Brahmsot játszanak a Kölcseyben a Kodály Filharmonikusok
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2021.10.25. 10:51 | Frissítve: 2021.10.25. 13:56
Debrecen - A Brahms-sorozat I. hangversenyének műsorában a D-dúr hegedűverseny és a III. (F-dúr) szimfónia szerepel.
„Népszerű lesz-e valaha, bajos volna eldönteni.” – írta beszámolójában Johannes Brahms D-dúr hegedűversenyéről a Pesti Napló egykori kritikusa. Az 1879-es lipcsei ősbemutató óta eltelt közel másfélszáz év alatt a hegedűs szakma és a közönség is egyértelmű választ adott erre a kérdésre.
Tény azonban, hogy a Joachim József ösztönzésére született versenymű nem ad lehetőséget az öncélú virtuozitásra, helyette zenei mélységeivel, tömörségével és monumentalitásával kárpótol. Nem meglepő, hogy a zeneszerző és a hegedűs között szoros barátság szövődött: Joachim ugyanis az elmélyült előadóművészek azon típusához tartozott, aki számára a zenei értékek előbbre valóak voltak, mint a felszínes csillogás. Ezek az erények jellemzik Brahms alkotói életművét is, és jelölik ki helyét a zenetörténet legnagyobbjai között.
Nem csoda tehát, hogy a D-dúr hegedűverseny némileg meglepte a kortársakat, mivel túlzottan szimfonikus jellegűnek érezték, ráadásul az is kiderült, hogy a zeneszerző eredetileg négy tételesre tervezte. Nyitó tétele terjedelmében és koncepciójában beethoveni súlyú és terjedelmű, melynek során a szólóhangszer csak egy magvas zenekari bevezető után jut szerephez. A tételvégi szokásos kadenciát – a harmadikéhoz hasonlóan – Joachim komponálta, Brahms stílusához tökéletesen alkalmazkodva. A középső Adagio érdekessége, hogy főtémáját nem a szólóhegedű, hanem az oboa szólaltatja meg, a hegedű fantáziaszerűen bontja ki az anyagot a háromtagú szerkezet során. A záró Allegro giocoso – melyben tökéletes egyensúlyba kerül a szólista és a zenekar – ellenállhatatlan táncos, örömteli lendületével fogja meg a hallgatót.
Brahms négy szimfóniája közül a harmadik talányos alkotás. Noha hangneme F-dúr, zenei anyagának meghatározó részei mégis mollban szólalnak meg, tételei halk dinamikával érnek véget. Szerkezetében a klasszikus mintákat követi, ugyanakkor nyitó tételének témája – mintegy vezérmotívumként – végigkíséri a darab teljes folyamatát. Ez azért meglepő, mert Brahms alapvetően szembe helyezkedett a Berlioz, Liszt és Wagner által képviselt programzene jellegű motivikával.
A darab értelmezése egymástól gyökeresen különböző előadásokat eredményezhet. A lírai, tépelődő hang azonban kétségtelenül a teljes partitúrát meghatározza. Az 1883-ban lezajlott bécsi premiert a magyar származású Richter János vezényelte, aki Beethoven Eroica szimfóniájához hasonlította az új művet. Mély, súlyos mondanivalója ellenére a közönség tetszéssel fogadta a szimfóniát, a kor tekintélyes kritikusa, Eduard Hanslick pedig egyenesen Brahms legjobb alkotásának minősítette. A harmadik tétel főtémája a hangversenypódiumokon kívül is egyedülálló karriert futott be, számosan feldolgozták, és az 1961-ben forgatott „Szereti ön Brahmsot?” című nagysikerű filmben is felhangzott.
A koncert október 26-án, kedden este fél nyolckor kezdődik a Kölcsey Központ Nagytermében. Közreműködik hegedűn Bodor János.