Egész Magyarországon unikum lenne, amire Debrecenben készülnek
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2022.07.03. 15:30 | Frissítve: 2022.07.03. 15:30
Debrecen – Hogyan juthat egy színház új drámához? Lerövidíthető-e az új szövegek állandó keresésének útja? Miként segíthetné a szöveg fordítója a színházi próbafolyamatot? Lakó Zsigmonddal beszélgettünk.
Az „egy sima, egy fordított” drámaműfordítói pályázat csak az egyik kezdeményezés, amelyben a DESZínház és a Csokonai Színház útjai összeérnek. A DESZínház által immár második ízben meghirdetett pályázaton jeligésen lehetett részt venni egy-egy kortárs világirodalmi dráma részletének fordításával. Különleges alkalom volt a díjátadó, hisz a Csokonai színészeinek közreműködésével a színpadon is megelevenedtek a díjazott drámarészletek. A színház, az egyetem és a város együttműködése azt is segíthetné, hogy egyre több külföldi nézhessen meg színházi előadásokat, de egy olyan műfordítói központ létrejöttét is, amely friss szövegekkel szolgálhatna a régió színházainak.
Dehir: Azt mondta a díjátadón, hogy nagyon szeretné, ha az „egy sima, egy fordított” színházi műfordítói programmá válna. Mennyire volt tudatos elképzelés, hogy a pályázat tovább lépjen és színházi fókuszt kapjon?
Lakó Zsigmond: Az egyik kiindulópont az volt, hogy az egyetemen van egy fordító és tolmács mesterszak, a színházi fókuszt pedig a Debreceni Egyetemi Színház jelenléte adta meg. A két területet kombinálva
a debreceni egyetemi színjátszás meghatározó alakjának, Lukovszki Juditnak jutott eszébe a Covid járvány idején, hogy mivel tölthetnénk ki az időt, ami nem effektíve színpadi, de mégis színházi tevékenység.
Kitaláltuk, hogy kiírhatnánk egy műfordítói pályázatot. Puskás István kulturális alpolgármester vállalta a program fővédnöki szerepét, illetve egyeztettünk a Csokonai Színházzal is, akikkel évek óta nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Már a második pályázatot bíráltuk el, de időközben a ROHU román-magyar uniós pályázati programnak köszönhetően egy kulturális projektben is részt veszünk: indítottunk egy műfordítói programot a Csokonai Színházzal. Ehhez tartozott egy elméleti rész, amelyben tizenöt online workshopot tartottunk többek között határon túli kollégákkal is. Előadásokat tartott Albert Mária a Marovásárhelyi Művészeti Egyetemről, Borbély Julianna a Partiumi Keresztény Egyetemről, a Debreceni Egyetemet Németh Lenke és Szaffkó Péter képviselte, míg a Csokonai Színház részéről Adorján Beáta dramaturg és műfordító vett részt a projektben.
Dehir: Elkészült négy mű fordítása is…
Lakó Zsigmond: Ezeket egy gyakorlati workshop-sorozat keretében fordítottuk le. Andrei Dósa műfordító Dálnoky Réka – Székely Csaba – Elise Wilk: Nem történt semmi – ballada a #metoo mozgalom témájára című művét, George Volceanov pedig Pass Andrea: Imágóját ültette át román nyelvre, míg románról magyarra Király Kinga Júlia Nicoleta Esinescu: Lilith apokalipszise, Adorján Beáta pedig Ştefan Peca: A közelség lehetetlensége című művét fordította. Úgy gondolom, hogy
kiemelkedő szerzők és kiemelkedő műfordítók vettek részt ebben a programban. Nemcsak a fordítások készültek el, hanem ehhez kapcsolódott egy tizenkét alkalmas workshop is, amelyen a fordítás menetéről beszélgettünk.
Az online beszélgetéseket archiváltuk, így ez a jövő generációjának is kiindulási alap lehet mindenféle fordítói tevékenységhez. De hogy teljes képet adjak, meg kell említenem, hogy szerződést is kötött egymással a Csokonai Színház és a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara: a fordító és tolmács mesterszak vállalta, hogy hallgatói workshop keretén belül egy lektorált feliratszöveget átnyújt Pass Andrea Finálé című darabjából a Csokonai Színháznak. A finanszírozás egy részét, a hallgatói ösztöndíjakat az egyetem állta, a lektori költséget pedig a Csokonai Színház. Mindenképpen szeretnénk folytatni ezt a munkát is, hogy a városban minél több előadás tudjon eljutni az itt élő külföldiekhez is.
Dehir: Mit tapasztaltnak, mennyire népszerű a műfordítói munka? Mennyien jelentkeztek?
Lakó Zsigmond: Első alkalommal többen jelentkeztek, amit annak tudok be, hogy a járványhelyzet korlátozásai miatt több idejük volt az embereknek, viszont a második alkalommal színvonalasabb munkák születtek. A jelentkezők már egy komoly lehetőségként élték meg a feladatot. A mostani első helyezett, Boros Kinga, például tanít, színházi kurzusokat is vállal, rendszeresen jelennek meg írásai a Színház folyóiratban. A pályázatban előfeltétel, hogy a jelentkező nem lehet műfordító, vagyis nem adhatta még ki fordítását jegyzett kiadó. Amatőröknek szól tehát olyan értelemben, hogy lehet valaki például irodalmár, csak eddig nem foglalkozhatott műfordítással. Látszik az is, hogy a díjazottak között más területen komoly eredményeket elért szakemberek vannak.
