Ezt ajánlja a debreceni irodalomtudós azoknak, akik „bekuckóznának” karácsonykor

---

Tudták, ki indította el a karácsonyi könyvek trendjét? S hogy mit keresnek a karácsonyi történetek a krimik között? Vagy mi lehet kiemelten fontos a debreceni olvasóknak ilyenkor? Fazakas Gergely Tamással beszélgettünk.

---

A karácsony varázsa a világ számos művészét, köztük az irodalom nagy alakjait is megihlette. Az evangéliumtól a verseken át a prózairodalomig számos műfajban jelenik meg az ünnep. Fazakas Gergely Tamással, a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének igazgatójával arról beszélgettünk, hogyan és milyen irodalmi műfajokban találkozhatunk a karácsonnyal, valamint mennyire elterjedt ünnepi program az olvasás. Az irodalomtörténészt arról is kérdeztük, milyen olvasnivalót ajánl a szeretet ünnepére.

Illusztráció (Fotó: Pixabay/Sibusky)

Dehir.hu: Ha karácsonyi irodalom, akkor szinte mindenkinek Charles Dickens jut eszébe. Ő indította el a karácsonyi könyvek „trendjét” vagy ez korábban kezdődött?

Fazakas Gergely Tamás: A szűkebb értelemben vett modern prózairodalmat tekintve a téma valóban Dickens Karácsonyi ének című 1843-as kisregényével kezdett terjedni. A szerző szinte turnézott Angliában a könyvével, mely az evangélium üzenetét áttételes módon, saját kortárs környezetébe helyezve mesélte el. Színvonalas felolvasásainak óriási népszerűsége volt, így Dickens hozzájárult ahhoz, hogy felelevenítődjék a karácsony ünneplésének családi hagyománya. Ugyanis az angol ipari forradalomtól fogva, a városi központokba történt beköltözések miatt megszakadtak a tradíciók. Hasonló játszódott le a kontinens országaiban is, ezért – különösen Németországban – a 19. században tudatosan igyekeztek megformálni az evangélikus és a katolikus polgárság családi ünnepének karácsonyi szokásrendjét.

Ebben fontos szerepe volt a könyvek ajándékozásának, ráadásul a németeknél már Dickens kisregényéhez képest is korábban, 1819-ben megjelent egy hasonlóan népszerűvé váló karácsonyi történet: E. T. A. Hoffmann Diótörő és Egérkirály című allegorikus evangélium-parafrázisa.

Dehir.hu: Mennyire elterjedt az irodalomban az ünnepi időszakban játszódó történetet?

Fazakas Gergely Tamás: A karácsonyról valójában nem csupán a modern prózában írtak. Azt követően, hogy a 4. századtól a keresztények Európa-szerte megemlékeztek Krisztus születéséről, illetve a 9. századtól, amikor kiemelkedően fontossá vált az ünnep, ez lett az irodalomtörténet egyik legmeghatározóbb témája. Igaz, nehéz elválasztani egymástól a képzőművészetet, a hangszeres zenét, az énekelt himnuszokat, valamint a prédikációirodalmat, mert mindez szorosan összefonódott a karácsonyi liturgia keretében. A hatalmas szövegtengerből két karácsonyi műfajra hívnám fel a figyelmet. Egyrészt a sok ezer latin, illetve anyanyelvű (így már a 15. század végétől magyar) Mária- és Krisztushimnuszra, amelyek számtalan változatban, kibővítve beszélték el Jézus bibliai születéstörténetét. Másrészt emlékeztetek a betlehemes játékokra, amelyek ősei a liturgia keretében voltak láthatóak. Ilyen volt például az angyalok és pásztorok játéka a karácsony éjjeli mise keretében, a 11–12. századtól számos példa van erre Európa-szerte. A legrégebbi ránk maradt magyar nyelvű betlehemes 17. század közepi, Váradon adták elő, talán Dengelegi Bíró Péter református lelkész írta.

Dehir.hu: Mára pedig már számos irodalmi műfajban találunk karácsonyi témájú történetet, akár a horror- vagy a krimiirodalomban is…

Fazakas Gergely Tamás: Nem áll távol a horrortól például Hoffmann már említett elbeszélése, nem véletlen, hogy a francia Alexandre Dumas sokat finomított a történeten. A fantasy világára ismerhetünk Tolkien Karácsonyi levelek című novellafüzérében: a gyűjtemény a szerző Karácsony apó nevében, a saját gyermekeinek küldött, két évtizeden keresztül írt és illusztrált leveleit foglalja magában. Aki nyomozásra vágyik az ünnepek idején, annak Agatha Christie ilyen témájú novellái mellett (Adventi krimik a Helikon Kiadó válogatásában) Poirot karácsonya című regényét javaslom.

Dehir.hu: A karácsony gyakrabban előforduló téma, de vajon a szilveszter, az újév is megjelenik az irodalomban?

