Egy kis karácsonyi tudománytörténet
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2021.12.25. 11:55 | Frissítve: 2021.12.28. 09:00
Debrecen – Jézus születése és a betlehemi csillag rejtélye - ahogy Szoboszlai Endre csillagász-ismeretterjesztő látja.
Több bibliai jövendölés megfejtésénél hívták már segítségül a teológusok és a történészek a csillagászati kronológiát. Így volt ez Jézus születési időpontjának a meghatározása kérdésében is. A neves vallástörténeti eseményt ugyanis csak hozzávetőleges pontossággal tudták időben behatárolni. A csillagászati kronológia azért tud segíteni, mert a nap– és holdfogyatkozásokat, valamint a bolygó-együttállásokat, megbízhatóan tudja előre – vagy vissza – számolni. Ez a lehetőség adta a kulcsot az emberiségnek ahhoz, hogy a leghatalmasabb világvallás megteremtőjének, Jézus Krisztusnak megtudhassuk a születési dátumát, legalábbis körülbelül egy éves pontossággal behatároljuk.
Jézus születésének hírnökeként tartjuk számon az úgynevezett „betlehemi csillagot”. De mi is lehetett ez az égi jel és mikor tündökölt a több mint kétezer évvel ezelőtti égbolton?
A csillagászati kronológia tudományának jóvoltából ma már biztosan állíthatjuk, hogy a rendkívül ritka égi látványosság a Jupiter és a Szaturnusz bolygók háromszori együttállása lehetett. A szenzációs égi jelenség a Halak csillagképben következett be, mégpedig – a ma hivatalos Gergely-naptárunkat használva – időszámításunk előtt 7-ben. Az említett időpontban látványosabb üstökös vagy szupernóva nem tűnt fel az égen, no és mitológiailag is az előzőekben említett látványosság az esélyesebb a titok magyarázatára és feltárására.
A héber mitológia
A Jupiter a régi héber mitológiákban királyi csillagként, míg a Szaturnusz a zsidóság legfőbb csillagaként szerepel, a Halak csillagkép pedig a születés és a Messiás csillagképe volt. Így a Halakban a két fő „csillag” háromszori együttállása és szinte összeérése (természetesen ez csak látszólagos, és csak a Földről nézve volt ilyen) jelenthette az égi jelet a messiásvárás beteljesülésére.
Legalább is ezt hihették a „napkeleti bölcsek”, akik bizonyára Babilóniából elindult, és Jeruzsálembe, majd Betlehembe szerencsésen meg is érkezett papcsillagászok lehettek, akik tiszteletüket kívánták tenni a zsidók megszületett királya előtt... A többit már a Bibliából ismerjük.
A téli napforduló ma már máskor van
Amit azonban csak a mai tudományok segítségével tudhattunk meg, az az, hogy a „betlehemi csillagként” fennmaradt bolygóegyüttállás i. e. 7-ben történt, ezért a Gergely-naptárnak ma hét évvel többet kellene mutatnia. Vallástörténeti érdekesség az is, hogy Jézus születésének ünnepét csak a 4. század második felében tette december 24/25-re a keresztény egyház, mégpedig azért, mert a régi római naptárban ekkor volt a téli napforduló időpontja. (Ma már a téli napforduló csillagászati és földrajzi eseménye december 21-én következik be.) Régen a téli napfordulót a napistenek születésének időpontjaként tisztelték, sőt e napot három és fél évszázaddal Jézus születése után is megünnepelték. Ilyenkor az emberek máglyát gyújtottak, hogy elűzzék a sötétséget (ma ezt a szerepet a karácsonyfákon a gyertya tölti be), az északi népek pedig az életet jelképező örökzöld fenyővel díszítették házukat stb.
(A téli napfordulóról itt olvasható Szoboszlai Endre bővebb szakcikke.)
Máig ható szokások
A pogány szokásokat nem nézték jó szemmel az Egyház akkori illetékesei, és szinte parancsra változtatták meg, továbbá töltették ki keresztény tartalommal a december 24-ről 25-re virradó téli napforduló időpontját. Egyben eldöntötték azt is, hogy ez a nap lesz a jövőben Jézus Krisztus megszületésének ünnepe. (Előtte tavaszi időpontban csak kis megemlékezéseket tartottak Jézus születéséről.) Tehát sok-sok régi hagyomány és szokás útján-módján állt össze a mai december 24/25-ei Jézus születési ünnepünk, a fenyőfa, a rajta égő gyertya, továbbá a tetején tündöklő csillagfigura, mely a „betlehemi csillagot” jelképezi…
Ma már azonban nem is a rideg csillagászati, történelmi, matematikai és kronológiai adatok a lényegesek a keresztény hívő embereknek, hanem szent Karácsony átélt és bensőséges ünnepe… Békés ünnepeket kívánunk minden Olvasónak!
(A téma iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk Szoboszlai Endre ezen izgalmas kérdéskörről szóló tudományos szakcikkének bővebb változatát, melyet itt olvashatnak el.)