Dehir: Úgy sejtjük, cél az is, hogy minél többen kedvet kapjanak a műfordítói munkához, de praktikus hozadéka is lehet ennek a többfelé ágazó tevékenységnek az, hogy ezek a szövegek bekerülhetnek a színházak falai közé, jó esetben a színpadra, hisz minden szerzőnek és fordítónak ez az álma. Ha megkedvelnek az alkotók, nézők egy darabot, szinte vándorútra indul, a színházi repertoárokban megfigyelhető egyfajta ismétlődés is.
Lakó Zsigmond: Fontos lenne terjeszteni ezeket a szövegeket, de nagyon érdekes az is, hogy amint kijöttek az eredmények, több dramaturg érdeklődött Budapestről, a határon túlról, hogy szeretnék látni a szövegeket. A színházak, dramaturgok folyamatosan vadásznak új darabokra. A pályázatra egy részfordítást kell elkészíteni, de ha egy színház lát ebben a szövegrészben fantáziát, akkor a megfelelő jogi úton akár az adott fordítónál kezdeményezheti a fordítást. Akik díjat nyertek, nyilván azon a szakmai nívón dolgoznak, hogy érdemes velük együttműködni. A munka jövőjét illetően Szaffkó Péterre hivatkoztam a díjátadón, ő nagyon fontos szereplője ennek a történetnek, hiszen még az Angol-Amerikai Intézet egykori vezetőjeként megalapította Debrecenben az angol nyelvű színjátszást, és a ROHU projektben is tartott több színházi műfordítói workshopot. Ha az eddigiekből még nem látszana világosan, most újra hangsúlyozom: ez egy teljesen specifikus műfordítói terület. Péter egyik workshopjából kiemelném az egyik részletet, miszerint jó lenne, ha a fordító részt tudna venni a színházi munkában, csakúgy, mint a dramaturg. A fordító is szereplője lehetne a színházi munkának, hogy ott a helyszínen tudja átbeszélni a rendezővel és a dramaturggal a szöveg rezdüléseit, mit is jelent egy kifejezés idegen nyelven.
Dehir: Vegyen akár részt az elemzésben is?
Lakó Zsigmond: Ez nagyon fontos, hisz a fordító alapvetően egy mediátor, áthozza egyik nyelvről a másikra ezeket a gondolatokat. Rengeteg ilyen szakmai kérdéssel foglalkoztunk a műfordítói workshopon. A központra visszatérve: ideális lenne, ha ez Debrecenben létrejöhetne, hisz a fordító és tolmács szakon adott az emberanyag, valamint hatalmas kapcsolatrendszer alakulhatott ki azzal, hogy a világ átállt valamennyire az online létezésre.
A fordítás elvonulással, magányos munkával jár, levelezéssel, egyeztetéssel, vagyis tökéletesen tudjuk a kapcsolatot tartani a megismert kollégákkal, és folyamatosan friss, új szövegekkel szolgálnánk mindenféle nyelvterületről az összmagyar színházművészet számára. Azt gondolom, hogy ez egész Magyarországon unikum lenne.
Az archívum az évek során egyre nő majd, megvannak a pályamunkák, de akár megrendelésre is tudunk vállalni fordítást. Nem beszélve arról, hogy ezzel a kapcsolatrendszerrel és a pályázatok útján fel is tudjuk kutatni a szövegeket. És természetesen nem csak magyarra tudunk fordítani, de a magyar műveket is el tudjuk juttatni más kultúrákhoz, ahogyan ezt tettük a románra történő fordítás esetén.
Dehir: A fordítók személyes érdeklődése dominál abban, hogy milyen szövegeket kapnak?
Lakó Zsigmond: Azért jó a pályázat, mert rejtett kincsekre is rá lehet bukkanni. Ha lesz egy hatalmas karriert befutott, populáris, nagyon híres francia darab, azt odaadják egy műfordítónak, és egyből elviszi egy nagy színház. Emellett a populáris színház mellett, amit nagyon szeretek, és nem is szeretném leértékelni, emellett létezik egy nagyon értékes színházkincs, amit nagyon nehéz megtalálni, mert nem feltétlenül kasszasikergyanús mindegyik. Egy adott darab sikerét sem egyszerű előre látni, mert arra is van példa, hogy egy a hazájában észrevétlen szöveg átkerülve egy másik kultúrterületre sikert arat. A nagy számok törvénye alapján minél több darab jut be, annál nagyobb a választék, és erre igény van, mert a színházak nagy lelkesedéssel keresnek folyamatosan jó szövegeket. Mi tudnánk nagy számban szállítani ezeket idegen területről a műfordítás közvetítő erejének köszönhetően, de ehhez anyagi források is kellenek.
Dehir: Lehet, hogy egy piaci rést találtak?
Lakó Zsigmond: Én azt hiszem, hogy igen és hiszek a debreceni kultúrpolitikában is: remélem, hogy az egyetem és a város között van egy olyan összefogás, amely felismeri ebben a lehetőséget. Eddig is voltak forrásaink, ezért lehetünk itt, de úgy gondolom, hogy ez egy támogatandó terület, nagy renomét hozhat ennek a szektornak Debrecenben.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Egy sima, egy fordított: hetven fordítás érkezett a Debreceni Egyetem pályázatára | 2022.03.02 |