Belestünk a felújított Tímárház kézműves műhelyeibe – fotókkal
Szerző: Szilágyi Szilvia | szilagyi.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2020.10.11. 09:00 | Frissítve: 2020.10.11. 09:03
Debrecen – Az új lehetőségekről, az épület falain belül és kívül zajló tevékenységekről Mátrai-Nagy Andreát, illetve az ott dolgozó kézműves mestereket kérdeztük.
Mint arról korábban beszámoltunk, közel egy éven át tartó felújítási munkálatokon van túl a Tímárház, amelynek során elsősorban infrastrukturálisan újult meg az épület.
Fotók: Kandert Szabolcs
A felújítás sokat jelentett a Tímárház életében, hiszen kevés volt az a helyiség itt, ahol oktató, előadói tevékenységet tudtak volna folytatni, vagy ahol elfértek volna a szakköreik, képzéseik. A felújítás során ezek az oktatásra, előadásra alkalmas helyiségek bővültek ki, a számuk nőtt meg.
A felújításnak köszönhetően ezentúl megtehetik azt, hogy hétvégente párhuzamosan akár 4 képzési mód is jelen legyen a házban. Eddig ugyanis egy, legfeljebb két csoportot tudtak fogadni.
Energetikailag is korszerűsödött a Kézművesek Háza, a kiállított tárgyak védelme, annak a megfelelő miliőnek a megteremtése, ahol ezeket el tudják helyezni technikai tekintetben jelentősen javult: szigetelve vannak a látvány és alkotóműhelyeik, illetve a fűtés korszerűsítésére is sor került. Ezek mind-mind olyan tényezők, amelyek kényelmesebbé és otthonosabbá teszik a házat a használói számára. Az udvar hátsó részét is lefedték, így jó idő estén a szabadban is lehet foglalkozásokat tartani.
Regionális népművészeti központtá szeretnének válni
-Tavaly, amikor kiköltöztünk innen, az volt a reményünk, hogy infrastrukturálisan újszerű, de a régi patináját megőrző épületbe jövünk vissza. Ez megvalósult, hiszen azt a semmihez nem hasonlítható hangulatot, amit a ház nyújt, most is ugyanúgy visszakapják a látogatók – mondta Mátrai-Nagy Andrea, a Tímárház - Kézművesek Házának egységvezetője.
Hozzátette: technikailag olyan módon bővült a ház ellátottsága a nyílászárók cseréjével, új műhelyegységek, új termek kialakításával, hogy bővített formában tudják azt a fajta tevékenységet végezni, amit ezidáig is folytattak.
- Miután a jövőben regionális népművészeti központtá szeretnénk válni, ennek legfontosabb eleme az, hogy módszertanilag nyújtsunk többet és újat az érdeklődők számára,
azoknak is, akik abszolút kezdők egy mesterség területén, de azoknak is, akik egy-egy mesterségben már jobban elmélyedtek, vagy akár profiknak mondhatóak – magyarázta.
Az érdeklődők számára szeretnének tehát olyan továbbképzéseket, előadásokat és szakmai fórumokat szervezni, ahol a tudásukat mélyíthetik és gyarapíthatják. Szándékukban áll jó nevű országosan is elismert szakembereket elhívni a házba, s általuk olyan fajta szakmai, innovatív, konstruktív képzéseket tartani, amelyek folyamán a tudásátadás interaktívvá válik. Nem feltétlenül hagyományos előadásokban gondolkodnak, hanem gyakorlattal párosulva szeretnék a fórumokat megvalósítani, hiszen a gyakorlat a kézművességnél legalább olyan fontos, mint az elmélet.
Ez a tervük a jövőre nézve, de természetesen a Tímárháznak azokat az alapvető funkcióit, amelyekkel eddig is foglalkoztak, nem hagynák el, tehát változatlanul regionális, illetve megyei szinten, de akár városi szinten is népművészeti tárgyalkotó kiállításokat fognak szervezni havi, két havi rendszerességgel.
Jelenleg csipkeverő, hímző, nemezkészítő, szövő műhelyük áll rendelkezésre, de ezen kívül még papírhajtogatással is foglalkozhatnak az ide érkezők.
A gyerekekre is gondoltak, alkalomszerűen játszóházi foglalkozásokat vezetnek számukra, és nem utolsó sorban van egy Rókavár nevű szakkörük is, melynek keretén belül természetes anyagok feldolgozásával ismertetik meg a kicsiket minden második szombaton.
Mindemellett tovább folytatódnak a nyári népművészeti kézműves alkotótáboraik is.
