Heródes szerint a sajtó csinálhatna egy kis kultuszt a debreceni színháznak

---

Debrecen – Nizzában tanult, Kaposvár és Nyíregyháza után pedig Debrecenbe szegődött Olt Tamás. A fiatal színészt minden érdekli, ami a színházzal, ami a művészetekkel kapcsolatos. Szeretné, ha a média többet foglalkozna a színházzal, mert az „valahol cool dolog, a sajtó csinálhatna egy kis kultuszt neki”.

---

Dehir.hu: Túl van az első debreceni évadon. Hogy érzi magát a cívisvárosban, ahova Nyíregyházáról érkezett? Mi hozta ide?

Olt Tamás: A munkám. Ezen a pályán muszáj kockáztatni, ha az ember szeretne fejlődni. Ahonnan jöttem, ott szinte vörös szőnyeg volt alattam és bársonyfotel... Nyíregyházán évi 160-170 előadásom volt, főszerepeket játszottam, az utolsó évadban három előadást is rendeztem, a színház mellett pedig iskolát vezettem, a nagykállói drámatagozat munkáját irányítottam. Szerettek a nézők, megismertek az utcán, tényleg minden megkaptam, amit lehetett.

Dehir.hu: Idáig azonban hosszú út vezetett. Pályáját rendhagyó módon Franciaországban, Nizzában kezdte. Akár francia színész is lehetne most?

Olt Tamás: Kéttannyelvű osztályba jártam, franciául érettségiztem, és mindenképpen szerettem volna világot látni. Egyszer jártam Nizzában, és akkor azt mondtam, szeretnék majd valamikor ott élni. A középiskola után megpályáztam egy ösztöndíjat, annak köszönhetően tanultam ott színészetet. Igazából most is úgy vagyok vele, hogy szívesen kimennék előadást rendezni vagy játszani, de azon nem gondolkodom, hogy elhagyjam a hazámat. Egyszerűen azért, mert itt most nagy szükség van a jó színházra, a jó zenére... Arra, hogy az emberek lelkével és agyával foglalkozzunk, mert jelenleg most mintha mindenki a tömegek elbutításán dolgozna...

Dehir.hu: Amikor hazatért, Kaposváron folytatta, ami szintén jól hangzik, ha színházról beszélünk.

Olt Tamás: Kaposváron még az iskola mellett elkezdtem játszani, három évet töltöttem ott, és aztán tovább akartam lépni. S hogy miért pont Nyíregyházára? Jó híre volt. Meg úgy gondoltam, az a pályakezdő dolga, hogy iszonyatosan sokat dolgozzon. Az is egy lehetőség, hogy elmenni Pestre, és vinni egy lándzsát mondjuk Kamarás Iván mögött – csak éppen így a kezdő színész gyakorlatilag nem tanulja meg a szakmát, és nem is lát semmit. Ezért mentem inkább vidékre. Azzal, hogy maximum öt évet töltenék ott, nem letelepedni szeretnék, hanem tanulni, és most mégis azt mondom, ha nem jövök el, lehet, hogy ott ragadok.

Dehir.hu: Honnan különben az indíttatás? Miért éppen színész lett?

Olt Tamás: Azt mondta egyszer egy okos ember, hogy válaszd azt foglalkozásnak, ami a hobbid, és akkor nem kell soha dolgoznod... Én tulajdonképpen ezt csinálom. Szeretem a színházat, a zenét, gyakorlatilag minden alkotótevékenységet, amivel létre lehet hozni valamit. Lehet, hogy furcsán hangzik, hogy mindez azért van, mert szeretek adni, de valójában tényleg erről van szó. Mi másért is csinálná az ember? Ez a legjobb rész. Iszonyatosan jó érzés, amikor írtál egy darabot, és elképzeled, hogy majd így fogom megrendezni, itt tolom rá a zenét, a fényt, és a nézők majd itt fognak sírni... Ez egy nagyon hosszútávú pálya, szeretném magam színházi emberré nevelni, nem sima színésszé. Minden érdekel: a rendezés, a zene, de a színdarabok írása is.

Dehir.hu: Mindenhez ért?

Olt Tamás: Inkább úgy mondom, sok minden érdekel, bár van ennek egy hátulütője is, mert azt szokták mondani, hogy aki mindenhez ért, az nem ért semmihez. Nem tudom, igaz-e ez. Nem vagyok első osztályú gitáros, de ha kapok egy gitárt, órákig fogok rajta játszani, ahogy zongorával vagy harmonikával is jól elboldogulok. Volt egy balesetem, akkor leszakadt az ujjam, és vagy másfél évig nem tudtam zenélni. Addig viszont négy vagy öt darabhoz is írtam dalokat és kísérőzenét. Nem szerettem volna lekottázni az ötleteimet, ezért kértem egy zenekart, és elénekeltem vagy egy hangszeren megmutattam, ki mit játsszon... Egressy Zoltánnal összehoztunk például egy mesemusicalt, de a Peer Gynthez is írtam zenét... Volt, amikor arra mentem be a színházba, hogy kiírták az olvasótáblára, én csinálom a zenét. Kérdeztem is, hogy ez kinek jutott eszébe... Nyilván azért találtak meg ezek a lehetőségek, mert amikor odakerültem Nyíregyházára, rögtön csináltam egy színészzenekart.

