Igazi filmes kánaán várja a debrecenieket

---

Debrecen – Csütörtökön indul a szüret. Ez a fesztivál gyakorlatilag házhoz jön a debrecenieknek – ráadásul szinte jelképes áron kínál minőségi és szórakoztató programot.

---

Évről évre nagy sikere van a Magyar Filmszüretnek Debrecenben. A rutinos moziba járók tudják, hogy érdemes időben ébredni, mert itt valódi programkavalkád várja őket, nemcsak popcorn és kóla: vetítések, közönségtalálkozók, beszélgetések. Amire persze lehetne azt mondani, ugyan már, kit érdekelnek a magyar filmek. Nem titok: meglepően sokakat. Hiszen ha emlékszünk rá, az első években az Apollótól az Arany János utcáig kanyargott a sor, aztán a szervezők gyorsan átálltak az online-jegyrendelésre.

Fotó: C. Kiss Ilona

Idén ez már az ötödik alkalom lesz, a kínálat alapja az elmúlt esztendő hazai filmtermése, ez duzzad a cívisvárosban remek fesztivállá.

Az első nap első hőse 16.45-től Curtiz - A magyar, aki felforgatta Hollywoodot, majd 19 órakor érkezik Drakulics elvtárs, utána pedig Bodzsár Márkkal, a film rendezőjével találkozhat a közönség, akit Váró Kata Anna  faggat majd. (A sorozat részletes programját itt találják!)

A Magyar Filmszüret egyenlő a mozilátogatás kánaánjával

A rendezvénysorozat motorja, Fejér Tamás, az Apolló mozi vezetője nyilatkozta ezt. Mint mondja:

– Az utóbbi esztendőkben a magyar filmek nem csak a honi porondon, hanem nemzetközi színpadon is minőségi helytállást produkáltak. Az Apolló moziban az évnek ebben a szakaszában remek alkalom nyílik arra, hogy a már eleve kiemelt szereplést magáénak tudható filmalkotások mellett a rejtett gyöngyszemeket is piedesztálra emeljük.

Igazi kuriózumként szolgál az, hogy nézőink ilyen tömény dózisban találkozhatnak a magyar film kortárs művészeivel. Rendezők, színészek, forgatókönyvírók és megannyi lelkes szakember adja egymásnak a kilincset a Kertész Mihály-terem autentikus légkörében – a fesztivál látogatóinak legnagyobb örömére.

Bár a filmszüret a maga öt évével még egy fiatal rendezvénynek számít, bízok benne, hogy olyasmit indítottunk el itt Debrecenben, amelynek tíz, vagy akár húsz év múlva is jelene lehet, és hagyomány lesz városunkban minden év elején a Magyar Filmszüret, Debrecen filmfesztiválja.

Az események során a nézők közönségtalálkozókon és beszélgetéseken is részt vehetnek. Akik a Debrecenbe érkező filmeseket (színészeket, rendezőket, operatőröket és egyéb alkotókat) faggatják: Váró Kata Anna filmkritikus, Heller Zsolt folkesztéta, Váradi Ferenc rádiós újságíró és Szénási Miklós, a Dehir.hu és a Debreceni Korzó főszerkesztője.

Ideális közeg az Apolló

- A Magyar Filmszüret számomra évek óta inkább munka, mint puszta kikapcsolódás, de soha rosszabb dolgom ne legyen – mondja nevetve Váró Kata Anna film- és színházkritikus, egyetemi oktató, aki visszatérő vendége a fesztiválnak.

– Egy magamfajta filmrajongó számára aligha akad kellemesebb feladat, mint még egyszer a nagyvásznon végignézni az elmúlt év hazai filmjeinek legjavát, az alkotókkal folytatott izgalmas beszélgetésekről nem is beszélve.

Az Apolló mozi barátságos légkörénél és lelkes, értő és filmszerető közönségénél ideálisabb közeget pedig kívánni se lehetne mindehhez. Debrecen egyetlen művészmozija a Filmszürettel és más hasonló kezdeményezéseivel igazi közösségformáló erővé vált az elmúlt évek során, ahonnan a meghívott alkotók és a nézők is jó élményekkel térhetnek haza. Számos rendező, színész, operatőr és forgatókönyvíró mára már visszajáró vendégnek számít a Filmszüreten és a közönségtalálkozókon, a nézők legnagyobb örömére.

Noha a Filmszüret inkább visszatekintő jellegű, és nem előbemutató, mint annak idején az ugyanebben az időben Budapesten megrendezett Magyar Filmszemle volt, minden tekintetben hiánypótló kezdeményezés.

