Az év egyik legjobb filmjét köszönhetjük Christopher Nolannek
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.07.29. 08:59 | Frissítve: 2017.07.31. 08:16
Debrecen - A Dunkirk nem klasszikus értelemben vett háborús film. Sokkal inkább egy érzékszervi élmény, mely az események sűrűjébe löki a nézőt. Kritika.
Korunk egyik legnagyobb filmrendezője, Christopher Nolan az egész filmvilágot meglepte, mikor bejelentette legújabb filmjének témáját. Senki sem számított ugyanis arra, hogy a rendező ennyire “hétköznapi” történetet választ majd, már amennyire a háborút hétköznapinak lehet nevezni.
Nolantől meglepőnek számított a döntés, hiszen tőle a sötét sci-fiket, operaszerű akciómozikat, vagy csavaros, álomban játszódó kémfilmeket szokhattunk meg. S bár egyrészt érthető is, hiszen minden nagy rendezőmester előbb-utóbb belefog a saját háborús eposzába, Nolantől mégis idegen volt a téma, és még a legnagyobb rajongói is elméláztak azon, hogy vajon most mire készül a rendező. A film megérkezett, és aggodalomra semmi ok: az év egyik legjobbjáról van szó. A film valós eseményeket dolgoz fel: a szövetséges katonák egy kis francia faluból, Dunkirkből való kimentése a nácik megérkezése előtt szolgáltatja a film gerincét. Azonban mindez csak a mű háttere: három történetszálon keresztül, testközelből élhetjük át a történteket, ahol csak a túlélés számított, mindenáron. A korai aggodalmak meglehetősen feleslegesek voltak így visszatekintve, hiszen Nolanben eddig még soha nem kellett csalódnunk.
Még ha voltak is páran, akik panaszkodtak egyes alkotásai után, a többség mindig rajongva üdvözölte a legújabb alkotást. Nem hiába: Nolan az egyik olyan rendező a kevés közül Hollywoodban, akinek kezében a “végső vágás” joga. Ez annyit jelent, hogy teljes mértékben ő határozza meg, milyen legyen a filmje, és a vágás befejeztével sincs szükség stúdió, vagy produceri ellenőrzésre, hiszen azok mind a rendezőre hagyatkoznak. Ez egy nagyon ritka dolog manapság, de Nolan kiérdemelte, legfőképp az egekig magasztalt Sötét Lovag-trilógiájával. Az viszont még mindezek mellett is eszméletlen bátorságra, bizalomra és páratlan kreatív szabadságra vall, hogy a stúdiók engedték neki, hogy a történelem eme nevezetes, mégsem leghíresebb eseményéről forgasson filmet, nagy költségvetésből, szinte teljesen ismeretlen szereplőgárdával. Ráadásul a választék háborús filmekből erősen túlszaturált, és minden egyes témát milliószor feldolgoztak már, sokszor mesterműveket létrehozva. A Dunkirk nem klasszikus értelemben vett háborús film. Sokkal inkább egy érzékszervi élmény, vagy hogy magát a rendezőt idézzük, “virtuális valóság, szemüveg nélkül”. A rendező három fronton dobja be a nézőt az események közepébe: földön, vízen, levegőben. Az egybefonodó történeteken keresztül mutatja be számunkra, milyen is lehetett Dunkirkben, az események középpontjában lenni. Mindezt azonban nem klasszikus módon teszi, hanem már-már elidegenedve, mégis teljes mértékben a szereplőivel együttérezve, sebészi pontossággal vezet minket végig az élményen. És igen, itt nagybetűs élményről van szó, ugyanis ha eddig még nem lett volna bizonyos, a rendező képes arra, hogy a film minden egyes aspektusát “uralja”, és tökéletes harmóniában tegye azokat a történetének szolgájává. Már ha beszélhetünk történetről, ugyanis a Dunkirk nem klasszikus értelemben vehető, “történetmesélős” mozi, sokkal inkább egy menet a hullámvasúton, de olyanon, amilyet még életünkben nem próbáltunk, és nem is fogunk.
Mindezek után felmerül a kérdés, hogy a precizitásra való kényes figyelem mennyire szívja ki a lelket a filmből. Hiszen korábban Nolan minden filmjénél legfőképp azt hozták fel negatívumként, hogy kissé hideg, túlzottan pontos rendező, így érzelmeknek nem sok hely marad az alkotásaiban. Ez korábban sem volt igaz, most azonban végképp kizárhatjuk. Bár az igaz, hogy a filmnek nincsen markánsabb karaktere, sokkal inkább csak szemlélődünk a figurák között, mégis képesek vagyunk velük együttérezni, hiszen ott érezzük magunkat velük az események középpontjában. Így már a film első, briliáns nyitójelenetétől az utolsó másodpercig végigizguljuk az eseményeket. Nehezen lehet leírni azt az élményt, amit a Dunkirk ad. Már most ki lehet jelenteni, hogy az év egyik legjobb filmje. Természetesen megosztó lesz, és lesznek majd olyanok, akik nem lesznek képesek ráhangolódni a mű frekvenciájára. Akinek viszont mégis sikerül, felejthetetlen élményben lesz része. A választás és maga a film is kissé szokatlan Nolantől, a kivitelezés azonban ízig-vérig az ő kézjegye. Erre megérte várni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)