Két Jancsi, Iluska meg a világot jelentő deszkák a Nagyerdőn

---

Debrecen – Feltámasztotta Petőfit hőseit a PG Csoport frontembere. Londonból Debrecenbe érkezett Kukorica Jancsi. Kritika.

---

Harminc év? Őrülten nagy idő. Harmincegy pláne. Minden megváltozik ennyi év alatt? Vagy minden ugyanaz marad? Nincsenek szabályok erre. Az biztos, hogy innen visszanézve úgy tűnik: az 1986-ban alakult PG Csoport és frontembere, Jantyik Zsolt következetesen járta a maga útját. Ahogy változott a zenéjük, ahogy változott a szövegvilág, ahogy cserélődtek a sejtjeik is (hétévente, ugye, ami eléggé mesés szám!), eljutottak a kezdeti tarka undergroundtól az alföldi zenén át egészen Petőfi Sándorig. S végig ugyanazok maradtak. Vagy majdnem.

Az Ezüstbojtárról a Dehiren még 2014-ben adtunk először hírt, akkor nyilatkozta Jantyik Zsolt, hogy újragondolják a 170 éves János vitéz történetét. A feladat nagyívű, az ötlet szokatlan volt, és megannyi kérdést felvetett. Az 1845-ben megjelent, és rendhagyó hangulatú Petőfi-művet lehet-e aktualizálni? Lehet-e újragondolni? Jantyik Zsolt, aki dalszövegíróként is ismert, merészen nyúlt az eredeti vershez és újraírta, áthelyezte a cselekményt a mai korba. A Jantyik-féle elbeszélő költemény hőse Londonban próbál szerencsét, ott robotol, s ott szeret bele egy éjszakai csehóban melózó szépségbe, Iluskába. S miután a lány munkaadóját, a bártulajdonos banyát rendesen leosztja, onnan keveredik Rotterdamba, ahol orosz maffiózókra gyújtja rá a házat. Aztán katonának áll, és kivívja az öreg király elismerését, aki egy kincsekkel teli repülővel küldi haza. Ám hiába keresi falujában szerelmes Iluskáját: ahogy rácsodálkoznak a helyiek, bizony, nem olvasta Jancsi a Facebookon, hogy a drága lány – meghalt. Sírjáról rózsát szakít, úgy indul el az óriások országába, majd megkeresni a tündérek honát…

A versfolyamhoz hangulatos dalok születtek, az Ezüstbojtár első változata pedig 2015-ben került színre a PG zenéjével az Esztergomi Várszínházban, s már akkor is Horányi László volt a narrátor. Idén június 22-én a debreceni közönség is találkozhatott ezzel az új János vitézzel. Ihletett helyen, az árnyas fák sűrűjében megbúvó Nagyerdei Szabadtéri Színpadon tartották a premiert, ahol szöveg, zene és színpadi játék randevúzott.

Ha a néző koncertre ül be, akkor elvárja az iszonyú hangerőt, az energiák szuperszonikus robbanását. Ezúttal erre nem volt szükség: sem Petőfi, sem a János vitéz nem igényelte ezt. Viszont játékra szükség lett volna. Fekete Péter igen visszafogottan álmodta meg ezt a színpadi produkciót. A világot jelentő deszkákon helyet foglaló zenekar és a narrátor mellett tulajdonképpen két Jancsi (Sárközi Tamás és Pataki Zoltán), valamint a szépséges Iluska szerepében labdákkal gurigázó Mészáros Ibolya tűnik fel csak.

A háttérben folyó vetítés az elején jó ötletnek tűnt, ám egy idő után azt éreztük: a rajzok nem elég viccesek, de nem is igazán költőiek (vagy művésziek), a diafilm pedig nem a jelen modern médiuma. Tagadhatatlan, hogy azoknak a szívét, akik a hatvanas és hetvenes években voltak gyerekek, megdobogtatja. Ám a mai tizen-, huszon- és harmincévesek szemszögéből nézve pont annyira a távoli múlt része, mint Petőfi. (Aki ellenben tananyag.) S bárhogy erőltetjük magunkat, nem áll össze, hogy mi köze a két Kukorica Jancsi – egyébként pazar! – zsonglőrködésének ehhez az egészhez. A diavetítés pedig, mint központi szervezőerő azért is veszélyes, mert a képek mellett az Ezüstbojtár szövegét is látjuk. Ami nem lenne baj, de így kiugrik, hogy a narrátor időnként félreolvas, illetve a szöveg központozásához képest olykor eltérő hangsúlyozással.

Pedig az alapötlet jó, és a PG Csoport is hozza a formáját: Erdős-Tóth Fruzsinával kiegészülve olyan dalokkal állnak elő, melyeket a közönség biztos, hogy szívesen hallgatna még. Mondjuk egy jó koncerten, ahol mellékesen fel-felhangzanak az Ezüstbojtár sorai is.

Nem az az első alkalom, hogy a PG Csoportot színházban láthattuk-hallhattuk: a Világvége szerelem izgalmas, formabontó produkció volt. Azt Vidnyánszky Attila rendezte 2011-ben. Bennem végig ott mocorgott ezen az estén: vajon mit hozott volna ki az Ezüstbojtárból egy olyan fiatal és tehetséges színházi ember, mint az ifjú Vidnyánszky Attila.

További részleteket a Csokonai Színházhonlapján, itt olvashat a Ezüstbojtárról!