Fazakas Gergely Tamás: Régebben az adventtől vízkeresztig tartó időszak egészét karácsonyi ünnepkörnek nevezték. Ennek népszokásai, a kapcsolódó szöveg- és dallamkincs igen gazdag volt a kereszténységben. A latin nyelvű biblikus-liturgikus hagyomány – különösen a reformációt követően – anyanyelvű átdolgozásokban élt tovább. Esztergomból tudunk egy korai, 11. századi, ún. csillagjátékról: ezt a liturgikus drámát kiskarácsonykor, azaz vízkeresztkor adták elő. Később a népi áhítatigénynek is megfelelő játékok formálódtak, ezeket a 17–18. századi katolikus és evangélikus iskolák diákjai vitték színre. Vízkeresztkor előadott darabokban az adománygyűjtés motívuma is megjelent, a három király vagy keleti bölcs ajándékaira emlékezve. Mindezekből alakultak ki az anyanyelvű népies játékok: lassan elszakadva a liturgia közegétől. A betlehemesek a 19-20. századi szépirodalomban is feltűnnek, például Tamási Áron kedves elbeszélésében, a Karácsonyi pásztorocskákban, amelyben 12 székely fiú karácsony vigíliáján betlehemezni megy a lányos házakhoz. Nemrég jelent meg a Karácsony ideje: Magyar írók novellái adventtől vízkeresztig című kötet, ebben Gárdonyi Géza, Kosztolányi Dezső, Sík Sándor, Tamási Áron, Fekete István, Cs. Szabó László, Lázár Ervin, Szabó Magda, Tar Sándor és mások válogatott elbeszéléseit olvashatjuk az egész ünnepkörből.

Dehir.hu: Ilyenkor talán több ideje van az embernek pihenni, mit tapasztal, mennyire választják „programként” az olvasást az ünnepkor az emberek?

Fazakas Gergely Tamás: Régi hagyománya van a bekuckózó olvasásnak. Kempis Tamás, a 15. századi ágostonos szerzetes neve alatt maradt fenn az a mondás, hogy „mindenben nyugodalmat kerestem, de csak egy sarokban, könyvvel a kezemben találtam rá”.

A Szentírás és a szépirodalom olvasása is egyszerre aktív szellemi munka és érzéki tapasztalat, pihentető és felindító hatású cselekvés: mindez a karácsonyi ünnepkörben ma is nagy jelentőségű.

A karácsonyfa alatt két művet bizonyosan kézbe fogok venni. Egyrészt újraolvasom Truman Capote amerikai író Karácsonyi emlék című 1958-as novelláját, amely egy 60 körüli asszony és távoli unokatestvére, a 7 éves Öcsi szoros rokoni-baráti kapcsolatáról, önzetlenségéről, közös álmaikról, az ajándékozás csodájáról szóló felemelő történet. Valamint végre elolvasom az általam nagyon kedvelt kortárs skót író, Ali Smith Évszakok-kvartettjének Tél című, magyarul tavaly megjelent kötetét, amely Dickens klasszikus könyvének is egyfajta újraírása.

Dehir.hu: Milyen olvasnivalót ajánlana azoknak, akik „bekuckóznának” karácsonykor?

Fazakas Gergely Tamás: Aki 20. századi versekre vágyik, annak szinte kimeríthetetlenek a lehetőségei, a magyar irodalomból is. Érdemes megfigyelni, hogy a karácsonyi költészetben meghatározó a gyermekies hang, vagy a gyermekekkel, egyszerű pásztorokkal azonosulni próbáló, arra vágyó felnőtt nézőpontja. Ady Endre (Kis, karácsonyi ének és Harang csendül), valamint Juhász Gyula (Rorate és Karácsony felé) verseitől kezdve József Attila (Betlehemi királyok) és Dsida Jenő (Itt van a szép karácsony) költeményein át Pilinszky Jánosig, akinek talán legszebb karácsonyi verse A fényességes angyal is.

Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes karácsonyi és szilveszteri történetei nemrég jelentek meg önálló kötetekbe rendezve. Az 1920-as években mindketten az Est, a Pesti Napló és a Színházi Élet december végi számainak hasábjain közölték felkérésre írott, de igen kiváló elbeszéléseiket: ezeket a fiatalabbak és az idősebb olvasók is élvezni fogják.

Számunkra, debrecenieknek különösen fontos karácsonyi kötet Borbély Szilárd betlehemes misztériumjátéka, a Míg alszik szívünk Jézuskája.

A szövegre hatottak a már emlegetett régi betlehemesek és himnuszok. Sajátos dráma formálódik a földre pottyanó Mihályka és Gáborka arkangyalocskákkal, akik a Földön a Mennyből elcsatangolt Jézuskát keresik, és találkoznak a csodából alig valamit felfogni képes Máriával, Józseffel, és a ritmusra iázó Szamárkával, bégető Báránykával. Meg Halálkával is, aki Jézus halálát jósolja az állapotos Máriának. A Borbély-szöveg egyszerre képes magába foglalni a gyermeki humort és az üdvtörténet megrendítő eseményeit.