Még Ausztriából is jelentkeztek a Debrecenben kiírt pályázatra
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2020.05.14. 14:42 | Frissítve: 2020.05.15. 09:28
Debrecen – Mi van a fiókban? Közel ezer alkotás érkezett eddig, elsősorban versekkel és novellákkal.
Számtalan emberi történet lapul évek óta fiókok mélyén, ezeket szerette volna előcsalogatni alkotói a Debreceni Egyetem Színművészeti Szabadegyeteme. Olyan pályázatot hirdettek meg, melyre óvodástól a nagypapáig mindenkinek szól. A pályaműveket irodalmi, meseírói, illusztrációs és kreatív könyvajánló kategóriában várták, illetve várják május 15-ig.
- Nem is gondoltuk volna, hogy ekkora lesz az érdeklődés iránta. Már több, mint 900 pályamű érkezett be eddig, kíváncsian várom, ez a szám a határidő végéig eléri-e az ezret! – nyilatkozta Végh Veronika, az Odeon egyetemi színház produkciós igazgatója, aki egyben tagja a bírálóbizottságnak is.
- Megdöbbentő nem csak a mennyiség, hanem a területi eloszlás is. Határon túlról is érkeztek írások, Erdély és a Vajdaság mellett Ausztriából is. Kis falvakból ugyanúgy özönlöttek a levelek, mint a nagyvárosokból: Győrből, Szegedről, Sopronból, Miskolcról és Nyíregyházáról többek között. Néhány falunak – ahonnan jelentkeztek – már a neve is költői: Töltéstava, Atkár, Bekölce, Óbarak
A legtöbben verset küldtek, a második népszerű kategória a novella volt.
- Ami még számomra nagyon meglepő, hogy a pályázók 70 százaléka felnőtt, és annak is a nagy része az idősebb korosztályból való. És mielőtt elmosolyodnánk, mert esetleg valami kedves, könnyed dologra gondolunk, hadd osszam meg az egyik legidősebb pályázónk, egy 80 éves kardiológus főorvos versét Kovásznáról, akinek ezt a versét a mostani helyzet ihlette.
A hetedik
Halnak az emberek, nem tudni miért.
Szólnak a harangok, már nem tudjuk kiért.
„Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van”..
Végső nyugalmat nyer, sok úr és hontalan.
Mi hat nap alatt született hajdanán,
Meg sem ismerheted életed során?
Hát mégsem Te vagy a csodás korona?
Koponyád mégsem lett minden tudás hona?
Csak előleg volt, mit ősöd a fáról lopott,
Azzal vádol máig, sok ezer halott!
Hát most kapaszkodj ember,
Most, húsig sikált körmökkel,
Visszafojtott lélegzettel,
Földet sem érő léptekkel,
Önként tiltott ölelő kedveddel,
Lelket acélozó jó emlékekkel,
Kitárt szívvel, hittel,
Esdeklő szeretettel.
Lebegj magányodban a szakadék felett,
És reméld a hírt: a hetedik nap megérkezett!
Mint megtudtuk, a középkorosztály létszáma a legkisebb a pályázók körében, mivel a második legaktívabb csoport a gimnazistáké és az egyetemistáké. A hallgatók között sem a bölcsészek képviseltetik magukat főleg, sok az informatikus, vagy egyéb reál szakos hallgató.
- Beigazolódott a sejtésünk, hogy rengeteg tehetséges, írói vénával megáldott ember alkot a fióknak, akik nem kerülnek be az irodalmi körforgásba valamilyen okból kifolyólag. Kevés azon szerencsések száma, akik kellő idővel, elszántsággal, kapcsolatokkal, szerencsével rendelkeznek ahhoz, hogy írásaik nyomtatásba kerüljenek, mert ez mind kell a tehetség mellett ahhoz, hogy valaki íróvá válhasson. Viszont az írás, mint késztetés rengeteg emberben ott bujkál. Hiszen ma már mindenki tudja, ami a Trónok harca zárófejezetében is elhangzott: „Nincs erősebb a világon egy jó történetnél.”
Úgy gondolom, valahogy nyomot akarunk hagyni a világban, azt szeretnénk, ha az utókor emlékezne ránk, a név a papíron fennmarad.
Rengetegszer hallottam nagyon sok embertől, ’írok majd egy könyvet, ha lesz időm’, vagy ’írogatok csak úgy, magamnak, aztán majd összeszedem a bátorságom és megmutatom’. Az idő pedig telik és sosem íródik meg az a könyv kellő motiváció hiányában, vagy pedig bátorság híján a fiók mélyén lapuló kéziratokat teljesen belepi a por.
Nagyon megható, amikor a pályázat végén még odaírják, hogy köszönik a lehetőséget. Megható és megtisztelő, hiszen minden írás egy kis darab abból az emberből, aki küldte. Mindenféleképpen szeretnénk ezt a hagyományt folytatni, akkor is, ha jövőre nem kerül karanténba a Színművészeti Szabadegyetem kurzusa.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)