással és az Apolló mozival a Maltert, illetve a Lakó Zsigmonddal és Debreceni Egyetemi Színház csapatával.
Dehir: Egy 20-25 perces rövidfilm nagyjátékfilmes gondolkodást igényel és az utóéletének gondozása is hasonló a Debrecenből elszármazott filmrendező, Hajdu Szabolcs szerint. Valóban így van?
Hutanu Emil: Igen, bár természetesen rövidfilmje váltogatja, van köztük olyan, ami inkább stílusgyakorlat, vagy egyetlen csattanóra épül, esetleg formanyelvi kísérlet. Viszont a kisjátékfilmeknek is ugyanúgy minden egyes előkészítési, gyártási, forgatási és utómunka-folyamatai vannak, mint bármilyen más nagyjátékfilmnek, csak kicsiben. Az utóélet gondozása nagyon fontos, de ebben itthon a nagyjátékfilmek kapcsán is van még mit javítani a hazai filmgyártásban. A Malter is többek között azért létezik, hogy minél több helyen, minél több ember ismerhesse meg, kortársaink milyen magyar filmeket készítenek.
Dehir: Évről évre nagyon sokan jelentkeznek a Malterre. Kik, honnan, milyen filmekkel? Milyen műhelyekben születnek alkotások?
Hutanu Emil: Jellemzően filmes képzésekben tanulók, vagy végzősök alkotásai érkeznek az összes itthoni és határontúli magyar filmes képzésről, legyen az állami, vagy független alkotóműhely. Mindemellett vannak már régóta a filmgyártásban dolgozó alkotók és teljesen független, lelkes amatőr filmesek is.
Dehir: Milyennek látja az idei kínálatot? Más, mint a korábbi éveké? S ha igen, miben?
Hutanu Emil: Rengeteg filmben van kádas, fürdőszobai jelenet. Persze ez csak vicc, számomra ez egyszerűen szemet szúró volt. Az idei filmek történetei nagyon jellemzően visszavonultak a négy fal közé, és
nagyrészt azt a trendet látom, hogy a társadalmi kérdésektől most többen elfordultak és inkább a személyes történetek, a hétköznapi élet problémái, szépségei kerültek előtérbe.
Talán ez amolyan posztcovid hatás is lehet, de ez nem jelenti azt, hogy a minőség romlott volna. Inkább csak, hogy többen saját magukra, környezetükre kezdtek figyelni. Műfajilag viszont vegyes a kép: thriller, vígjáték, történelmi, coming of age, sci-fi filmek egyáltalán megtalálhatóak voltak a versenyfilmek között.
Dehir: Mi a tapasztalata, mennyire jönnek el szívesen személyesen is az alkotók Debrecenbe? Ide azért nem tudnak úgy érkezni, hogy felülnek a metróra…
Hutanu Emil: Azok az alkotók, akik el tudtak jönni, jól szokták érezni magukat nálunk, szeretik, hogy figyelünk rájuk. Mivel kicsit családiasabb fesztivál a Malter, elkerülhetetlen, hogy az alkotók összebarátkozzanak és együtt töltsék a filmek között, után a szabadidejüket. Jó hangulat, jó társaság alakul ki, melybe mi, a szervezők is, vagy sokszor a védnökünk, Hajdu Szabolcs is becsatlakozik a programok után. Akik már jártak nálunk, azok évről évre küldik újabb alkotásaikat is, így visszatérő vendégeink is vannak.
Dehir: A korábbi években a Debreceni Egyetemi Színház fesztiváljával párhuzamosan futott a Malter, tavaly az I. MUST Ifjúsági és Egyetemi Összművészeti Találkozó részeként rendezték meg. Idén hogy lesz?
Hutanu Emil: Idén is a MUST programjaként folytatjuk, tavaly jó tapasztalatok voltak az együttműködésben, így kölcsönös bizalommal dolgozunk újra közösen.
Dehir: Bár azt gondoljuk, az interneten ott van minden, de a Malteren vetített alkotások nagy részét nem könnyű megtalálni. Miért?
Hutanu Emil: Tulajdonképpen ezek a filmek még egy-két évig fesztiválkörúton vannak, hiszen ha elérhetővé tennék őket automatikusan, akkor sok fesztivál követelménye miatt nem vetítenék őket világszerte futó versenyeken, ami tényleg nagy hiba lenne. Néha előfordul, hogy egy-egy film felkerül az internetre, de valóban ritka ez. Esetleg televízióban, vagy néha nagy mozifilmek kísérőfilmjeként lehet még találkozni velük. Ez például egy olyan területe a filmek utóéletének, amin érdemes elgondolkodni, hogyan gondozzuk felelősségteljesen ezeknek az alkotásoknak a megjelenését, elérhetőségét úgy, hogy ezzel igazi értékmegőrzést végezzünk. Biztosan állíthatom, hogy az elmúlt 9 év alatt nem kevés olyan magyar kisfilm készült, ami megérdemelné, hogy méltó helyett foglaljon el a magyar filmtörténetben.
Idén a közönség október 14-én és 15-én láthatja a Malter filmjeit, s akkor derül ki, melyek a legjobbak a zsűri döntése alapján.