Télen is rövidnadrágban és pólóban jártunk moziba

- Nincs hivatalos statisztikám, de úgy gondolom, hogy az általam moziban látott filmeknek legalább hetven százaléka magyar alkotás – mondja Váradi Ferenc, aki a mostani filmszüretre készülve kedves és szórakoztató mozis emlékeiből idézett fel.

– Nagy szerepe van ebben az első albérletemnek. A nyolcvanas évek legelején a Nagyállomásnál büszkén álló huszonkét emeletes toronyházban laktam. Annak volt egy hátsó kijárata is, tízlépésnyire a Híradó mozitól. (Ez ma a Médiacentrum által üzemeltetett Debrecen Televízió szerkesztősége – a szerk.) Így aztán a látogatók nagy megrökönyödésére télvíz idején is rövidnadrágban és pólóban jártunk moziba. Kezünkben egy kispárnával. Tudni kell, hogy kemény székek voltak az első sorban, ahova két forint volt egy jegy.

Kispárnával kényelmesen el lehetett fészkelődni. Ott láttam A tanút és ott indult el az Őze Lajos imádatom. A Híradó moziban főként magyar filmeket adtak, így előbb-utóbb szinte az összes Őze-filmet megnéztem. Budapestre is elutaztunk hozzá azzal a kéréssel, hogy felvegye a nevét a 127-es számú szakképző iskola KISZ alapszervezete. Természetesen ez alulról jövő kezdeményezés volt. Őze láthatta rajtunk az őszinte szeretet és ebédtől az előadásig ittunk, cigarettáztuk a Nemzeti Színház melletti színészkocsmában. Szintén a Híradó mozihoz köthető a Tüske a köröm alatt című film bemutatója – emlékeim szerint 1987 körül. A vetítés után döbbent csend, aztán majd tíz perc taps. Spontán.  

Az Apolló mozihoz szintén rengeteg emlék köt. Érdekes módon itt is magyar filmekhez kapcsolódó történetek ugranak be. Szörnyek évadja, Idő van, Bereményi Géza Turné című filmje vagy a 6:3.

Érdekesség talán az is, hogy Cseh Tamás mindegyikben játszott... A jelenbe ugorva pedig itt a Filmszüret, ami duplán óriási öröm számomra. Egyrészt láthatom az elmúlt év magyar kínálatát, másrészt igazi filmes szakemberekkel dolgozhatok egy csapatban.

Kemény mag Debrecenben

– A mozi sajátos világ. Néha szórakoztat, néha feldob, néha megdöbbent, remekül kikapcsol a napi darálóból. Szerintem mi, debreceniek kifejezetten szerencsések vagyunk, mert elképesztő mennyiségű extra programon vehetünk részt az Apollóban – egészíti ki a fenti sztorikat és véleményeket Szénási Miklós, a Dehir főszerkesztője.

– Pesti barátaim időnként irigykedve állapítják meg, hogy hozzájuk képest mi sokkal több színésszel, rendezővel futhatunk össze az itteni díszbemutatókon, közönségtalálkozókon. Hihetetlen sztorikat hallhatunk arról, milyen körülmények között, hány nap alatt, olykor milyen kevés – vagy éppen milyen sok – pénzből is lehet sikermozit forgatni. Nekem személy szerint is élmény volt Hegedűs D. Gézát hallgatni, aki az egyébként nem túl acélos A hentes, a kurva és a félszemű vetítése után a filmmel szemben teljességgel elvarázsolta a közönséget.

De az is izgalmas volt, amikor a Bud Spencerről filmet forgató Király Levente mesélt a Magyarországon hallatlanul népszerű olasz sztárról, vagy a Hetedik alabárdos után a Csokonai Színház remek színésznői, Majzik Edit és az egyik országos lap által nemes egyszerűséggel magyar Uma Thurman-nek nevezett Sárközy-Nagy Ilona osztották meg titkaikat a castingról és a forgatásról. Járjunk sokat moziba, színházba, kiállításokra, koncertekre, nagyerdei és belvárosi rendezvényekre, fesztiválokra, meccsekre, legyünk ott mindenhol. Rá fogunk jönni: egyre többen vannak, akik igyekeznek mindenhova eljutni, és élvezni azokat a lehetőségeket, amiket a város kínál. Van egy kemény mag, akik igyekeznek mindenhova eljutni, és ez egyre több ember jelent.