Így látja a világ egyik legszebb faluját a debreceni festő – fotókkal

---

Hollókő – A természet, ez az isteni kert elemi energiákkal, erőkkel szembesít – mondja a művész, akinek szívét rabul ejtette a világörökségi táj.

---

Gyönyörű helyen tölti minden szabadidejét a debreceni művészcsalád: Magyarország egyetlen olyan falujában, mely része a világörökségnek. Kővári Attiláék ugyanis beleszerettek a hollókői ófaluba, és két éve vettek ott egy parasztházat maguknak. Azóta amikor csak tehetik, ott időznek. 

Jól érzik magukat, a festői táj, a hangulatos környezet kedvez az alkotásnak, a kreatív folyamatoknak. Otthon érzi magát itt a feleség, Kőváriné Béres Andrea, aki civilben tanítónő, mellette pedig egy „manógyárat” üzemeltet – helyi kézművesként néhány éve ugyanis létrehozta a Mohamanó márkát, hatással van rá ez a vidék. S így van ezzel férje, Attila is, aki a Medgyessy-gimnázium művésztanára, kiváló festő, egyedi hangulatú képekkel.

Amiben mindhárman egyetértenek, hogy Hollókő minden évszakban gyönyörű. Igaz, idézik fel, amikor télen jöttek erre, nem győztek mihez nyúlni: míg Attila begyújtott a kályhába, hogy felmelegedjenek, Andi gyorsan főzött valamit, közben próbáltak minél jobban haladni a felújítási munkákkal is. Ahogy jött a tavasz, s a jó idő, olykor meglepő tapasztalatokkal gazdagodtak, például kiderült, hogy a kertben gyönyörű jázminbokrok is virulnak, csak azokat télen nem ismerték fel. Közben igyekeznek felfedezni a környéket is, megismerkedni az itteniekkel.

A világörökségi táj a művészetére is hatott, s új képeit megnézhetik, akik erre járnak, a Castellum Hotel Madách-termében nyílt kiállítása, ahol a közönség elé tárta, milyennek látja ő ezt a vidéket. 

- Mindenkinek vannak korszakai, ahogy változunk, úgy változik érdeklődésünk fókusza. Nekem az utóbbi időben Hollókő vidéke lett a fő inspiráció forrása – mondja a festő, amikor arról faggatjuk, hogyan születtek új képei.

- A változatos felszínű, vadregényes természeti környezet és az abból organikusan kinövő emberi építmények, a jellegzetes palóc házak szerves egységet képeznek, amit a festészet eszközeivel próbálok kifejezni. A természet, ez az isteni kert elemi energiákkal, erőkkel szembesít.

Kővel, fával, földdel, vassal, tűzzel dolgozik az ember. Kemény, ősi világ ez. Keresem az adekvát stílust, ezért nagyon sok irányból közelítek a témához. És minden évszakban, napszakban más arcát mutatja ez a nemes vad. A pillanatnyi benyomások rögzítése túl könnyű műfaj ehhez a témához. (Pedig, ha belegondolunk, az impresszionizmus már elavultnak számított, amikor ezek a házak épültek.) 

Ez a keresés vezetett oda, hogy ebből a hollókői tematikából nagyon változatos stílusjáték, stílusgyakorlat született. 

- Legfontosabb továbbra is a szín. Ezt maga a természetábrázolás is indokolja. A természet nagyon színes. Az, hogy a modern festészet elfordult a színektől nyilvánvalóan válságtünet. A tudat elfordulása ez öntermészetétől. Nem kell félni a színektől. A szín fényből van, a fény pedig az abszolút tudat legmagasabb rendű fizikai manifesztációja.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Világörökségi helyszínen vettek házat a debreceni művészek – fotókkal	2021.07.25