Fényről, gyerekekről és optimizmusról mesélt a díjnyertes debreceni festő
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2017.02.27. 08:21 | Frissítve: 2017.02.27. 08:29
Debrecen – Mosolyogva hagyták el Rácz Imre festőművész legutóbbi kiállítását a nézők, akiket egyszerűen „megfertőzött” itt a vidámság.
Jó évet zárt és ugyanilyen jót nyitott meg a debreceni festőművész, Rácz Imre. A „kiskossuthban” tanító rajzpedagógus legutóbbi, Színes fények című kiállítása is pozitív visszhangot kapott a közönség részéről, többen különleges élményként emelték ki a tárlat megtekintését. A pozitív szemléletű, szerény festőművész munkásságát Fekete Bori-díjjal jutalmazták tavaly év végén a szakma képviselői. Rácz Imre emellett tagja a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek is, ahol tavaly Nívó-díjban részesült. A sokoldalú alkotóval rajzszertára egyik csöndes sarkában beszélgettünk művészetről, pozitív életszemléletről, a robotok iskolába való „betöréséről” és az új témák felé kacsingató fiatalokról.
Dehir.hu: Milyen volt a legutóbbi kiállításának fogadtatása?
Rácz Imre: Nagyon örültem ennek a kismacsi tárlatnak és a Fekete Bori-díjnak is. Sokat készültem a kiállításra, sok képet festettem, sok új anyagom volt, a megnyitóra pedig nagyon sokan eljöttek, a visszhangja is egyöntetűen pozitív volt.
Dehir.hu: Mikor került előtérbe festészetében a fény misztikuma?
Rácz Imre: Belülről jött talán a fénnyel való foglalkozás. Kötődöm ehhez a vidékhez, a Hajdúsághoz és szülővárosomhoz, Hajdúböszörményhez. Megragadtak a nagy fák, a házak, a megjelenő árnyékok a kerítéseken, így került a fény a középpontba. Ezután tudatosan elkezdtem foglalkozni a fény természetével, ábrázolásával.
Dehir.hu: Hogy lehet vizuális módszerekkel elérni azt, hogy szinte ragyogjon a vásznon ez a fényábrázolás?
Rácz Imre: Különböző képzőművészeti eszközök segítségével: tónus-, minőségi- és mennyiségi kontraszt is szolgálja ezt a célt. Ezekkel kell játszani ahhoz, hogy kiemelkedjen a kép magja. Mindig van az alkotásnak egy olyan központi része, amelyet éltetni kell, s amelyre építeni kell. Nagyon szeretem azt, amikor egy festményen sok szín tűnik fel, igyekszem színben gazdag képeket festeni. Úgy vélem, hogy amikor a fény megvilágít egy felületet, az gazdagabbá válik, pici árnyékok és színek is megjelennek ilyenkor. Ezekre igyekszem építeni a képeket.
Dehir.hu: Valószínűleg ennek köszönhető az, hogy vidáman távoztak a kiállítását megtekintők.
Rácz Imre: Talán. Valószínűleg a fényt mindenki szereti. A fény optimizmust és gazdagságot áraszt, feltölti az embereket. Nem véletlenül utaznak déli országokba a nyaralni vágyók, még télen is. S amikor a nap elbújik hetekre, nagyon várjuk, hogy újra süssön.
Dehir.hu: Az ön személyiségének megnyilvánulása is ez a fajta optimizmus?
Rácz Imre: Igen, úgy gondolom, pozitív szemléletű ember vagyok. Keresem azt, hogyan lehet valamit megoldani, igyekszem optimistán hozzáállni a világhoz. Úgy érzem, ez sok mindenben segített is.
Dehir.hu: Valószínűleg ez a szemlélet jellemző az oktatási stílusára is, hiszen tavaly Fekete Bori-díjban részesült.
Rácz Imre: Erre törekszem. Fekete Borbála egy nagy rajzpedagógus és festő volt, az ő munkásságát gondozza egy kuratórium. Ők azokat díjaznak, akikről úgy vélik, méltó folytatói Fekete Bori munkásságának. Azért is választhattak engem, mert a rajz területén szaktanácsadó vagyok, összefogom immár 22 éve a rajztanárok munkásságát, versenyeket szervezek, alkotó pedagógusokat segítek, kiállításokat nyitok meg. Szaktanácsadóként gyakran keresnek meg olyan kérdésekkel, hogy mi a véleményem bizonyos szakmabeli dolgokról, ezért is kerülhettem a látótérbe. Az optimizmust hogyan is tudom átvinni az oktatás területére? A versenyeken, a kiállítások szervezésében nyilvánul ez meg.
