Ernelláék Farkaséknál mutatják meg, milyenek vagyunk mi, magyarok
Szerző: Magyar Evelin | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.10.02. 09:02 | Frissítve: 2016.10.03. 08:40
Debrecen – Az élet egyszerűnek tűnő, ám annál összetettebb problémáit vitte vászonra művészi szépséggel Hajdu Szabolcs. Kritika.
Mélyen szánt, mégis sok üres felületet hagy maga után: rengeteg kérdés vetődik fel a sztorival, meg úgy általánosságban véve a saját életünkkel kapcsolatban is, miután megnéztük Hajdu Szabolcs új filmjét. Az Ernelláék Farkaséknál nem egy átlagos dráma vagy „művészfilm”, amire nem szabad beülnie azoknak, akik könnyen fogyasztható, szimplán szórakoztatásra szánt filmre vágynak. Bárkinek érdekes élményt nyújthat, aki szeretne egy kicsit elmélyedni az élet egyszerűnek tűnő, ám annál összetettebb kérdéseiben.
A történet szerint Ernella (Tankó Erika) és családja egy átlagos, vitával befejezett estén érkezik meg Farkasék belvárosi lakásába, miután alig egy év után feladták a külföldi szárnypróbálgatásaikat. Eszter (Török-Illyés Orsolya) és Farkas (Hajdu Szabolcs) jó szívvel (és némi szájhúzogatással) befogadják a jövevényeket, ám az ellentétek elképesztő gyorsasággal harapóznak el a családtagok között. Mindezen az sem segít, hogy Farkasék kisfia, Brúnó (Hajdu Zsiga) minden indok nélkül ordít, Ernelláék lánya, Laura (Hajdu Lujza) pedig tinédzseresen ki van bukva attól, hogy vissza kellett térnie Magyarországra…
Izgalmas a filmben az is, hogy időnként érdemes a saját fantáziánkat is működésbe hozni ahhoz, hogy egy kerek egészet kapjunk. Talán az ilyen, balladai homályba vesző részletek miatt lenne érdemes egy jelentősen hosszabb filmet forgatni a sztoriból. Mindent összevetve viszont ez a megoldás áll a legközelebb a való élethez: nem kerül minden apróság a felszínre a beszélgetések alkalmával, a partnerek, testvérek, rokonok elsiklanak a részletek felett, és saját élettapasztalataik alapján próbálják kitalálni, mit gondol, érez a másik.
A film egyik csodás tulajdonsága az, hogy a felső réteg lekapargatása után – rövid időn belül – elképesztően mélyre leváj, mégis a felszínen marad. Nem süllyed le, ugyanis nincsenek benne túlnyúzott, unalmas párbeszédek, sem felesleges karakterek, akik egyéb történetszál bevezetésében segítenének. Egyszerűen olyan jeleneteket és kulcsfontosságú témákat villant fel – közepesen hosszú párbeszédekkel vagy épp teljes elveszettséget mutató testbeszéddel s mimikával –, amelyekből megkérdőjelezhetetlenül körvonalazódik a nézőben az, hogy miért vannak a filmbeli testvérek ennyire eltávolodva egymástól. És ha már itt tartunk: nem csak a filmben fordul elő ilyesmi… Olyan jeleneket láthatunk ebben a filmben, amelyeket a saját életünk során is átélhetünk, akár egy kínos karácsonyi vacsora vagy bármilyen családi összejövetel során. A teljes azonosulás és átélés így könnyen megvalósul az alig 81 perces film első negyedórájától kezdve.
Hiszen minden családban manapság nagyjából ugyanaz a probléma: pénz, kevés, közösen eltöltött minőségi idő, és ótvar kommunikációs készségek. Ennek köszönhetően, ha leülünk egymás mellé egy asztalhoz, csak felületes unalmasságokról folyhat csak a párbeszéd. Ez könnyen elviselhető néhány órán át, de amikor egy kényszerű együttélés valósul meg, minden felszínre tör. Ernelláék alig tíz órával az érkezésük után már haragot éreznek a befogadóik iránt, leplezetlen irigységet, és egy idő után magatehetetlen gyűlöletet. Ám mindez csak a felszínnek szól, és a film jól rámutat arra, hogy az egyenes beszéd, és a problémák megoldására való törekvés – időnként – szerencsés végkifejlethez vezet.
Vitathatatlan az, hogy Hajdu Szabolcs megérdemelten vehette át Karlovy Varyban a fődíjat és a legjobb férfi színészi alakításért járó díjat. Minden apró rezdülésével konkrét üzenetet ad át a nézőnek, játéka egységes és élvezhető. A többi színész is komfortosan mozog a szemeink előtt: a Laurát alakító Hajdu Lujza egy képzett színésznő ügyességével adja át a partra vetett halként mozgolódó kislány kálváriáját.
A film másik nagy érdekessége a kamerahasználat és a képkivágások váltakozása: a zaklatottságot, a feszültséget és a nyugalmas pillanatokat mind meg tudta jeleníteni a maguk esszenciájában a kamerabeállításoknak köszönhetően a rendező. Kicsit olyan érzés nyújt a film nézése, mintha a szomszéd kulcslyukán kukucskálnánk be, hogy amíg az ő bajaikkal vagyunk elfoglalva, addig se kelljen a sajátjainkra figyelni. A kukkolás misztikumát erősítik a képkivágások is: néhol egészen távolról, egy kameraállásból látni az eseményeket, mintha egy külső szemlélő aspektusából látnánk egy-egy eseményt.
Az Ernelláék Farkaséknál minden filmínyenc számára erősen ajánlott, aki pedig színházi díszletek között szeretné látni a sztorit, annak sem kell messzire mennie. Jövő hónapban már a debreceni Páholy Lakásszínházban láthatjuk viszont a Hajduékat. Addig pedig a moziban ismerkedhetünk a zaklatott életű családokkal.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: szeptember 29 és október 5 között 18.30-tól (október 1-jén és 2-án 14.15-től is). Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)