Léna könyve: unokájának írt a debreceni szerző
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2022.02.09. 09:37 | Frissítve: 2022.02.09. 12:05
Debrecen – Ez már a nyugalmazott újságíró és szerkesztő tizenhetedik karcsú füzete.
Az Aranytollas Tóth Dénes a debreceni sajtóban töltött évtizedek után egy füzetsorozat megírására, megjelentetésére adta fejét nyugalmazott lapszerkesztőként. Kezdetben úgy tűnt, hét, kilenc, vagy esetleg tizenhárom könyvecske lesz e sorozatban.
A 2019-es esztendő karácsonya azonban – ahogy akkor írtuk – "vélhetően elhozta e vállalkozás valóban utolsó darabját, A tizedik lépcsőn címen megjelent kiadványt".
Személyes vallomások, reflexiók, a kötetekről megjelent publikációk alkotják tartalmát. Olyan mondatok, amelyeket eddig is tudhattunk, sejthettünk a szerzőről, aki itt most valóban elárulja:
„nyolcévesen kezdtem írogatni a kockás füzetembe, tizennyolc évesen újságba. Hatvan esztendősen fejeztem be a hivatásos hírlapírást, azóta ismét a füzeteimbe írtam.”
Három év eltelt, s a szigorú, immár hetvenéves szerkesztő egy újabb munkával állt elő. Ez nem róla szól – valójában persze róla is –, hanem Lénáról. Az unokáról, akit személyes hangulatú bevezetőjében úgy szólít, mint még senkit: drágámnak. Nem kérdés, hogy egy nagyapa és egy unoka viszonya nagyon különleges és semmihez sem hasonlítható.
A karcsú kötetből árad a szeretet, a féltés, a visszafogott és szemérmes öröm, a boldogság.
Sajátos ajándék ez a kötet az idő hosszú, hullámzó vonaláról egy kislánynak: egy válogatás arról, amit a kultúra és a művészetek iránt elkötelezett nagyapa fontosnak tart.
Útravaló, mit érdemes olvasni, moziban és színházban, valamint kiállító termekben nézni, vagy hallgatni (koncerttermekben, vagy éppen lemezről). Igazi klasszikusok kaptak helyet ezeken a listákon, akiket húsz-harminc vagy akár ötven év múlva is bátran elővehet majd a Léna nevű kislány. (Vagy a mindenkori, az értékek iránt érdeklődő olvasó, néző, hallgató...) Defoe, Dickens és Móricz ugyanúgy ott szerepel, ahogy Bach és Smetana, Bertolucci és Magritte.
Beszédes a címlap és a hátlap fotója. Elől Léna, töprengő tekintettel, szájában cumival vizsgál egy kötetet, Tóth Dénes Idővonalak című munkáját.
(Olvasni pedig még valószínűleg nem tud, ahhoz nagyon fiatal a 2017-ben született kisleány.) Hátul pedig az unoka és a nagyapa valami végtelennek látszó, nagy víz mellett, ami úgy hömpölyög, mint az idő óceánja. Vagy az Óperenciás tenger a mesékben. S hozzá a felirat: A térerő centrumában Léna Dóra.
Akinek kezét féltő gonddal szorítja a nagyapja.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Aranytoll-díjat kapott Tóth Dénes debreceni újságíró | 2016.03.10 |