Ez Axl Rose-nak is bejött: Debrecenben járt a népszerű gyermekkönyvek szerzője
Szerző: Petró Enikő | info@dehir.hu Közzétéve: 2018.11.25. 09:30 | Frissítve: 2018.11.28. 08:25
Debrecen – „Minden könyvem a saját gyermekem” – mondja az író, aki nemcsak a könyveiben, hanem a valóságban is megtalálja a közös hangot a gyerekekkel. Interjú.
Közel 400 előadás van már a háta mögött, a leghíresebb könyvsorozatának, A Howard Matheu különös eseteinek már a hatodik történetét olvashatja a közönség. Írt már óvodásoknak, kisiskolásoknak és a tinikor határára lépőknek is könyveket. Készített már hangoskönyvet és olyan mesét is, amely az olvasás öröme mellett színezővel is szórakoztatja a gyerekeket. Írásról, olvasásról és inspirációról is kérdeztük Kovács Attilát, vagyis Holden Rose írót debreceni előadásai után. (Az író a Méliusz Józsai Fiókkönyvtárában, a Méliusz Központi Könyvtárában és a Méliusz Tócóskerti Iskolai és Gyermekkönyvtárában találkozott olvasóival.)
Kovács Attila
Dehir.hu: Mi az, amivel meg tudja ragadni a gyerekek figyelmét az előadásokon?
Kovács Attila: Valami olyannal, amit eddig nem tudtak. A legtöbb gyereknek nincs meg az a rálátás, mint ami például az én fiamnak már elejétől kezdve természetes: ő tudja, mi kell ahhoz, hogy megszülessen egy könyv, egy novella, hova kell pályázni, kinek az ajtaján kell kopogtatni. Ez nekem sem volt meg tinédzser koromban, nagyon kemény munkával tudtam csak megszerezni ennek az egy szónak, a rálátásnak a titkát. Erről szólnak az előadásaim és ez tetszik a gyerekeknek, mert ez egy olyan dolog, amit tényleg nem tanítanak az iskolában.
Dehir.hu: Mivel tudja ugyanezt a figyelmet kivívni a könyvekben?
Kovács Attila: A gyerekek nem olvassák el azt, ami nem érdekli őket. Az én könyveim sem feltétlenül biztos, hogy lekötik a figyelmüket. Válogatniuk kell a könyvek között. Mindenkinek el kell döntenie, hogy melyik írónak tetszik a stílusa, és kié nem. Olvastam már olyan könyvet, amelyért minden író ismerősöm rajongott, én viszont nem jutott tovább a harmincadik oldalnál. Egyszerűen nem tudott az lekötni, ami le volt írva, viszont van olyan könyv, amit a kezembe veszek és azonnal tudom, hogy ezt végig fogom olvasni.
A legújabb könyvem, amely a Holtidő címet kapta, rögtön egy izgalmas, akciódús jelenettel kezdődik, mégis kaptam olyan visszajelzést, hogy nagyon vontatott a történet eleje.
Valakinek túl lassú a tempó, és sokáig tart mire elérünk oda, hogy megismertessem vele a világot. Ezen túl kell lendülni. Elhelyezhettem volna ezt a történetet a mai Budapesten, és akkor nem kéne elmagyarázni a világot, akkor lendületesebb lehetne, de én egy képzeletbeli helyszínt akartam megjeleníteni. Akinek nincs türelme megvárni, hogy felépítsd a világot, búcsút kell tőle mint olvasótól venni, majd elolvas egy másik könyvet. Én akcióval, pörgős eseményekkel igyekszem megfogni a gyerekeket, és nagyon sok mindent elhagyok, ami nem érdekli őket. Egyszer kaptam egy visszajelzést egy kritikustól, hogy nagyon szerette az egyik Howard Matheu-történetet, de őt még nagyon érdekelné, ki volt az antagonista, az ellenfél, és mi volt az indítéka. Viszont ez sem a kilencéves főszereplőt, sem az olvasókat nem izgatta különösebben. Így nem írtam bele azt, ami nem érdekelné ezt a korosztályt.