- Idén csipkeverő táborunk volt, de szeretnénk hímző, bőrműves és fazekas tábort felnőttek, fiatal felnőttek számára is szervezni – mondta az egységvezető.
Jelenleg viseletkészítő, fazekas, szappanfőző, hímző, szövő, csipkeverő és bőrműves mester dolgozik a Tímárházban. A mesterségeket úgy választották ki, hogy elsősorban azok legyenek jelen, amelyek a hajdani debreceni kézműves iparra jellemzőek. A mesterek olyan módon alkotnak a látványműhelyeikben, hogy a látogatók bemehetnek ezekbe a műhelyekbe, körülnézhetnek. Nemcsak a végproduktumot láthatják ilyen módon, de azt is, hogy hogyan készülnek az alkotások, kérdéseket tehetnek fel, kipróbálhatják az adott mesterség csínját-bínját. Így hozzák közelebb, szerettetik meg az egyes mesterségeket a látogatókkal.
- Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy mi nem népi iparművészeket szeretnénk kinevelni, hanem egy olyan értő közönséget, akik ezekhez a kézműves mesterségekhez legalább alapszinten értenek, s ilyen formában át tudják érezni, milyen nagy kincs rejlik a kézimunkákban!
Nem csupán nézelődni lehet
Ha már a Tímárházban jártunk, bekukkantottunk a műhelyekbe is. Első körben Tarsoly Andorné Ibolya, hímző, népi iparművész, az Aranyfonál Hímző szakkör vezetője, a Cívis Hagyományőrző Népi Egyesület elnöke fogadott minket, aki a Házban lévő kézimunkák elkészítési módjaiba avatott be. Mint mondta, a Tímárházban elsősorban a helyi hímzéseket igyekszik feldolgozni. A Házba látogatók így többek között a debreceni cifraszűr motívumait tekinthetik meg.
Ugyanakkor nem csupán nézelődni lehet, mint mondta, Debrecenben több hímző szakkör is működik: a Tímárházban az Aranyfonal Hímző Szakkör, a Homokkertben a Homokkerti Nefelejcs Hímző Szakkör, valamint 10 éve alakultak meg a Tégláskerti Öltögetők.
Ha valaki nulláról indul, az is bekapcsolódhat ezekbe a szakkörökbe, a kezdőknek először a textil előkészítését tanítják meg, majd a legegyszerűbb öltésekkel, (száröltés, laposöltés) folytatják, az életkor sem számít.
- Korábban az volt jellemző, hogy főként idősek, nyugdíjasok látogatták a foglalkozásainkat, de ma már egyre több fiatal is megjelenik, az Aranyfonal Hímzőkörnek körülbelül 20 százaléka már 50 év alatti.
Egész kicsi gyerek is el tudja sajátítani a hímzés fortélyait, 6 éves kortól már lehet öltéseket tanítani a gyerekeknek, a színek világa különösen elvarázsolja ebben a korban a gyerekeket – mondta.
A hímzések után a viseletvarró műhelybe vezetett az utunk. Szigeti Ibolya műhelyében számos tájegység népviseleti darabja képviselteti magát: a tövisháti, a mezőségi, a hajdúsági viselet, kislányoknak és felnőtteknek készült darabok között is szemlélődhetnek a látogatók, az ember azt se tudja merre nézzen a sok színes darab láttán.
Mint mesélte, ő maga körülbelül tíz éve került kapcsolatba ezzel a mesterséggel, amikor a gyerekei néptáncolni kezdtek, nekik varrta az első ruhákat, majd egyre inkább hatalmába kerítette az ismeretszomj, a kutatás.
Ma már táncegyütteseknek, hagyományőrző csoportoknak és egyedi megrendelésekre is készítenek ruhát. Nem konfekcióban gondolkodnak, minden esetben egy adott csoport egyedi igényei alapján dolgoznak. Mindezt két műhelyben teszik: egy koszolósabb helyiségben, ahol a maszatolós munkákat végzik, és egy tiszta műhelyben. Mint mondta, nincs leállás, szerencsére állandó igény van a népviseletekre.
Ugyanakkor nemcsak hagyományőrzőknek készít ruhaneműket, de hétköznapi darabokon is dolgozik.
- Az áprilisi Viselet Napján arra is felhívjuk a figyelmet, hogy egy-egy darabot akár hétköznap, egy farmernadrághoz is fel lehet venni, ha az megfelelő szabást kap
– magyarázta Szigeti Ibolya, aki maga is egy hajdúsági sötét árnyalatú asszony ruhába bújt a tiszteletünkre.
