A fiatalok tehetséggondozását tűzte zászlajára a debreceni Szkholion
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2021.05.23. 12:00 | Frissítve: 2021.05.23. 12:00
Debrecen - Bár a járvány igencsak megtépázta a kulturális életet, továbbra is nagy igénye van a helyieknek a „szellemi táplálékra”, mondta Mikoly Zoltán főszerkesztő. Interjú.
A 18 éves múltra visszatekintő Szkholion lap színes és sokszínű egyaránt: irodalom, képzőművészet izgalmas találkozása, amely nem csak az egyetemisták számára nyújt érdekes olvasmányt. Mikoly Zoltán főszerkesztővel a pandémiáról, a fiatalok tehetséggondozásáról és Debrecen kulturális lehetőségeiről beszélgettünk.
Dehir.hu: Miben különbözik a Szkholion más egyetemi lapoktól? Vagy például a szintén debreceni Alföldtől?
Mikoly Zoltán: Az olyan nagy múltú lapokhoz képest, mint az Alföld, a Kalligram vagy a Szépirodalmi Figyelő a Szkholion esetében egy kisebb példányszámú lapról van szó, mely
egyetemi folyóirat lévén az átlagosnál nagyobb hangsúlyt fektet a tehetséggondozásra. Ez vonatkozik mind az irodalmi szövegek, mind pedig a kritikák és a tanulmányok publikálására.
Tény, hogy míg az irodalmi írás terén szárnyaikat bontogató fiatalok talán valamivel könnyebben találnak megjelenési helyet szövegeik számára, sőt, színvonalas helyi kezdeményezésekre és írótáborokra is találni példát, melyek költői-írói fejlődésüket szolgálják, addig a bölcsészettudományos írást gyakorlók lehetőségei talán valamivel korlátozottabbak. A tudományos pályára való készülésnek a felsőoktatás sokkal sztenderdizáltabb, merevebb rendszere ad keretet, melyben a fejlődés egyértelműen szemináriumokhoz, előadásokhoz és oktatói fogadóórákhoz van kötve. És ez így van jól. Hisszük ugyanakkor azt is, hogy az egyetem keretén belül kell, hogy legyen a fejlődésnek egy mindezt kiegészítő útja is, ahol a fiatal szerzők teljesen független szerkesztők reflexióira támaszkodva, kötetlenebb formában sajátíthatják el azokat a képességeket, melyekre későbbi tudományos vagy művészeti pályájukon szükségük lehet. Többek között erre vagyunk mi kitalálva.
Dehir.hu: Mi alapján döntik el, mely írásokat publikálják a lapban?
Mikoly Zoltán: Természetesen szakmai és esztétikai szempontokat érvényesítünk munkánk során. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy igyekszünk minden olyan szöveget lehozni, melyben látunk olyan potenciált, hogy abból több korrektúrakör után, építő kritikáinkat, megjegyzéseinket követve az elvárásoknak teljesen megfelelő, igényes munka születik. Ez valahol a tehetséggondozás lényege.
Ami a beküldött szövegeket illeti, a Mű-tét című rovatunkba szánt irodalmi szövegek számára és spektrumára nem lehet panaszunk, a Nagyvizit rovatába is általában megfelelő számban érkeznek recenziók.
A Boncasztal rovatába érkező tanulmányokkal már kicsit nehezebb a dolgunk, de ez sokkal inkább a műfaj állította nehézségeknek tudható be: a nagyobb terjedelmű, könyvtári kutatómunkát igénylő tanulmányok több időt igényelnek – mind szerzői, mind pedig szerkesztői oldalról. A lapban elsősorban fiatal írók és költők mellett fiatal kutatók közlik írásaikat, akik lehetnek hallgatók, épp a disszertációjukat írók vagy már gyakorló kutató-oktatók is. De külön öröm számunkra, hogy olykor szakmailag sokat tapasztalt szerzők szövegeit is lehozhatjuk. Igyekszünk nyitni más egyetemek felé, az utóbbi időben egyre több az ELTE-n és a Károlin tanuló szerzőnk. A fiatal költők és írók pedig hallgatói státusztól függetlenül a szélrózsa minden irányából érkeznek.
Dehir.hu: Félévente jelenik meg a lap, mennyi munka van egy-egy szám elkészítésében a kezdetektől a megjelenésig?
Mikoly Zoltán: A szerkesztőtársaim szorgalma és szakmai finommotorikája nélkül nem működne a lap: Balajthy Ágnes (felelős szerkesztő), Énekes András Előd, Gregor Lilla, Kovács Edward, Pótor Barnabás és Szilágyi Szilvia. A lap szerkesztése – pont az említett tehetséggondozói attitűd miatt – nem kevés munkával jár. A lehetséges szerzők és témák kiválasztását követően ez annyit jelent, hogy a hozzánk beérkező szövegeket minden esetben három szerkesztő olvassa, így a szerző három különböző olvasó reflexióival találkozik, mely reflexiókat termékennyé tud tenni saját írásában. Ez a hármas szám persze akár hat is lehet, ha szükség van még egy korrektúrakörre. Kis túlzással még doktori dolgozatokat sem bírálnak ennyien.
