Életem legrosszabb napja: filmet régen vártak ennyire Debrecenben
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2017.11.30. 08:53 | Frissítve: 2017.11.30. 11:13
Debrecen – Már két hete elfogytak a jegyek, egy tűt sem lehetett leejteni az Apollóban szerda este.
Nagy várakozás előzte meg Pólik József új, Debrecenben és debreceni színészekkel forgatott filmjének díszbemutatóját. Két héttel az esemény előtt már nem lehetett jegyet kapni, de ahogy Fejér Tamás, a mozi vezetője megnyugtatta a közönséget a szerdai vetítés előtt, nem marad le senki az Életem legroszabb napja című filmről. Bőven lesz rá lehetőség, hogy az érdeklődők megnézzék.

Ahogy megszokhattuk, a díszbemutatót ezúttal is beszélgetés követte a film alkotóival: Pólik József rendezőt, Sőreghy Ágnes és Marczin I. Bence színészeket, valamint Molnár István operatőrt ezúttal is Váró Kata Anna filmkritikus faggatta az alkotás folyamatáról, a filmkészítés titkairól.
Mint megtudhattuk, ez is a támogatás nélkül, saját erőből forgatott filmek sorát gyarapítja. (Ilyen volt Hajdu Szabolcs munkája is, az Ernelláék Farkaséknál.) Nem egészen kétmillióból jött ki, árulta el Pólik József. Igazi közösségi forgatás volt, gyakorlatilag gázsi nélkül, sok-sok baráti segítséggel. A színészek, a stáb segített összedobni a jelmezeket, a kellékek jó részét. Még az operatőrt is úgy hívta a rendező, tudtuk meg, hogy
„gyere dolgozni, de nem tudunk fizetni”.
(Persze, ő unokatestvér volt, tehát ez is ösztönözte, hogy meghozza a döntését: jön...) „Sokat segített a nehézségek áthidalásában, hogy hittünk a filmben” – jelentette ki Pólik József.
Az ötlet egyébként még 2014-ben fogant meg, a forgatások 2015-ben zajlottak, és az utómunka aztán egészen sokáig elhúzódott. Bár senki sem rajongott az ún. utószinkronért, szükség volt rá. A főszereplő, Gelányi Imre viszont ebben nem tudott részt venni, így neki például Tokaji Csaba (egy szintén debreceni származású színész) kölcsönözte a hangját. A főszereplő egyébként sajnálatos módon nem tudott eljönni a díszbemutatóra, ezen az estén Hajdu Szabolcs társulatával játszott Budapesten. Barátai, akik nagy számban jelentek meg a premieren, így kénytelenek voltak őt nélkülözni.
Sajátos sztorikat tudtunk meg ezen az estén, például arról, hogy Marczin I. Bence hogyan segített lehetőséget teremteni a DESZ, az egyetemi színpad jóvoltából a próbákra, vagy miképpen is csöppent a filmbe Sőreghy Ágnes.
„Épp a bevásárlókocsit toltam egy este a boltban, amikor megszólalt a telefonom. Amikor meghallottam, hogy filmezésre hívnak, azt hittem, valaki telefonbetyárkodik.
Eredetileg nem ez volt az én szerepem, hanem Piroska, de amikor kiderült, hogy Carmen is lehetnék (a prostituált – a szerk.), akkor azt mondtam, belevágok valami olyanba, ami egyébként egészen más, mint én vagyok.”

Pólik József felidézte, hogy az elején sok olyan jelenetet forgattak, ami végül a kukába került. Mesélt arról is, hogy sok-sok direkt utalást rejtettek el a filmben. „Szíves tortát még nem kaptam, de a Hurrá, olaj! című kép tényleg létezett, azt én festette, és gyerekként azzal tényleg nyertem egy kisautót a Szovjetunióból.”
Bbár volt forgatókönyv és szövegkönyv, de néha improvizáltak is a színészek. Nyitrai Illés és Sőreghy Ágnes vasalós jelenete például teljesen ilyen volt. A kamera forgott és ők csak mondták a saját szövegüket. „Nem volt sminkesünk sem, nekem a lányom segített” – árulta el a Carment játszó színésznő.
Az is nehezítette a helyzetet, hogy időnként már-már kánikulában kellett dolgozniuk: kabátban, alaposan felöltözve, bezárt ablakok mögött, egy elfüggönyözött panelben.
Megtudtuk, hogy a filmben szereplő egyik különleges hangulatú festmény konkrétan a film zeneszerzője, Videovonyecz Zsolt alkotása.
A verekedéshez a rendezőassztisztens, Hutanu Emil készített storyboardot, ám végül ezek a jelenetek nem kerültek bele a filmbe.

Szóba került a beszélgetés során, hogy mennyiben debreceni ez a mozi, mert túl sokat nem mutat a városból, inkább utalások vannak a Fényes udvarra, a Szent Anna utcára. (Ez utóbbi helyszínen állt a ház, amit gazdája, Jutka néni bocsátott a stáb rendelkezésére. Aztán eladta, ami azt jelentette, hogy fel kell gyorsítani a folyamatokat, ha be akarják fejezni.) Pólik József úgy fogalmazott, hogy a forgatókönyv nem kívánt többet a cívisvárosból.
„Nem akartuk, hogy nagyon debreceni legyen, meg olyan eszközünk sem volt hozzá igazából”
– árulta el.
Azért Descartes benne volt, nyilatkozta, őt főleg kedves tanára, a Dokit játszó Kelemen István miatt is fontosnak tartotta benne hagyni. „De azért nem akartunk nagyon filozofikusak lenni” – hallhattuk a rendezőt, aki bízik benne, hogy szeretni fogja a közönség ezt a filmet. Mint mondta, örülne, ha sikerülne bevennie Budapestet, s minél többen megnéznék ezt a nagy lelkesedéssel, sok munkával készített igazi közösségi filmet.
A film alkotóival korábban készült interjúnkat itt olvashatják, a kritikát pedig keressék róla a Dehiren hétvégén!
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Ízig-vérig debreceni film mutatja be humorosan az életközépi válságot | 2017.11.20 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)