Helló, idegenek! Kik vagytok, honnan jöttetek és mit akartok?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2016.11.13. 09:06 | Frissítve: 2016.11.13. 21:18
Debrecen – Az Érkezést már most esélyesnek tartják, hogy bezsebeljen néhány Oscart. Lehet szuperhős egy nyelvész? Kritika.
Képzeljék el, hogy Debrecen felett megjelenik egy 450 méteres, leginkább kagylóforma tárgy, s ott lebeg ég és föld között. Olyan, mint valami monumentális kődarab. Mi lenne akkor? Hogy reagálna a lakosság? A katonaság? Mit tenne a kormány? Mit éreznénk, mi járna a fejünkben? Kitörne a pánik? Menekülnénk? Hova? Vagy próbálnánk felvenni a kapcsolatot azokkal az idegen lényekkel, akik ezzel az űrhajóval érkeztek? Mit mondanánk nekik? Milyen nyelven üzennénk? Matematikai képletekkel állnánk elő? Vagy egyszerűen odaintegetnénk, hogy helló, idegenek, kik vagytok, honnan jöttetek és mi a szándékotok a Földön?
Nos, nagyjából ez a fő csapás Denis Villeneuve filmjében. Igazi, okos sci-fi, amiből évek óta nagy hiány van. Fantasztikus filmek még csak-csak akadnak, de a tudományos vonal rendszerint elmarad. Az idegenek régóta izgatják a filmesek fantáziáját is. Emlékeznek még a kis krumplifejű ET-re, aki „hazatelefonált”? Cuki kis rondaság volt. A Csillagközi invázió szörnyei: gusztustalanok. Az Alien-sorozat Giger tervezte lényei már a horror felé tolták át a műfajt. A Függetlenség Napjának látogatói pedig bármennyire hátborzongatóak, alapvetően egy vicces mozit kaptunk 20 éve, ahol két fickó megmentette a világot. Reális? Frászt. S persze, ne tekintsünk el a szokásos abszurd hibától sem: jön az idegen űrhajó, behatolnak a földi hősök, hipp-hopp, rácsatlakoznak az űrlények számítógépére és máris megy a kommunikáció a kultúrák között. Miközben ha most elénk tenne valaki egy C64-es gépet, azt se igen tudnánk kezelni… Pedig harminc éve még az volt a csúcsmodell, s nem is idegen, hanem földi cucc.
Az Érkezés az ismert sci-fi szerző, Ted Chian egy 1998-as novellája alapján készült. Ám egyáltalán nem poros, nem (ötlet)szegényes, nem az a fajta film, amin mosolygunk, milyennek is képzelte majdnem húsz éve a hozzánk képest már nem is olyan távoli jövőt. (Azért rossz hírem van sokak számára: az igazán hard sci-fik kedvelői továbbra is elsősorban a könyvek birodalmában fognak zseniális műveket találni még ma is, mert egy fizikai vagy biológiai sci-fit nem lehet a film nyelvére lefordítani – ahogy Rejtő Jenőt sem…)
A kérdés alapvetően egyszerű: mi van, ha találkozunk egy másik civilizációval? Hogyan kommunikáljunk velük? Támadjuk meg őket, mielőtt ők támadnának ránk? Különösen aktuálisak Stephen Hawking mostanában gyakran idézett gondolatai, aki amellett, hogy a mesterséges intelligenciát tartja a legjobbnak és a legrosszabbnak, ami az emberiséggel történhet, egy ideje határozottan veri a vészharangot: nem kellene jeleket küldenünk az űrbe, mert még találunk valakit. S ha az ide tud jönni, jó eséllyel nálunk intelligensebb lesz. Mit tettek a spanyolok az amerikai kontinens őslakóival? Lemészárolták őket, mint az állatokat. Aki fogja a jeleinket, üzeneteinket, ha idejön, meglehet, akár annyival előttünk jár, annyival fejlettebb lesz, mint mi a hangyákhoz képest. Szóval inkább csendben kellene maradnunk, mondja Hawking.
Az Érkezés alaphelyzete, hogy itt vannak, és most ki kell találni nagyon gyorsan, mit kezdjünk az idegenekkel, hogyan kommunikáljunk velük. Bár a döntést a politika, a hatalom hozza, első körben mégis a tudósok (nyelvészek, fizikusok stb.) segítségét kérik az illetékesek.
Két perc alatt ott vagyunk a sűrűjében, és örömmel tapasztalhatjuk, hogy ez a film nem törekszik olcsó megoldásokra, nem sétál bele a csapdába, nem szúrja el, amikor meg kell mutatni, milyen lények érkeztek a Földre, és milyen nyelvrendszert használnak. Nem megy át a kommersz bugyutaságok világába, itt nem függönyrojtszerű vagy démonfejű űrlények imbolyognak, akik pont úgy beszélnek, mint bármelyikünk.
Atmoszférateremtő erővel bíró zene, gyönyörű fényképezés, erős érzelmi háttér, ugyanakkor már-már nyomasztó feszültség jellemzi az Érkezést, ami úgy sci-fi, hogy nem is az űrben játszódik. Ez nem az Alfa holdbázis és nem is a Mars mentőakció. Forest Whitaker és Jeremy Renner jó színészek, de itt csak másodhegedűsök Amy Adams mellett, aki most megint egy más arcát mutatja meg. (Emlékszünk, micsoda dögös nőci volt az Amerikai botrányban?) Itt most nyelvész, egyetemi tanár, aki egyedül él egy idilli vízparti házban. Nem szuperhős. Egy ember, akit a hadsereg belerángat ebbe a kalandba, mert akár a portugál, akár a perzsa, a szanszkrit, vagy a mandarin nyelv világában is tökéletesen otthon van. Úgy tűnik, mellékesen vesztenivalója sincsen, hiszen életét szörnyű tragédia, gyermeke elvesztése árnyékolta be – bár ezt a film vége felé alaposan át fogjuk gondolni.
Ám addig izgulhatunk, hogyan alakul ez a kegyetlen versenyfutás. A politikusok ugyanis csak elvárják a tudósok szolgálatát: a döntéshozatalt megtartják maguknak. Meg fogják támadni ezeket a különös űrhajókat? Vagy sikerül elkerülni a fegyveres, és ki tudja, milyen végkimenetelű konfliktust?
Ügyesen építkezik a film, szépen gazdálkodik a térrel és az idővel, s bár olykor azt érezhetjük, kiszámítható, ez korántsincs így. A vége nem lesz olyan elkapkodott, mint az egyébként emlékezetes és majdnem korrekt Csillagok között esetében. Itt csak ülünk a moziban, s úgy érezzük, az Érkezést legalább egyszer meg kellene még nézni.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: november 15. és 23. között 20.15-től. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)