Egy debreceni Casanova, aki a Broadway-ről álmodik
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2016.09.04. 10:08 | Frissítve: 2016.09.05. 13:08
Debrecen – Volt már rocker, színházi rendező, producer, atléta és hősszerelmes is. Perjés Péter imádja a jelent, de folyamatosan a jövőbe vágyik.
A nyolcvanas évek végén olyan zenét csinált a debreceni August Förster Reservation nevű bandájával, amilyet leginkább nyugaton volt szokás, majd később megírta a Casanova című musicalt, amellyel betört a showbuisness-be is - felkapták a darabját külföldön és itthon is, ám az igazán nagy sikerre azóta is vár. Nem adja fel, mert a Broadway-re szerinte akár egy életen keresztül is érdemes várni.
Dehir.hu: Korábban azt mondta, fiatalon óriási élményként élte meg, hogy zenekarban énekelhetett. Ha ma lenne huszonéves, milyen élményekkel gazdagodhatna? Mennyit változott a világ az ön nézőpontjából?
Perjés Péter: Rengeteget változott, nehéz is lenne felsorolni, mennyire. A kommunikáció sokkal gyorsabb lett, könnyebb eljutni a dalokkal sok emberhez, mint mondjuk a nyolcvanas évek végén. Akkor még csak a koncerteken tudtuk megmutatni magunkat, vagy ha nagy nehezen bekerültünk a Zenebutikba. Aztán lassan elindult egy-két rockosabb tévéműsor, de a rádiók szinte egyáltalán nem játszották a zenénket. Most a közösségi oldalaknak köszönhetően kinyílt a világ, sokkal könnyebb eljuttatni a zenét a közönséghez. Mondok egy példát: lehet, hogy tetszett az embereknek a koncerteken, amit hallottak, de nem ismerték a szöveget, a Youtube ezen is sokat tud segíteni. Akkoriban a nehéz körülmények mellett is élveztük, amit csináltunk, de azért szívesen élnék, dolgoznék inkább fiatalon a jelenben, úgyhogy belemennék egy ilyen cserébe.
Dehir.hu: Énekesként a rockzenében utazott. Megmaradt a gitárzene rajongója, vagy az inkább csak fiatalkori hóbort volt?
Perjés Péter: Az eltelt idő alatt azért sok minden rám került. Amikor rockzenét hallgattam, már akkor is nagyon szerettem a klasszikus muzsikát, de később az elektronikus zene is megérintett. Ma már nagyon vegyes a repertoárom, a régebbi zenéket pedig inkább csak nosztalgiából hallgatom. Igyekszem haladni a korral, a modern dalokat jobban figyelem. Egyébként a mai fiatalok esetében sok múlik a szülőkön azzal kapcsolatban, hogy mennyire maradnak meg a régi dalok. Fontos a generációváltás, sokan ugyanis éppen szüleik hatására találnak rá egy-egy stílusra, műfajra. Ma az elektronikus zene inkább arról szól, hogy otthon is lehet zenét csinálni, nem kell hozzá egy rakás hangszer, vagy egy nagyzenekar, ám ennek az adottságnak is vannak azért hátulütői. Nem biztos, hogy érték születik csak azért, mert modern dologról van szó. Egy dal nagyon könnyen el tud tűnni egy nyár alatt is, még akkor is ha éppen felkapták azt valamiért. Elég híg a mai zenei felhozatal, de azért születnek maradandó alkotások is.
Dehir.hu: Néhány éve nagy visszhangot kapott Casanova című musicalje, mely a tengerentúlra is eljutott, de természetesen itthon is nagy sikerrel játszották. Sok munkája volt vele. Megalkotta élete csúcsművét?
Perjés Péter: Ha valaki végighallgatja az albumot, akkor azon szinte mindent megtalál: van benne dzsessz, rock, klasszikus musical, különböző stílusok keverednek. Nyugodtan mondhatom, hogy az egyik kiemelkedő darabja a tevékenységemnek. De azért van még pár ötletem. Szerintem a Casanova még nem futotta ki magát, nem is beszélve arról, hogy van egy sokkal pikánsabb verziója is, amiben vágykeltő ételekkel, italokkal van megbolondítva a darab, forróbb a hangulata az egésznek. Ebből is látszik, hogy több életet is élhetne. Összegyúrtam sokéves tapasztalatomat mind zeneileg, mind színpadilag, így lényegében egy válogatott mű született meg.Tíz évvel ezelőtt kezdtem el rajta dolgozni, azóta olaszul, angolul is megjelent. Nem romlandó termék, hiszen a szerelemről szól.
Dehir.hu: Adódik a kérdés, hogy Debrecenben játszották-e már a darabot. Én úgy tudom, nem. Van ennek valamilyen speciális oka?
Perjés Péter: A legfőbb ok: nagyon ragaszkodtam ahhoz, hogy én rendezhessem meg, így nehezebb volt helyet találni az előadásnak. Most már nem én csinálom, más is rendezheti, ennek köszönhetően több helyen felbukkan. Úgy döntöttem, hogy megint körbeküldöm a magyar és külföldi színházaknak, talán újra felfedezik. Saját magam voltam a darab sikerének a gátja, hiszen mivel én írtam a szöveget, a zenében is kulcsszerepem volt, én voltam a producer, ezért a rendezést sem akartam kiadni a kezemből, ez pedig azzal járt, hogy a nagyobb színházakkal nehezebben tudtam tárgyalni a premierről. Szerintem most más lesz a helyzet. Debrecenben valóban nem játszották még, de szeretném, ha ez megváltozna, hamarosan akár a Szabadtéri Színpadon is be lehetne mutatni a Casanovát.
