Julia Roberts közhelyek nyomában
Szerző: Rituper Tamás | info@dehir.hu Közzétéve: 2010.11.22. 11:44 | Frissítve: 2010.11.22. 11:44
Egy boldogtalan nőben megszületik az elhatározás, és 130 perc alatt körbejárja a világot. Amit talál, azért talán kár volt kimozdulni, ő mégis jobban érzi magát. Mozikban az Ízek, imák, szerelmek. Kritika.
Elisabeth Gilbert Ízek, imák, szerelmek című bestsellere és a Julia Roberts főszereplésével elkészült celluloid változata kétségkívül nőknek szól, de egy olyan érzésből indul ki, amit mindannyian átélünk már. Bizony, időről időre mindenkiben felmerül, hogy érdemes lenne hátrahagynia a „tyúkszaros” kis életét, s csak menni keresztül-kasul a világban, keresnie önmagát.
Csak míg mi reggel felébredve ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, főhősnőnk hátrahagy mindent; jól bejáratott New York-i életét, barátait, hozzá a végtelenségig ragaszkodó férjét. Legyőzi szeretteiben és önmagában is felmerülő kételyeit, hogy ez nem csak egy újabb, lakásfelújítós mániához hasonló fellángolás, s útnak indul. Előbb Olaszországban tanulja meg élvezni az ízeket, majd Indiában rendezi kapcsolatát a természetfölöttivel, majd ezt Balin tovább menedzseli, ahol aztán rátalál a szerelem is. Igen, ez a történet ekkora közhelyekkel dobálózik. Van egy olyan érzése az embernek, hogy ha Julia Roberts Magyarországra is ellátogatna, akkor itt biztosan a lóról hátrafelé nyilazást tanulná meg. Ezekért az élményekért kár kimozdulni, ezek otthon is megélhetők; New Yorkban is lehet finomat enni, az amúgy egész jó arcnak lefestett férj (Billy Crudup) semmivel nem tűnik rosszabb választásnak a meglehetősen labilis „brazil” Javier Bardemnél, és az már csak hab a tortán, hogy Indiában egy texasi fazon mondja meg a kétségek közt vergődő nőnek a tutit.
Az Ízek, imák, szerelmek „férfi párját” két éve láthattuk a mozikban. Sean Penn Út a vadonba című filmjében egy frissen lediplomázott srác választja a városi dzsungel helyett a valódi vadont. Autóját, pénzét, hitelkártyáját hátrahagyva kószál mindenfelé, meg-megáll, lejattol a hasonszőrűekkel. Ugyan hasonlóan demagóg, de kétségtelenül jobb mozi, mint az Ízek, imák, szerelmek, viszont mindkettő ugyanazzal győz: a hosszú játékidővel. Egy idő után az emberben megszűnik az ellenállás, s legyen akármennyire sablonos és giccses az, ahogy elmesélik nekünk, miért akar a főhős kiszabadulni épp a sablonos és giccses életéből, a film győzedelmeskedik felettünk. Mert hát mi is tényleg nagyon mennénk… Persze azért közel sem annyira, mint amikor Danny Boyle A partjában láttuk csavarogni Leonardo DiCapriót.
(Az Ízek, imák, szerelmek című filmet az Apolló mozi jóvoltából láttuk, ahol november 24-éig még önök is megnézhetik.)
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)