Dehir.hu: Tervez felnőtteknek szóló regényeket írni?
Kovács Attila: Egyelőre maradok az ifjúsági könyveknél, de szeretnék a jövőben felnőtteknek is írni. Viszont pillanatnyilag ki vagyok ábrándulva belőlük, így ez még csak terv. Inkább most olyan dolgokat szeretnék írni, amik kompatibilisek az előadásaimmal.
Dehir.hu: Azt mondják, gyerekeknek írni az egyik legnehezebb feladat.
Kovács Attila: Az egyik legproblémásabb része az ifjúsági irodalom írásának, hogy
gyerekeknek írsz, de szülőknek adsz el. Meg kell találni azt az egyensúlyt, hogy a szülő értékesnek tartsa, amit megvesz, a gyermeke pedig érdekesnek.
Szükség van egy fajta empátiára és érzékenységre. Ha ezek megvannak, akkor tudsz gyerekkönyvet írni. Ha nincsenek meg, akkor az ember annyi előadásra megy el, amennyire akar, nem fog tudni ilyet írni. Vagy tudsz beszélni a gyerekkel, és a kicsik is szeretnek téged, figyelnek rád, vagy nem. Ezzel persze nincs baj. Különböző típusú emberek léteznek, érzékenység kérdése, ki hogyan viszonyul a gyerekekhez. Amikor azt a részt írtam, hogy Howard Matheu-nek magyarázza a nagypapája, mi a halál, akkor ezt úgy kellett megfogalmaznom, hogy egy 9-10 éves is értse. Vagy mikor ugyanennek a kisfiúnak az apukája mesél a kábítószerekről, azt is úgy kellett leírni, hogy működjön. Elképzeltem, hogy én hogyan magyaráznám el a Howarddal egyidős fiamnak, hogy ne ijesszem meg, de a legfontosabb dolgokra fókuszáljak. Kicsit félve, de elküldtem ezt a témát a kiadónak, hogy vajon szerintük belefér-e a könyvembe. A válaszuk az volt, hogy ezt a témát nem lehet eléggé korán kezdeni. Igazuk volt, sok pozitív visszajelzést kaptam ezzel kapcsolatban.
Dehir.hu: Miben más gyerekeknek írni, mint felnőtteknek?
Kovács Attila: Én gyerekeknek is olyan történetet mesélek, mint amilyeneket a felnőtteknek is elmesélnék, csak egyszerűen elhagyom azokat a felesleges sallangokat, amelyek a gyerekeket nem érdeklik. Amikor ugyanazt a sztorit elmondod egy felnőttnek és egy gyereknek, megfigyelheted, mi az, amit az egyiknél kiemelsz, a másiknál nem. Például: megugatott egy kutya és majdnem kiugrottam a busz elé. Ha a gyerekednek meséled, elmondod, hogy az a kutya ilyen kicsi volt, fekete volt a füle, mert őt érdekli, hogy nézett ki az az állat. Ha egy felnőttnek meséled, őt nem fogja érdekelni, milyen volt a kutya, inkább az, hogy vicsorgott, ugatott. Ő arra a hatásra kíváncsi, ami megijesztett. Egy izgalmas, érdekes történetet gyermeki hozzáállással mesélsz el ifjúsági könyvekben. Ráadásul én
minden könyvemet egyes szám első személyben fogalmaztam, így úgy is érezhető, mintha egy gyerek mesélné a történetet.
Van egy kislány az egyik könyvemben, aki naplót vezet és gyermeki megfogalmazással írtam le, ami a naplóban olvasható. A szerkesztő viszont kijavítgatta, szinonimákat írt bele, ezzel kitörölte a poént. Aztán persze megbeszéltük, és az eredeti formájában került bele a könyvbe.
Dehir.hu: Mennyire szeretnek olvasni azok a gyerekek, akikkel találkozik?