Dehir.hu: A zene mellett a film is foglalkoztatja. Ott van például a Jászai vírusvideó, amiben egy hatalmas kőgolyó agyonüt néhány debreceni színészt...

Olt Tamás: Van nagyon sok filmötletem, ez viszonylag egyszerűen született, tulajdonképpen viccből, telefonnal... Egy próba szünetében forgattuk le Bakos-Kiss Gáborral. Aztán feltettem a YouTube-ra. Nagy örömmel vettük észre, hogy megjelent róla egy írás a Dehiren, és ennek hatására két nap alatt jó sokan megnézték a videót, meg elfogytak a jegyek még azokra az előadásokra is, amelyek elmaradtak.

Dehir.hu: Van jó színház Magyarországon?

Olt Tamás: Van, hogyne. Az a debreceni is. Minden olyan színház jó, amelyik nem kiszolgálni akar. Van olyan színház Magyarországon, ahova új igazgató került, és már lehet tudni, hogy a következő évadban olyan darabok lesznek műsoron, mint a Marica grófnő, a Csárdáskirálynő, a Fekete Péter, a Furcsa pár... Az rendezi majd az összes operettet, aki a színházat is igazgatja, és ő játssza az összes főszerepet is... Ennyi erővel akár csinálhatna cirkuszt is. A kultúrának olyan perifériája a szórakoztatás, amiben a televízió eléggé ott van, tehát azzal nekünk már nem kellene foglalkozni.

Dehir.hu: Ha viszont nem szórakoztató a színház, akkor milyen legyen? Mondjuk bemegy-e a néző a kísérleti színház előadásaira?

Olt Tamás: Be, ha az tényleg színvonalas. Az a lényeg, hogy szakember csinálja, és ne blöfföljön, ne önkielégítést műveljen a színpadon, hanem akarjon valamit mondani, és ne az legyen az üzenete, hogy nem érdekelsz, néző, egyébként meg azt csinálok, amit akarok...

Dehir.hu: Debrecenben viszont egy színház van, annak kell mindenféle nézői igényt kell kiszolgálni. Milyenek ezek a nézők?

Olt Tamás: Én úgy látom, kiéhezettek arra, hogy önfeledten hátradőlve szórakozzanak egy kicsit. De közben el vannak kényeztetve, mert hihetetlenül színvonalas kultúrát kapnak. Európában sincs még egy ilyen színház, nemhogy Magyarországon, ahol ilyen világhíres rendezők dolgoznak, mint Purcarete, Bubien, Rizsakov, Troickij. Ha ezekből egyet-egyet megkap egy ország nemzeti színháza egy évadban, az már boldog lehet... Szakmailag szerintem ma a Csokonai Színház Európa – és nem is csak Magyarország! – egyik legizgalmasabb színháza. Ez is egy válasz különben arra, miért jöttem, ide, Debrecenbe..

Dehir.hu: Milyen volt az első évada? Mennyire kényeztették szerepekkel?

Olt Tamás: Arra készültem, amikor eljöttem Nyíregyházáról, hogy a nulláról fogok indulni, és majd végigstatisztálom. Esetleg kapok egy mellékszerepet. Ezzel szemben kezdtem a világhírű Silvio Purcaretevel a Scapinban, ahol a szolga kétmondatos szerepét kaptam. Nem értek egyet azzal, hogy nincs kis szerep, mert ezt csak a kis színészek találták ki... Van kis szerep, és azt is meg kell tudni csinálni. Ugyanakkor inkább statisztálok Purcarete mellett, minthogy egy olyan rendező keze alá dolgozzak, akinél már eljátszottam minden főszerepet ötször. Aztán Heródest alakíthattam a Máriában, majd be kellett ugrani a Világvége szerelembe. S amikor azt hittem, hogy ennyi, akkor még jött a Jászai.

Dehir.hu: Mi lesz a folytatás? Látja már?

Olt Tamás: A következő évadban a Bolha a fülbe című darabbal kezdünk, ami Feydeau, irdatlanul vicces és zseniális. Vidnyánszky rendezi majd, és már alig várom, hogy benne legyek, mert biztos, hogy nem egy silány bohózatot látunk majd, viszont mégis szórakoztató lesz.

x

Dehir.hu: Elégedett?

Olt Tamás: Teljes mértékben. Más kérdés, hogy úgy érzem, mintha el lenne szigetelve a színház Debrecenben. Nem érzem, hogy közügy lenne. Nyíregyháza például véres kardként tolja maga előtt a színházát. Ott kulthelyet csináltak belőle, a nyíregyháziak ismerik a színészeiket és örülnek, ha találkoznak velük az utcán. Nyitni kellene, és sokféle közönséget megszólítani. Amit a magam részéről megtehetek ennek érdekében, hogy írtam egy darabot, amivel a főiskolásokat, egyetemistákat szeretném megszólítani, meg egy másikat is, ez utóbbit Absynth címmel. Már el is kezdtünk  próbálni Szűcs Nellivel meg Bakos-Kiss Gáborral – az Abszint akár be is kerülhet a jövő évad műsortervébe.