A felkérésekkel tehát nincs gond, egyedül az anyagok beszerzése jelenti a problémát, mint mondta, sok esetben külföldről: Lengyelországból, Csehországból, Oroszországból, Ukrajnából, Romániából kell rendelni, s még így is vannak olyan anyagok, mint a posztó, amihez egyszerűen nem tudnak hozzájutni.
Viseletvonalon egyelőre nem zajlik képzés a Tímárházban, de tervben van egy kisebb csoportos workshop, tanfolyam szervezése.
Kétkezi munka
Levendula, citromfű, rozmaring, csokoládé. Isteni illatfelhőbe érkeztünk, amint átléptük a szappankészítő műhely küszöbét. Az itt munkálkodó, vegyészipari technikusként végzett Tóth Ilona Csilla elsősorban mosakodásra alkalmas pipere szappanokat készít újonnan kialakított műhelyében, amelyeket különleges illóolajokkal tesz még különlegesebbé. Igazi ínyenceknek és érzékeny bőrűeknek is készít termékeket. Elő is kapott egy nagy doboz szappant, amelyek akár sütemények is lehettek volna, annyira esztétikusak és ínycsiklandozóak voltak. Még bomló avar illatú és sütőtök formájú szezonális darabjai is vannak készleten – mutatta.
Mint mondta, figyelembe veszi a vásárlói preferenciákat.
- Manapság modern összetételű: shea, olíva olajas és kecsketejes szappanokra van leginkább igény, de évszakoktól is függ, mit kívánnak meg az emberek.
Nyáron a frissítő, üde illatú szappanok fogynak, míg a hideg évszakokban már lehet kísérletezni a merészebb, töményebb illatúakkal is.
Nemrég nyitott meg, s kezdte meg a működését a Tímárházban, így a célja, hogy árusítani tudja termékeit a vásárokon, kialakítson egy vevőkört. Tervben van továbbá, hogy szappankészítő workshopokat szervezzen a Tímárházban, ez azonban nem egyszerű, körültekintő tervezést igényel, hiszen a lúggal való bánás nem veszélytelen munka.
A szappankészítő műhely mellett dolgozik Lúgosi György, aki a fazekasságban találta meg élete hivatását. 40 éve, 15 éves kora óta űzi ezt a mesterséget.
Mint mondta a '90-es években nulláról indult, ő és kollégája hozta vissza Debrecenbe a közel 150 éve elfeledett mesterséget, így nagy kutatás előzte meg a tulajdonképpeni munkát.
- Debrecenben egykor közel 600 fazekas munkálkodott, sokan nem tudják, de rengeteg, havi több millió cseréppipát és dísztárgyakat készítettek – magyarázta.
Ő maga azonban elsősorban nem dísztárgyak készítésével tölti a mindennapjait, sütő és főző edényeket, leveses tálakat, tányérokat, lekváros és mézes tárolókat készít mindennapi használatra, sőt, van egy saját, levédett terméke is, a bográcsfőző. Az edények kiégetéshez szükséges kemence is kétkezi munkájának eredménye.
Nem egyszerű mesterség a fazekasság, egy darab 26 fázison megy keresztül, míg elnyeri végleges formáját – tudtuk meg. Ezekbe a munkafolyamatokba tekinthet bele az, aki ellátogat a Tímárházba, sőt, maga is beszállhat egy-egy fázisba.
Gyerekeknek és felnőtteknek is tart fazekas képzéseket, táborokat, a vírushelyzet azonban nyilvánvalóan nem könnyíti meg a munkát, a nagycsoportos foglalkozásokról le kellett egy ideje mondani. Ez sajnos egy általános jelenség a Tímárházban, de próbálnak élni minden lehetőséggel.
Ezt jelzi, hogy október 9-én indul egy kiállításuk Alkotó karantén címmel, ahol a mestereknek a karantén idején született munkáit mutatják be online formában, a Tímárház Facebook-oldalán. A kiállítás egyúttal arra is felhívná a figyelmet, hogy értelmes dologgal is el lehet tölteni a kényszerbezártság idejét.
A kiscsoportos foglalkozásaikat egyelőre azonban nem húzta keresztbe a járványhelyzet, október 10-11-én nemezes workshopra készülnek. Ababé Ákos nemezessel találkozhatnak az érdeklődők, aki egy érdekes technikával, a domborvarrással ismerteti meg a résztvevőket, az ezt követő hétvégén pedig Hímezd magad című szaktanácsadással egybeközött programjukra várják az érdeklődőket.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
A hagyomány a régi, a stílus új: újra kinyitott a Tímárház, és szebb, mint valaha – videóval | 2020.09.05 |
Népművészekkel és kézművesekkel találkozhatunk a Dósa nádor téren | 2020.09.01 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)