Dehir.hu: Mit gondol a musicalekről? Mintha elvesztette volna a műfaj a trendiségét, és inkább a rétegstátuszba zuhant volna.
Perjés Péter: A musical nem kimondottan a legnagyobb kedvencem, a Casanova sem elsősorban klasszikusan ez a műfaj, inkább night musicalnek nevezném, tehát nem csak arról szól, hogy táncolnak és énekelnek a szereplők. A musicalnek egyébként megvan a stabil rajongótábora, de nyilván nincs annyira előtérbe tolva, mint a slágeres videoklipek. Ha viszont jó a darab, akkor a színházakban évekig is játsszák, hangos sikerrel. Az én darabom is ott várakozik New Yorkban, a Broadway-n, benne van az első húszban, de sajnos ritkán kerülhet be új darab az előadások közé, mert a megszokott, megismert és megszeretett daraboknak nagyobb a népszerűsége, azok nem is kerülnek le a műsorról. Nehezebb az újdonságot bevezetni, de még mindig bizakodok, remélem, hogy egyszer odakerül és klasszikus musical válik belőle. 2009-ben lett készen angolul, hét éve várok a New York-i debütálásra. Megéri várni, hiszen a Broadway a műfaj csúcsa.
Dehir.hu: A különleges sportokat is szereti, itt van például a focidarts. Ez lehet az új őrület? Gondolom ha önön múlna, már régen első számú nemzeti sport lenne Magyarországon.
Perjés Péter: Ha már sportról kell beszélni, akkor azt mondom: golfőrült vagyok. A focidarts inkább egy hobbi, amit szeretek csinálni. A böszörményi fesztiválon játszottuk a gyerekekkel és nagy sikere volt, jó hangulatot tud csinálni, csapatépítő, és persze lehetne belőle akár országos bajnokságot is rendezni. Mint minden újdonsághoz, ehhez is idő kell. Több mint húsz éve golfozom, Magyarország legjobb golfedzőjétől tanultam a játékot, egy idő után már én is oktattam, több száz embernek mutattam meg a játék lényegét. A legnagyobb szomorúságom, hogy a városban és annak környékén nincs pálya, de Kelet-Magyarországon sem nagyon. Úgy látszik, a Dunántúlon élők kiváltsága ez. Szerintem a golf nagyon sportszerű és jellemformáló, többet nevelt rajtam, mint mondjuk a szüleim. De azért hobbi maradt, amatőr versenyeken elindultam, de az, hogy versenyző lehessek, teljes életformát követel.
Dehir.hu: Korábban válogatott atléta is volt. Rendszeresen sportol ma is. Ép testben ép lélek?
Perjés Péter: Egy ideje már kerülöm a túl intenzív mozgásokat, mindenhova gyalog megyek, sokat sétálok, de futni már nem futok. Régebben sokat úsztam, szinte minden sportágat kipróbáltam, például az íjászatot, a síelést is. Az atléta karrierem azért ért véget, mert az egyik edzésen inkább a lányokra figyeltem, és egy rossz mozdulat után kitörtem a bokámat. Egész életemben rengeteget sportoltam, de most már ezzel kapcsolatban is a nyugodtabb vizekre eveztem. Frizbi, petank, ezek még rendszeresen mennek.
Dehir.hu: Olyan embernek tűnik, akit folyamatosan mozgat a világ, mindig dolgozik. Mi az ami a leginkább foglalkoztatja mostanában? Van valami nagyszabású terve, vagy olyan dolog, amibe mindenképpen belevágna?
Perjés Péter: Sok tervem van. Szeretnék létrehozni egy új fesztivált, ami a gasztronómiát és a rockot ötvözi, jó lenne egy új show-t csinálni, aminek már a címe is megvan: Nostradamus, a jövő zenéje. Ez jóval elgondolkodtatóbb, progresszívabb zenei vonal a Casanovához képest, itt az elektronikus zene és rock is megjelenik, a mai modern viszonyoknak megfelelően. Interaktív lesz, ami azt jelenti, hogy a közönségnek jósolnak majd előadás közben. A Casanovához kapcsolódóan egy "love" múzeumot is megálmodtam, amiben minden a szerelemről szólna. Nagyon nagy vágyam, hogy az általam lefordított Pink Floy The Wall című albumát magyarul is megcsináljam. Vannak felkéréseim előadásokra, azokra is készülök A régi bandámat, az August Förster Reservationt sajnos már nem tudom újra összehozni, de még az sem lehetetlen, hogy néhány fiatallal felfrissítem a régi emlékeket. Intenzíven foglalkozom a tehetségekkel, szeretnék minél több fiatalnak lehetőséget adni. Nagyon sok tehetséges gyerek van, és nagyon fontos, hogy meglegyen a szülői háttér, az ideális családi környezet, ami még hozzá tud tenni a fejlődéshez. Ekkor könnyebb dolga lehet, de a menedzser, vagy a producer patronálása még talán ennél is lényegesebb. Nem elég a tehetség, azt mindig fejleszteni kell, a tálentum majdnem egyenlő az adottsággal, nagyon ritka az, amikor valaki tehetséges,de nem akar tenni semmit. Aki mégis ilyen, abból biztosan nem lesz semmi.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)