Kovács Attila: Ma sincs kevesebb gyerek, akinek kedve van olvasni, mint régen. Egyszerűen könnyebb monitorokon keresztül tudáshoz jutni. Az emberek összekeverik azt, hogy mit jelent információkat szerezni, és mit olvasni. Azt kell megérteni, hogy nem azért kell olvasni, hogy minél több tudáshoz jussunk. Minek már ennyi tudást tárolni, mikor bármire rá lehet keresni az interneten? A tudást tudni kell, hogyan használjuk fel, ehhez viszont az agyunkat meg kell tanulni használni. Ezt pedig nem lehet máshogy, csak olvasással. A legjobb, ha a gyerek jól szórakozik olvasás közben, mert így válik rendszeres olvasóvá. Akinek nem sikerült még ezt felismernie, azt kell eljuttatni idáig. Nincs erre képlet, hogy melyik gyerek szeret olvasni. Van, ahol az egész osztály együtt olvas a tanár nénivel, de olyat is láttam már, ahol senkit nem lehetett rávenni. Voltam már olyan könyvtárban, ahol nem szerették, ha gyerekek kölcsönöznek ki könyveket, mert olyan állapotban hozzák vissza, hogy arra nincs szó.
Ezekben a családokban nem tisztelik a könyveket. Ilyenkor teljesen más megközelítést kell alkalmazni. A lényeg az, hogy még alsó osztályokban kell megértetni velük, hogy az olvasás mennyire fontos.
Dehir.hu: Azokkal a gyerekekkel, akik nem szeretnek olvasni, hogyan lehetne megszerettetni?
Kovács Attila: Az első és legfontosabb dolog az olvasásra szoktatásban, hogy ez szoktatás. A gyerekek nem akarnak maguktól fogat mosni és ha tehetik nem mosnak, mert nem tudják mi lesz ennek a következménye. A szoktatás nem arról szól, hogy megmondjuk a kicsinek, hogy olvasni fontos, olvass sokat. Le kell ültetni és elolvastatni velük egy oldalt. Nálunk vannak olvasós szombatok. Minden órában megszólal a jelzés, és akkor öt percig olvasni kell. A gyerekek ilyenkor mindent eldobnak, számítógépes játékot, ebédet, és olvasnak. Aztán minden megy tovább. A felolvasást sem szabad kispórolni. Olvasni kell nekik és ösztönözni kell, hogy ők is olvassanak. Lehet, hogy később nem lesz mindenki rendszeres olvasó, de nem baj, a lényeg az, hogy értő olvasó legyen, például, hogy elolvasson és megértsen egy használati utasítást vagy szerződést.
Dehir.hu: Mi inspirálja írás közben?
Kovács Attila: Legfőképpen a határidő. Viccet félretéve, ötletelésnél nagyon sok dolog juthat az ember eszébe, amiből rögtön gyárthatja is a történetszálakat.
Múltkor például szelfiztem a gyerekekkel, és ekkor jutott eszembe, hogy mennyi minden lehet ezen a fotón. Ez adja a történet csavarát: ezek a gyerekek mennyivel jobban értenek a telefonokhoz, mint a felnőttek.
Ez pedig már rögtön indokolja is, miért lesz ez ifjúsági regény. Nekem meg kell találnom, miért lesz ez a könyv érdekes a gyerekeknek. Jönnek ilyen ötletek, ezeket folyamatosan jegyzetelem, és mikor leülök írni, előveszem a feljegyzéseket.
Dehir.hu: A saját írásai közül van olyan, amelyik közelebb áll a szívéhez, mint a többi?
Kovács Attila: Nekem mindegyik közel áll, mindegyik saját gyerekem. Nem is tudnék kiemelni egy olyat sem, amit mindenképpen ajánlok. Általában az szokott a kedvencem lenni, amelyen éppen dolgozom.
Dehir.hu: Miért a Holden Rose művésznevet választotta?
Kovács Attila: A Holdent Holden Caulfieldtől kölcsönöztem, aki a Zabhegyező című regény főszereplője. Ehhez gondoltam még egy egyszerű rövid vezetéknevet hozzáadni, ami könnyen megjegyezhető. Így esett a választás a Rose-ra, ha már Axl Rose-nak is bejött.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)