Hogyan készül a svéd vérpalacsinta? Ebből a könyvből ez is kiderül!
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2015.11.12. 08:01 | Frissítve: 2015.11.12. 08:15
Debrecen – Ilyen svéd: 30 évet kellett várnunk arra, hogy a cívisvárosból Strömstadba került Szeles Juditnak könyve legyen. Kritika.
Ilyen svéd: ezzel a címmel jelent meg verseskötete Szeles Juditnak, akit több városhoz és több országhoz is szoros viszony fűz. Többek között Debrecenhez is, hiszen hiszen bár csengeri születésű és Hajdúböszörményben tanult, de a cívisvárosban érett költővé. Tizenkét éve jóval északabbra költözött – a cívisvárostól kétezer kilométerre él, a svéd és norvég határ közeli kisvárosban, Strömstadban lakik. (Vele készült interjúnkat itt olvashatják.)
Rendhagyó első kötet a Szeles Judité, hiszen nem egy pályakezdő szerzőről van szó. Tagja volt annak idején az Alföld Stúdiónak, de az Alföld folyóirat egyetlen versét sem közölte le – más lapok viszont igen. Az Ilyen svéd magyar nyelvű könyv és természetesen Magyarországon jelent meg, a FISZ gondozásában. A sorozat szerkesztői – Herczeg Ákos és Lapis József – szintén debreceniek. A kötet utószavának is tekinthető interjút (Honnan jövünk, hova tartunk?) Szeles Judittal pedig Áfra János készítette, akinek az életét szintén böszörményi és debreceni szálak jellemzik.
Ám mindez mit sem érne, teljesen érdektelen lenne, ha ez a kötet nem lenne jó. Az Ilyen svéd azonban egy visszafogott, ám érdekes külsejű (az illusztrációk Császár Norbertet dicsérik), és élvezetes verseskönyv. Sokszor felvetődik, olvasnak-e verset ma az emberek. A válasz lehet egy rövid igen is. Igen, mert manapság – persze, csak egy szűkebb körben – de megint divatosnak tűnik költészettel foglalkozni: verset írni és olvasni is. Szeles Judit azonban nem ezért ír: hanem mert költő. A szó legjobb értelmében. Nem keresi a nyilvánosságot, nem nyomul: csak írja verseit. Furcsa líra az övé. A hétköznapokból indul ki: arról ír, milyen Svédország, milyen az ottani élet, mit gondol róluk a világ, mit gondolnak ők magukról. Nem közéleti költészet, de érint olyan témákat is, melyek feltűnnek a hírekben is: alkoholizmus, migráció, statisztikai adatok. Van egy furcsa, csendes dallama ezeknek a verseknek, és egy határozott, szépen mozgó ritmusa. Egyszerre szikár, mégis játékos – túlzás nélkül: olykor szórakoztató – versek ezek.
A közös nevező a szerző személye, aki kimondatlanul, de mégis ott áll a középpontban. Ő az, aki figyel, néz, lát, észrevesz, (nem kevés iróniával) rögzít, akit érdekel mindaz, amihez köze van, lehet, ami része az életének, az életünknek – az életnek. Furcsa versek ezek, mondhatnánk, hiszen megtudjuk belőlük, mennyi kávét isznak a svédek, s hogyan, vagy mi is az a vérpalacsinta, amiért olyan sokan rajonganak arrafelé. De azt is megtudjuk e verseket böngészve, hogy kik a számik, hogyan kirándulnak a svédek, milyen az élet ebben az északi országban.
egy vízszerelő azért ment el halásznak /mert szeretett délután aludni / egy halász nem tanult meg / soha életében úszni // egy úszómestert Tobbénak hívtak / az Tóbiás magyarul / a toblerone nagyon finom is lehet / ha az ember lassan eszi // a vízszerelő szerette lassan / enni a csokoládét / egy vízszerelő / rosszul kötötte be a fázist / és a cipőjét / ezért kirúgták – olvashatjuk a Körkép című versben.
Egy másik versben a misztikus időt idézi meg Szeles Judit: nyáron a svédek nyaralnak / szeretnek kirándulni menni / magukkal viszik a grillszenet / és húst sütnek a fehér éjszakában // a legtöbb gyerek szentivánkor fogan / a legjobb idő Svédország megtámadására / szentiván éjszakája / mert akkor a svédek kilencven százaléka / kőrészegen fekszik a szentiváni fa tövében
A svéd világ persze csak részben a svédek világa. A svéd az egy óriási metafóra ebben a kötetben. Túlmutat magán, ránk is mutat: ilyenek a svédek, és ilyenek vagyunk mi. A kötet nyelvezete egységes, pontos, néha merész (Svédországnak erdőszaga van / kivéve a szomáliaiak otthonát / ott pinaszag van / meg rizsszag), de korántsem zavaró. Nagyon szerethető, olvasmányos líra ez. Érdekes – és valahol mélységesen felháborító –, hogy közel 30 évet kellett várnunk arra, hogy Szeles Juditnak verseskönyve legyen.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)