Dehir.hu: 37 éve oktat. Hogy látja, mennyit változott a gyerekek hozzáállása az évtizedek során?
Rácz Imre: Sokat változott a gyerekek világa, hiányolom manapság a meséket a repertoárjukból. Régen nagyon sokszor maguktól hozták fel, arra épültek az alkotásaik. Manapság a számítógépes játékok, a technikai eszközök felváltották a magyar népmesei világ helyét. Nagyobb energia kell ahhoz, hogy a mesék irányába tereljük őket. Szívesen foglalkoznak a robotvilággal, a játékprogramokban látott képi világgal. Érzelmileg másabbak ők, de ehhez nekünk, felnőtteknek kell alkalmazkodnunk, megkeresni a lehetőséget, a kapcsolódási pontot a gyerekekkel. Sokféle anyagot és eszközt kell a kezükbe adni, kísérletekkel bevonni őket. Van, aki mintázni szeret, míg más a rajzolást, a krétát, az ecsetet részesíti előnyben. Ez sikerélményt ad nekik. A gyerekekben van egy természetes őszinteség és gazdagság, ezzel kell dolgoznia a pedagógusoknak.
Dehir.hu: Volt már arra példa, hogy az ő műveiket is kiállították?
Rácz Imre: Nagyon sok helyen már, kiemelek egyet ezek közül: a mi gyerekeinknek volt nagyszabású kiállítása a Debreceni Egyetemen három alkalommal, ott mintegy négyszáz diák rajzát mutatták be. De láthatta már a közönség a gyerekek rajzait a Malomparkban is, valamint az iskola folyosóin is. A kiállításszervezés eszköz a tanár kezében, ezzel ösztönözheti, motiválhatja az alkotásban.
Dehir.hu: Mivel lehet manapság leginkább motiválni a gyerekeket emellett?
Rácz Imre: A tanárok attól szenvednek, hogy kevés az óraszámuk, heti egy rajzórát adnak le a gyerekeknek, akik nem tudnak ezáltal annyira elmélyülni a munkában, nehezebb így őket sikerélményhez hozzásegíteni. Elméletalapúvá vált a rajzoktatás. Én szerencsés helyzetben vagyok: heti másfél órát meg tudok tartani. Így lehet motiválni a gyerekeket. Ha sikerül egy munka, szívesen hazaviszik vagy lefénymásolják a tanulók a műveiket. Próbálom gyakorlatiasabb irányba elmozdítani az oktatást: van, hogy kubista hatásra készülő képet készítünk, máskor a szürrealizmus a kiindulási pont.
Dehir.hu: Milyennek látja Debrecen kulturális életét?
Rácz Imre: Debrecen igyekszik megjeleníteni a képzőművészetet: vannak tárlatok és bemutatkozási lehetőségek. A minap hallottam, hogy a Hortobágyi Művésztelepet is fel akarják újítani. A művészek persze mindig egy kicsit „elégedetlenek”, de én ezeket a változásokat is pozitívan szemlélem.
Dehir.hu: Milyen jövőbeli tervekkel folytatja a munkát?
Rácz Imre: Az a célom, hogy a rajztanítást visszább fogjam a koromnál fogva – hiszen lassan 60 éves leszek –, az alkotást pedig előtérbe helyezzem. Többet szeretnék festeni, és több kiállítást is tartanék. A színekkel való foglalkozásom és a gondolkodásom kiteljesedésére törekszem. Látok ebben irányokat és utakat, ezeket szeretném körbejárni. Mondhatni, mindenki tervezi a nyugdíjba vonulását. Ezt viszont úgy kell elképzelni, mint egy új pályaválasztást. Erre fel kell készülni, elő kell készíteni. Fokozatos átmenetet kell kiépíteni ebben, és talán ezt már el kell kezdenem. A családdal is többet szeretnék foglalkozni: már három unokám van.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)