A lapszámokat nem felteltétlenül rendeljük alá egy meghatározott témának, talán annyira nem is lehet.
Az aktualitásra viszont próbálunk nagy hangsúlyt fektetni: figyeljük az új megjelenéseket, az elsőkötetes szerzőket, az irodalmi fesztiválok felhozatalát és ennek megfelelően próbálunk kritikákat kérni szerzőinktől. Ugyanakkor nem tagadom, egy tematikus lapszám lehozása dédelgetett álmunk, de arra talán még egy kicsit várni kell.
Dehir.hu: Nagyon szépen kiegészítik egymást a szövegek és a képek. Mi alapján válogatják össze a műalkotásokat?
Mikoly Zoltán: A képek minden lapszámban más és más képzőművészek felajánlásai. A legutóbbi lapszámban Kaliczka Patrícia nosztalgikus atmoszférát teremtő képei voltak láthatók. A Szkholion vizuális megjelenítését tekintve a szó legszigorúbb értelmében véve igen színes. Ez talán még egy fontos különbség más egyetemi lapokkal szemben: a különböző egyetemi lapok szakmailag üde színfoltot jelentenek a tudományos életben, de esztétikailag nem nyújtanak valami nagy élvezetet.
A Szkholion lapszámai ezt az elmaradást próbálják pótolni: minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy ezek a lapszámok a szemnek is kedves „folyóirattárgyak”.
A szerkesztés alatt álló 2021/1-es lapszámhoz ezúttal Őry Annamária fogadta el felkérésünket, akinek pár éve itt, a debreceni Sesztina Galériában is volt kiállítása, és akitől fákat ábrázoló sorozatának darabjait kértük kölcsön. Jól illik majd a Korpa Tamással készített interjúhoz és A lombullásról egy júliusi tölggyel című kötetéről írt kritikához.
Dehir.hu: Hogyan látják Debrecen kulturális, irodalmi életét a járvány alatt?
Mikoly Zoltán: Nem titok, hogy a járvány következtében hozott korlátozások igen negatívan hatottak a kulturális életre, ami nem debreceni, hanem egyértelműen országos jelenség. Pozitívum, hogy a legtöbb kulturális szcénának, így az irodalminak is sikerült megfelelően átállnia az online térre. Ezzel korábbi térbeli akadályok bomlottak le, és az is meghallgathatott egy-egy beszélgetést, felolvasást, aki egyébként nem tudott volna a helyszínre utazni. Így zajlott le sikeresen idén tavasszal a Debreceni Költészeti Fesztivál is. Lassan közeleg az Irodalmak Éjszakája is – kíváncsian várjuk.
Az igény ezekre a kulturális rendezvényekre szerintem nem lebecsülendő. Hisz a kérdés az, hogy az online események mennyire tudják helyettesíteni a valós jelenlétet:
az a szomorú igazság szerintem, hogy alig. A szellemi táplálék persze ilyenkor is adott, csak a társadalmi érintkezésből származó kulturális többlet nem. Felolvasásra, koncertre, színházba sem kizárólagosan a „produkció” kedvéért jár az ember, hanem az azt követő kötetlen beszélgetésekért. Ennek fontossága pedig sokak számára a nagyfokú izoláció következtében vált igazán szomorú felismeréssé. De így van ez a tudományos konferenciákkal is: fontosak persze az előadások és az azokról kialakult előadótermi viták, de talán még fontosabb az, hogy közvetlenül a konferencia után hogyan folytatódnak ezek a szakmai viták egy kávé vagy sör mellett. A lapot némileg befolyásolta a pandémia: egyrészt volt némi csúszás, hisz tudtunk olyan szerzőről, aki Covid-fertőzése okán kért tőlünk haladékot. Lassan, de biztosan érkeznek olyan szövegek, melyekben említést kap a világjárvány. Úgy néz ki, egyre inkább referenciaponttá fog válni a pandémia – még ha olykor csak egy lábjegyzet erejéig is.
Dehir.hu: 2023-ban lesz 20 éves a Szkholion, van esetleg már bármilyen terv, ötlet a kerek évforduló megünneplésére?
Mikoly Zoltán: Nem tudom még, addigra vagy pont akkorra talán sikerül összehozni az első tematikus lapszámunkat. Meglátjuk. Egy lapszámbemutató mindenképp jó lenne, esetleg egy beszélgetés a régi szerkesztőkkel, a lap elindítóival. Ehhez persze az egyetemnek is nyitva kell lennie.
A folyóirat honlapján megtekinthetők a korábbi lapszámok. A publikálásra szánt szövegeket pedig a szkholion@gmail.com címre várják a szerkesztők, de ugyanitt vagy a lap hivatalos Facebook-oldalán keresztül szívesen válaszolnak a felmerülő kérdésekre is.