Az utolsó remény: elkészült a DTV filmje Kossuth amerikai útjáról

---

Debrecen – A város napjának programjait gazdagítja a Debrecen Televízió új filmjének bemutatója. Miért fontos ez az alkotás? Debreceni történészek a filmről és Kossuth Lajos amerikai útjáról.

---

Az utolsó remény: ez a címe a Debrecen Televízió dokumentumfilm-sorozatának, amely Kossuth Lajos páratlan, 160 évvel ezelőtti észak-amerikai utazásának állít emléket. A díszbemutatón – április 11-én 14 órakor – a sorozat két epizódját mutatják be a Belvárosi Közösségi Házban. A rendezvényen köszöntőt mond: Halász János államtitkár.

Miért utazott Kossuth Lajos Amerikába? Mit szeretett volna elérni? S miért fontos, hogy elkészült ez a film? Mit üzen nekünk, kései utódoknak Kossuth utazása? Debreceni történészeket kérdeztünk a nagy utazásról és a filmről.

Vida István utalt arra, hogy azért is nagyon fontos ez a film, mert az 1848/49-es szabadságharc történetét általában a világosi fegyverletételnél szoktuk befejezni, és hajlamosak vagyunk elfelejtkezni az emigrációról. „Akik a szabadságharc bukása után külföldre távoztak, azoknak a politikai karrierje nem feltétlenül folytatódott, ugyanakkor nagyon hasznos tevékenységet végeztek. Kossuth amerikai útja az egyik leglényegesebb utózöngéje volt 1848/49-nek. Nagyon sok forradalmár követte Kossuth Lajost Londonba és az Egyesült Államokba – németek, itáliaiak is. Számunkra pedig azért is nagy a jelentősége ennek az útnak, mert Kossuth ekkor felhelyezte Magyarországot a világtérképekre az amerikaiak számára.”

 

 

Glant Tibor úgy látja, nagyon jó ötlet volt elmenni, utánajárni, megnézni, hogy él az emlékezetben ez az út és Kossuth Lajos. „Az ő személye ugyanis az egyik legfontosabb kapocs az amerikai meg a magyar történelemben. Vannak pozitív dolgok, amelyek összekapcsolják a két kultúrát, és kifejezetten konfliktusmentesen: Kossuth ilyen. Az emlékezet is fontos: 1956-ban és 1989-ben is megidézték az akkori események kapcsán a Kossuth-legendáriumot. Kossuth egy igazi erős, tiszta kapocs, nincs körülötte vita, álvita.”

 

 

Többszörösen üzen a témaválasztás – véli Mazsu János. „Manapság egyre erősödik a fanyalgás akkor, ha nemzeti önrendelkezésről, egy közösség méltóságának és érdekeinek hangsúlyos képviselete kerül szóba értékként. Pláne, ha ez a nemzetközi közösség hangadóinak álláspontjával szemben történik. Kossuth amerikai népszerűségének vizsgálata abban is segíthet, mi módon lehet a nemzetet képviselni úgy, hogy az összhangban legyen az egyéni szabadság és emberi méltóság értékeivel. Mert Kossuth ezzel találta meg az utat az amerikai közvélemény és a politikai elit jeles képviselőinek elismeréséhez, sőt rajongásához. A film először is azt üzeni, hogy nem lehet kérdéses egy közösség, egy nemzet szabadságának, érdekérvényesítésének az ügye, akik ezt elvetik, korszerűtlennek tartják, vagy egyenesen támadják, tévednek. És persze üzeni, hogy magasztos ügy képviseletében is meg kell találni a helyes módot, a közösségi és egyéni szabadság között az összehangolást. Az sem mellékes, hogy éppen a szabadságharcban átmeneti főváros szerepet vállalt Debrecen köztelevíziója vállalta a küldetést. A Kossuth által adott megbecsülést, az Őrváros szerepet történelmi örökségünkként kezelve kaphatunk segítséget abban, hogy néha zavarossá és perspektívátlanná váló viszonyainkban tájékozódni tudjunk.”

A film olyan leltárt készít Kossuth észak-amerikai kultuszának reprezentációjáról Mazsu János meglátása szerint, amely legkényesebb a tárgyias kíváncsiságot is kielégítheti. „Ám ezen túl elemző módon közelít olyan kényes kérdéshez is, hogy eredményes volt-e Kossuth útja rövid és hosszabb távú perspektívában. Felveti: lehet-e a szabadságot csak magunknak követelni, miközben a másokéval - akkor a rabszolgasorban élő fekete lakosságéval - fukar módra bánunk vagy éppen közömbösek vagyunk? Mindez már átvezet napjainkba, arra is késztet bennünket, hogy a Kossuth-örökséget ne múzeumi relikviaként, hanem élő tanulságként és helyzetünk újragondolására késztető erőként becsüljük.”