Debrecen könyvekben: „ma már nem buzdul fel olyan közösségi érzés az emberekben, mint ebben a regényben”
Szerző: Szilágyi Szilvia | szilagyi.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2021.07.31. 16:25 | Frissítve: 2021.07.31. 16:25
Debrecen - Sorozatunk következő részében Lakner Lajos, a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese mesélt egy számára kedves, debreceni vonatkozású olvasmányáról.
Móricz Zsigmond azon írók közé tartozik, akinek életművét erősen meghatározta a város és az azzal való alkotói számvetés. Három évig tanult a Református Kollégiumban, ezek az évek adták a kiindulási alapját a kötelező olvasmányként mindenki által ismert Légy jó mindhalálig című regényének.
Fotó: Kandert Szabolcs
Ma már a kutatásoknak köszönhetően tudhatjuk, hogy ebben a műben nem a várossal kapcsolatos valós ellenérzéseiről számolt be, de az kétségtelen, hogy a Nyilas Misit magából kivető kollégium képe erősen él mind a mai napig az irodalmi emlékezetben. Ez lehet az a mű, ami talán először eszünkbe juthat, ha Debrecenre gondolunk, de
Móricznak van egy másik ikonikus debreceni vonatkozású alkotása is.
- A Pillangó című regénye ritkábban merül fel ebben a kontextusban, pedig sok mindent meg lehet tudni a városról, az itt élők életformájáról, gondolkodásmódjáról, a cívisek mentalitásáról, bár nyilvánvalóan nem ez a központi elem, ami megragadja az olvasókat, hanem a szerelmi szál – mondta Lakner Lajos, a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese, aki ezt a könyvet ajánlja az irodalomkedvelők figyelmébe. – Vitézy László 2012-es, azonos című filmadaptációja némileg hollywoodosította a történetet, de maga a mű nem egy idilli helyzetet mesél el, egy mélylélektani regényről van szó, bonyolult lelke van a főszereplő Hitves Zsuzsikának, nem olyan egyszerű a gondolkodása, mint ahogyan azt egy szegény lányról feltételeznénk, s a Darabos Jóskával való viszonya is rendkívül komplex.
A regény egyik momentuma különösen megragadta a muzeológust.
- Van egy jelenet, amikor Zsuzsika megáll a Nagytemplom előtt, s azt mondja, itt érzi át igazán, milyen is debreceninek lenni. Valószínűleg a város szimbolikus épületének monumentalitása az, ami ezt az érzést kiváltotta belőle.
„A lány megállott a Nagytemplom előtt. Debrecen itt igazán Debrecen, még a világon sincs ilyen szép nagy tér, mint itt, távol, körül, a gyenge hóesésben, az alkonyatban, a nagy emeletes házak apróknak látszanak, s mögöttük a Nagytemplom roppant oszlopaival, homlokával, ajtóival, tornyaival oly komoly és ünnepélyes, hogy dagad az igazi debreceni magyarnak a szíve. Nem büszkeség ez, nem kevélység, hanem valódi gőg. Neki semmije sincs ebben a városban, semmije a világon, a két tyúktollas párnáján, dunnáján és kevés fehérruháján kívül, de azt, hogy ő debreceni, azt oda nem adná a világ minden kincséért.” (Idézet A pillangó című regényből)
- Meglepett olvasás közben, hogy egy egyszerű sorsú lány az identitását ennyire fontosnak tartja, ma már nem igazán buzdul fel ilyen közösségi érzés az emberekben, érdekes szituációt fest le Móricz a városhoz való kötődésről.
A debreceni egyetlen Móricz-szobor egyébként épp Lakner Lajos munkahelye közvetlen közelében, a Déri téren található. Medgyessy Ferenc, az író évfolyamtársa 1960-ban készítette el a műalkotást. A „magyar Buddhaként” is emlegetett szobrot Medgyessy halála után, 1961-ben állították fel a téren.
Kapcsolódó cikkek: